Hostage

Kilencedik fejezet

Destiny

Azonnal lehúztam a fejemről a sálat és pislogtam párat, hogy visszanyerjem látásomat. Egy baromi modern bokszterem kellős közepén álltunk, ahol pár kigyúrt férfi épp apai-anyait beleadott az edzésébe. A hely hatalmas volt, a tágas ring körül rengeteg bokszzsák, súlyzó és számomra ismeretlen edzős dolog állt, a sötétszürke falakon számtalan tükör lógott, az álmennyezet pedig eszméletlenül jól nézett ki, a piros led lámpák veszélyes hangulatúvá tették a teret és egyben fénnyel is elárasztották az amúgy elég sötét helyiséget.

- TE JÓ ISTEN - kiáltotta Harry meglepetten és csillogó szemekkel nézett körbe maga körül. Számára valószínűleg ez a hely egyenlő volt a mennyországgal, viszont nekem volt pár kérdésem.

- Amikor te bekerültél a börtönbe, tudtam, hogy nem tudlak majd azonnal megszöktetni, ezért arra gondoltam, elkezdem felépíteni a közös álmunkat, hogy mire kiszabadulsz, legyen egy biztos alapunk. Szóval... Ugyan illegálisan, de létrehoztam egy egyesületet. - magyarázta Louis büszkén, ezzel megválaszolva a bennem felbukkanó kérdéseket. - Elég nagy befektetés volt, de rengeteg pénzt hoz és végre azzal foglalkozhatunk, amivel szeretnénk.

- Louis... Ez kurvajó! Miért nem mondtad korábban? - kérdezte Harry elképedve, ezúttal Louhoz fordulva.

- Mert ez még nem minden. Mivel az alapokat te találtad ki - kezdett bele, büszkén átkarolva Harry vállát -, ezért társtulajdonos vagy. Hamisítottam az aláírásod, de ez lényegtelen - legyintett, mire mindketten hangosan felnevettek, aztán Harry egy hálás ölelésben részesítette legjobb barátját. Boldogan vigyorogva néztem a megható pillanatot, hiszen olyanok voltak, akár a testvérek és ez megmelengette a szívemet. Nekem soha nem voltak ilyen igaz barátaim, szerintem egyikük sem hamisítaná az aláírásomat azért, hogy nekem jobb legyen később.

- Köszönöm, Lou. Tényleg - hallottam Harry hálálkodását, mire Louis vigyorogva összeborzolta a göndörke haját, aztán felém nyújtotta a szabad kezét és az én vállamat is átkarolta, hogy körbevezessen minket. Louis bemutatott minket pár ott edző bokszolónak, a legtöbbjük hatalmas kigyúrt állat volt - persze a jó értelemben -, akik mind pozitív véleménnyel voltak a teremről és elmondásuk szerint nagyon szerettek itt edzeni. Őszintén szólva, ahogy elnéztem őket, még nekem is megjött a kedvem a bokszoláshoz, pedig nem vagyok egy erőszakos típus, inkább futok vagy jógázok, de a hely annyira magával ragadott, hogy szívesen kipróbáltam volna ezt a sportot is. A terem végében volt egy hosszú pult, mögötte pedig egy hatalmas szekrény, tele mindenféle edzőcuccal, proteinporral és egyéb edzéshez szükséges kiegészítőkkel.

- Arra gondoltam, hogy amíg itt vagyunk Bostonban, tarthatnánk egy frissítést ezen a területen. Persze csak ha szeretnétek, mert fárasztó munka lenne - mondta Louis, de mi Harryvel vadul bólogattunk.

- Hülyéskedsz? Azok után, amit tettél értem, ez az alap - válaszolta Harry, majd rám pillantott.

- Én szívesen dolgoznék a pultban vagy leltároznék... Rajtatok élősködök, szóval nem is kérdés, hogy besegítek amiben csak lehet - tettem hozzá én is, Louis pedig hálásan nézett mindkettőnkre.

- Király, akkor holnap? - kérdezte Lou, mire mi gondolkodás nélkül egy hatalmasat bólintottunk. Ezután Louis átadott nekünk egy-egy táskát, amiben nagyon menő edzőruhák voltak, aztán hatalmas vigyorral közölte, hogy ideje edzeni, így hát elvonultunk átöltözni. Ugyan ez a hely főleg a férfiaknak volt a törzshelyük, női öltözőt is építettek, ahol teljesen egyedül öltözhettem. Kicsit úgy éreztem magam, mint egy luxus szállodában, ahol saját edzőterem, öltöző és szauna van, mert igen, Louis még erre is gondolt. Az edzőruhám nagyon, de nagyon tetszett, a feszes jóganadrág pontosan azt mutatta, amit kellett, a sportmelltartóval összevarrt felső pedig valami eszméletlenül karcsúsította a derekamat, a cipő pedig valami álom volt. Soha nem voltam az a magassarkús lány, mindig is utáltam bármilyen cipőt, ami hangot adott ki magából, így ez a profi edzőcipő azonnal belopta magát a szívembe. Még gyorsan összefogtam a hajam aztán már kint is voltam és megkerestem a srácokat, akik már a bemelegítéshez készülődtek.