Terhes vagyok egy rosszfiútól/Befejezett/

1. 26.

Borzasztó gyorsan repül az idő. El se hiszem, hogy a hetedik hónapban járok. Már nem kell sok és végre a kezemben tarthatóm az én királylányomat. Már csak két hónap és végre ő is köztünk lesz.
Iszonyatosan várom már, de kimondhatatlanul félek is ettől az egésztől. A szüléstől és attól, hogy milyen anya leszek. Hiszen még csak 16 éves vagyok. Még én is csak gyerek vagyok. Cam se sokkal idősebb nálam. Két gyereknek lesz egy gyereke. Cam nem mondja de látom rajta, hogy ő is fél vagy legalább néha beparázik.
De készülünk. Amióta együtt vagyunk- igen , végre hivatalosan is egy pár vagyunk- rengeteg könyvet el olvastunk, blogokat olvastunk, terhes tornára járunk, meg mindent csinálunk amit el tudtok képzelni.

Eszembe jutott az első tornánk és halkan kuncogni kezdtem. Amikor beléptünk a terembe mindenki elhallgatott és minket bámult. Cam nem akart ilyenre járni így épp duzzogott rám és úgy léptünk be az ajtón, hogy veszekedtünk. Már nem is emlékszem, hogy min annyira semmiség volt de mégis olyanok voltunk mint a kutya és a macska. Mindenki felfigyelt ránk. Szerintem teljesen ledöbbentek amikor megláttak minket. Két tizenévest akik egymás keresztanyát szidják és az egyikük akkora mint egy hordó mert terhes. Hát igen nem maradtunk nézetlenek de amint lenyugodtak közöttünk a kedéjek végre nem csak ránk hanem az oktatóra is figyeltek. Azóta Cam is nagyon megszerette azokat az órákat és a társaink is megkedveltek minket.
Észre se vettem, hogy Cam kijött a fürdőszobából annyira elvoltam gondolkodva. Csak a hangja térített magamhoz.
- Min törőd a fejed bébi?- sétált oda hozzám.
- Sok mindenen. - válaszoltam és feltérdeltem, hogy megtudjam ölelni őt.
- Már megint aggódsz igaz? - két keze közé fogta az arcomat és megcsókolt.
- Édes meg rengeteg időnk van addig amíg megszületik a mi kis hercegnőnk. Majd akkor elér aggódni.- Magához ölelt és az állát a fejemre fektette. Még mindig nedves volt a teste a zuhanyzástól de azzal nem lett volna baj. Hanem egy vízcsepp a hajáról a hátamra csöppent és kibaszott hideg volt. Felsikítottam és el akartam távolodni tőle de nem hagyta. Birkózni kezdtünk és én nyertem. Hátra dőltem az ágyon a puha párnak közé és onnan néztem nevetve a duzzogó Camet de hirtelen el hallgattam amikor megláttam, hogy verekedés közben valahogy lekerült róla a törölközője. Nagyot nyeltem és biztos voltam benne, hogy olyan vörös vagyok mint egy paradicsom.
- Mi az bébi? Tetszik amit látsz? - kérdezte de hirtelen kivágódott az ajtó és Logan jött be és rögtön utána Hanna nyomakodott be az ajtón.
- Mi..? - akarta kérdezni Hanna de amint felfogta, hogy mit lát elnevette magát.
- Nem csodálkozom, hogy Averyt még oda lent is hallottuk. - nevetett Logan is.
-Tűnés kifelé, mindketten! - jelentette ki Cam, lehajolt a törölközőért és magára csavarta. - Gyerünk, gyerünk! - már a könnyeim is potyogtak annyira nevettem.
- Oké, oké tesó. Megyünk már, megyünk. - mondta Logan és maga előtt kezdte tolni az anyukáját.
- Cam nincs időd most erre. Apád már vár. Nekem meg Averyre van szükségem a konyhában. - szólt hátra.
- Két perc épp felöltözök és megyünk is. - ezzel végre kimentek és Cam becsukta utánuk az ajtót.
- Végem van ettől a kettőtől. - sóhajtott fel, majd a szekrényéhez ment és elkezdett öltözködni. - Soha nem jön el az az idő amikor már nem kell attól tartsunk, hogy valaki ránk nyit. - nem mondtam semmit hanem lemásztam az ágyról és oda mentem hozzá.
- Majd egyszer annak is eljön az ideje. -suttogtam végül, hozzá bújtam és puszit nyomtam a mellkasára.
- Majd egyszer... Talán nem is kell sokat várnunk rá.
Sziasztok Pillangók! 😍
Sajnálom, hogy ilyen későre hozok részt de rengeteg dolgom van de igyekszem. Remélem tetszett. 😊
Puszi. 😘
C. ❤