Terhes vagyok egy rosszfiútól/Befejezett/

1. 34.

Nem mondhatja komolyan. Nem tudtam megszólalni, még csak levegőt is alig tudtam venni. Nem nézet rám. Csak bámult maga elé és halkan beszélni kezdett.
- Nem mondhatom azt, hogy szerelmes voltam Emmába mert nem. De nagyon kedveltem őt. Egy ideig minden happy volt. Aztán elkezdtem Emmát magammal vinni bulizni. Azt akartam, hogy velem legyen és ő is szívesen jött. Minden nagyszerű volt. Hétvégén át jött hozzám, majd elmentünk bulizni, Istenesen berúgtunk, vagy be szívtunk. Ez is rendben volt egyszer kétszer de Emma kezdett nagyon durván rá szokni. Már nem csak a buliban szívott hanem a suliban is. Próbáltam segíteni neki. Szeretem volna, hogy letegye a füvet. Úgy gondoltam ha én leszokom akkor ő is. De nem. Veszekedni kezdtünk. Rengeteget vitáztunk emiatt. - idő közben Cam neki dőlt a szobám falának, lassan lecsúszott a fal mellett. Én vele szemben foglaltam helyet a földön. - Egyik este már úgy jött át, hogy be volt állva. Pénzt kért tőlem, hogy tudja kifizetni a dillerét én pedig hülye adtam neki. Vártunk amíg kicsit kitisztult a feje, majd elmentünk egy buliba. Egész este mellette voltam, hogy ne csináljon semmi hülyeséget, de el kellett menjek vécére és amire vissza értem eltűnt. Nem kellett sokáig keressem. Épp egy újabb adagot vett. De nem füvet. Még most sem tudom milyen tablettát akart kipróbálni akkor. Persze erre kiakadtam, ordibáltam vele, majd otthagytam. Mérges voltam de nem rá hanem magamra egyedül az én hibám, hogy belecsöppent ebbe. Inni kezdtem. Leittam magam a sárga földig, majd össze szedtem az első lányt akit ez nem zavart. - Még mindig nem nézett rám. Csak bámult maga elé és a kezeit tördelte. - Emma rajta kapott minket. Sírva rohant ki a szobából én meg egy szál alsóban futottam utána de nem értem utol. Pont akkor léptem ki az ajtón amikor Emma lelépet az úttestre. Láttam az autót de már nem tehettem semmit nem értem oda, hogy megmentsem csak ordítani tudtam, de már rég késő volt. Az autó egyenesen neki hajtott. Az egész egy pillanat alatt történt, Emma a földön feküdt eszméletlenül, a kocsi pedig eltűnt. - Elcsuklott a hangja. - Belső vérzése volt és megsérült a gerince. Egy egész hónapig azt hittük teljesen lebénult. De halál Istennek nem. De azért nem jött helyre teljesen. Egész életében mozgás sérült lesz. - most végre rám nézett, könny csillogott a szemében. - A szülei nem hibáztattak, ahogy Emma sem, de én magamat hibáztattam, ahogy Ian is engem tartott felelősnek. Miután kiengedték Emmát a kórházból eljött hozzám, laposra vert és megígérte, ha még egyszer a húga közelébe megyek megbánom. - ránézett a bekötözött kezeimre majd a nyakamon lévő sebtapaszra és az arcomon lévő zúzódásokat is szemügyre vette. - Meg is bántam. Emmát is én sodortam veszélybe, ahogy téged is. - egy könnycsepp végig folyt az arcán, azt követte még egy és még egy. Soha nem láttam Camet sírni. Még anno gyerek korunkban sem. Mindig erősnek mutatta magát előttem, de most leomlott előttem a védő fala amivel megvédte magát a világtól. Közelebb másztam hozzá, kezemet a kezére fektetem de elhúzódott és újra a földet kezdte bámulni.
- Cam. - nem figyelt rám. - Cam kérlek, nézz rám. - Még mindig nem nézett rám. - Cameron! - ez végre használt. Végre a szemembe nézett. Két kezem közé vettem az arcát és letöröltem a könnyeit. - Nem mondhatom, hogy a döntéseid nem befolyásolták azt ami Emmával történt. De azt hidd el nekem, hogy nem a te lelkeden szárad. Elkövettél egy hibát, de megpróbáltad helyre hozni. Nem miattad, nem sikerült. Emma is azt mondta, hogy nem hibáztat. Meg kell bocsátanod magadnak ezt végre.- fogva tartottam a tekintetét miközben beszéltem hozzá.
- Azt meg tudom bocsátani ami vele történt, de azt amit veled tettem azt nem! Ha csak bele gondolok, hogy mi történhetett volna... - újra bepárásodott a szeme.
- De nem te tetted velem ezt Cam! - kiáltottam az arcába, hogy végre megértése. - A zúzódások és a hegek el fognak múlni! Lehet, hogy apa most egy darabig pipa lesz rád de egy idő után lenyugszik. - mondtam indulatosan. - De én nem téged hibáztatlak és soha nem is téged foglak. Én nem félek attól, hogy valaha is szándékosan bántanál, mert tudom, hogy nem és csak ez a fontos. - ezt már halkabban mondtam. - Cam én mindennél jobban szeretlek! És semmi olyat nem tudnál tenni ami ezen változtatna. - suttogtam majd ajkaimat az övére tapasztottam.
Tudtam, hogy végre beadta nekem a derekát mert vissza csókolt. Az ölébe húzott és miután szét váltunk ott tartott a hajamat simogatta és ezerszer el mondta hogy mennyire is szeret.
Sziasztok babák!! 😍
Végre nagy nehezen ez is meg lett. Remélem tetszik. 😊
Puszi mindenkinek!! 😘
C. ❤