Hostage

Tizenkettedik fejezet

Emerald

Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer egy csaj a fenekemre fog csapni, de ez az idő is elérkezett. Be kellett, hogy valljam, Destiny semmiben sem hasonlított azokhoz a libákhoz, akikkel eddig dolgom volt és ez nagyon tetszett. Miután elringatta a csípőjét a fürdőszobába, helyét Louis vette át, aki már kevésbé nyújtott szexi látványt.

- Reggelt - köszönt, megemelve kiürült bögréjét. Reggelhez képes eléggé éber volt, amin eléggé meglepődtem, de nem kérdeztem rá, csak nyugodtan kortyolgattam a kávémat. Arra gondoltam, hogy ma mélyebben is megismerhetném a várost, hiszen eddig csak a lakás, a bokszterem és az erdő között kocsikáztam.

- Valaki kiszívta Destiny nyakát - szólalt meg hirtelen a legjobb barátom, mire egyenesen megakadt a torkomon a folyadék és majdnem megfulladtam tőle. - Oké, ennyire azért nem meglepő, hiszen csak nézz rá... - röhögte, megveregetve a vállamat. Lounak nem mondtam még semmit a kapcsolatomról Destinyvel, ami amúgy nem is kapcsolat, csak... Valami.

- Igen? - kérdeztem vissza, mintha nem tudnék arról a dologról, amit valójában én tettem. Nem is értettem, hogy miért nem mondtam el eddig Lounak, elvégre mindent megosztunk egymással. Valahogy ez most más volt.

- Ja, valaki jó alaposan elbánt vele. Mikor rákérdeztem rákvörös lett - röhögte, mire büszkén elmosolyodtam. Hát igen, elég jó emlékeket szereztem neki tegnap. Louis csak értetlenül nézett rám, várta, hogy nevessek vagy szóljak valamit, de nem tettem, mert azzal voltam elfoglalva, hogy ne adjak semmilyen árulkodó jelet.

- Harry... Mi a fasz van veled? - kérdezte széttárva a karját - Értem én, hogy jól néz ki meg elég rendes lány, de ne legyél féltékeny egy olyan pasira, akit nem is ismersz. - egy pillanatra azt hittem, hogy rájött a dologra, de jobban meglepődtem ezen a változaton.

- Mi van? - röhögtem fel hitetlenül. - Én nem... - próbáltam magyarázkodni, de Louis már folytatta is tovább a dumáját.

- Habár szerintem ismerjük az illetőt. Én Niallre tippelek - gondolkozott hangosan, mire csak megráztam a fejem.

- Louis... Nem Niall volt, mielőtt még elkezdenének mocskos történetek születni a fejedben - mondtam határozottan, mire csodálkozva nézett rám.

- Tényleg? Honnan vagy ebben ilyen biztos? - kérdezte.

- Onnan, hogy én voltam - suttogtam neki vigyorogva, mire széles mosolyra húzta a száját aztán hatalmasokat bólintott és felnevetett.

- Oké, most komolyan, ki volt az? - kérdezte nevetve. Reakciójától lehervadt a vigyor az arcomról és bosszúsan néztem rá. Amint ezt észrevette eltátotta a száját és rájött, hogy ez nem vicc volt. - Na neee - Louis alig akarta elhinni, amit mondtam, és még perceken keresztül csak sokkos állapotban járkált mellettem.

- Oké, Louis, ez nem egy nagy dolog. Nincs köztünk semmi komoly, csak... Szórakozunk, ennyi. Tudod, hogy én nem randizok - vontam meg a vállam, de ő fájdalmasan a fejét rázta.

- Nem ezzel van a baj, Harry. Elfelejtetted, hogy ő kiskorú, ráadásul a túszod. Ha a rendőrség megtudja... - mondta aggodalmasan.

- És? Nem kényszerítettem semmire - válaszoltam értetlenül, de Lou továbbra sem nyugodott le.

- Veszélyes játékot játszol, de én nem szólok bele - rázta a fejét, de aztán hitetlenül elmosolyodott - El sem hiszem... Vagyis, gondoltam, hogy előbb-utóbb lesz valami köztetek, de azt nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar. Na és... Milyen volt? - kérdezte izgatottan mire undorodó arccal néztem rá.

- Te beteg állat, nem fogok elmondani semmit, arról ne is álmodj - röhögtem, majd játékosan karjába bokszoltam.

- Ne már! Legyél büszke rá, hogy sikerült egyszer megdöntened egy ilyen jó csajt!