Terhes vagyok egy rosszfiútól/Befejezett/

2. 17.

Szörnyen hosszú kihagyás után:
  Azt se tudom, hogy hogy értem be a kórházba. Miután letettem  a telefont elvesztettem az öntudatomat és csak akkor tértem újra magamhoz amikor a kezem már kórterem ajtajának jéghideg kilincsén pihent. Ott álltam az ajtóban kezemben Ash és nem mertem lenyomni azt a baszott kilincset. Mi van ha nem Cam ébredt fel? Mi van akkor ha az éber  Logannel találom szembe magam. Örülni fogok, boldog leszek de a szívem egy kicsit össze is fog törni . És attól félek a legjobban, hogy látni fogja rajtam. Nem bírnám ki azt. Megszakadna a szívem. Ahogy a többieké is. Félek, nem pontosabban rettegek. Ash mocorogni kezdett a karomban és hátrább léptem az ajtótól mielőtt még véletlenül benyitok. De nem állhatok itt az idők végezetéig. Mit csináljak? Szívem szerint menekültem volna, rohanva hagytam volna el a kórházat, vissza se nézve. De nem tehettem ezt. Erőt kell gyűjtenem és be kell mennem azon az ajtón. Mély levegőt vettem és kezem újra a kilincsre helyeztem de mintha megégetett volna. Újra vissza kaptam a kezem. Most már könnyek folytak végig az arcomon. Miért vagyok ennyire gyáva? Miért félek attól, hogy kit találok ébren. Pár perc múlva mialatt megpróbáltam nyugalmat erőltetni magamra és persze egy újabb mély levegő után  újra megpróbáltam. Lassan lenyomtam a kilincset és az ajtó lassan, mintha az idő lelassított volna, az ajtó kinyílt és én csak álltam ott tágra nyílt szemekkel. Mindenki az ágy köré volt gyűlve senki nem figyelt rám csak az a halványkék szempár ami már hosszú, nagyon hosszú idő óta nem nézett a szemembe. 

Nem mozdultam, csak bámultam bele azokba a gyenge, halvány, kék szemekbe és éreztem, hogy nem tudok mozdulni. Egyszerűen földbe gyökerezett a lábam és megdermedtem. Lassan a többiek is észre vették, hogy az éber fiú engem figyel és ők is felém néztek. Nem  tetszett amit a szemükben láttam. Valahogy megtettem egy apró lépést, de a lábaim alig tartottak meg engem és Asht. Hanna oda sietett hozzám és elvette tőlem a csöppséget. Már mindenki itt volt. Hanna és Aiden, anyuék és Jenna is. Aiden bátorítóan rám mosolygott. Tudta mit érzek, ahogy Hanna is. Még pár apró lépés.

Már nem kell sok és elérem az ágyat. Ott leszek mellette. Újra megölelhetem, beszélhetek vele. lassan, nagyon lassan megtettem a távolságot és amint oda értem az ágy mellé a fiú mellkasára borultam és sírni kezdtem. Magamhoz öleltem és csak sírtam miközben ő a hajamat simogatta és szüntelenül azt hajtogatta, hogy mennyire sajnálja. Hatalmas bűntudatom volt. Látta rajtam.

- Logan.... Ne kérlek, fejezd be.- ezért félem, ezért nem akartam bejönni mert legbelül tudtam. Tudtam, hogy nem az hercegem ébredt fel. Hogy nem azzal a kék szempárral találom majd magam szembe mint amelyik mindennél jobban hiányzik. És ezt mindenki tudta. Szörnyen éreztem magam. Mivel az is vagyok. A legjobb barátom felébredt a kómából és én itt sírok a mellkasán mivel ő és nem a testvére ébredt fel.  Szörnyű ember vagyok. 

Fogalmam sincs meddig sírhattam de amikor felemeltem a fejem csak ketten voltunk a szobában, pontosabban hárman. 

-Logan én annyira sajnálom, féltem bejönni. Féltem, hogy ez történik. Kérlek ne haragudj rám. Könyörgöm. Annyira szörnyű vagyok, én vagyok a legrosszabb ember a világon. -újra sírni kezdtem.

-Avery... Nem vagy szörnyű ember, sem legjobb barát. Nem mondhatom azt, hogy tudom mit érzel de megtudom érteni. Őt mindennél jobban szereted. Tudom, hogy nekem is örülsz, láttam a szemedben, viszont azt is látóm, hogy fáj. Életed szerelme mellettem fekszik, kómában és még mindig alszik velem ellentétben. -kis szünetet tartott. - Tudod anyuék is így néztek rám. Láttam rajtuk, hogy örülnek nekem, boldogok mert fel ébredtem viszont szomorúak is mert Cam még mindig alszik. Nem haragszom rád, sőt szeretlek.- Logan elhallgatott és én újra oda bújtam hozzá. Magamhoz öleltem és csak feküdtem mellette. Éreztem, hogy egyre idegesebb lesz, megmerevedett a teste és szíve egyre gyorsabban kezdett dobogni. Felemeltem a fejem és felnéztem rá. 

-Logan mi a baj? Hívjak nővért.

-Ne! Nem kell nővér.- hosszan hallgatott, majd lassan nagyot sóhajtott és szóra nyitotta a száját.-Sajnálom.. Avery én annyira nagyon sajnálom.- értetlenül néztem rá. 

-Logan mégis mit sajnálsz? - a bűntudat kiült az egész arcára.

-A balesetet.- még mindig nem értetem az egészet. Persze én is sajnáltam a balesetet, de miért kér érte bocsánatot? -Avery a baleset az én hibám volt.- csak néztem rá.

-Mégis miről beszélsz?- a vér megfagyott az ereimben.

-Ha én nem ültem volna az autóban a baleset nem történt volna meg. Miattam pördült ki az autó és landolt az árokban. Miattam történt az egész....

Sziasztok Pillangók!! 😍
Szörnyen sajnálom hogy el tűntem de egyszerűen nem tudtam írni.. Remélhetőleg újra vissza tudok térni és gyakrabban hozni részeket. Addig is jó olvasást.
Puszi mindenkinek! 😘
C. ❤