Terhes vagyok egy rosszfiútól/Befejezett/

2.11.

- De nem lóghatok itt tétlenül... - ezzel befejeztem a hívást és neki álltam a biztonsági övem kicsatolásának.

Egyszer is elkelett pucolnom az üvegszilánkokat arról a helyről ahová érkezni fogok.  A használható kezemmel amennyire csak tudtam félre söpörtem a nagyobb darabokat  és akármennyire is probaltam óvatosan dolgozni többször is elvágtam magam. De ez a könnyebbik fele volt a munkának. A neheze csak ezután jött. Valahogy úgy kell majd esnem, hogy ne törtem ki a nyakam. A hátsó ülésen több takaró is volt és még egy kispárna is. Addig nyujtozodtam amíg sikerült megszereznem őket, most már puhára esek és remélhetőleg még képes leszek kimászni utána. Még volt egy dolgom mielőtt kicsatolom magam. Ki kellett nyitanom az ajtót. Azt hittem könnyű lesz. Hát tévedtem. Egyszer is a jobb kezem sérült meg így a bal kezemmel épp csak elértem az ajtót, aztán alig kaptam meg a kilincset.  Amint megvolt, meghúztam és az ajtó ki is nyílt, de csak egy  ujjnyira és akárhogy is próbálkoztam kilökni nem sikerült. Egy pillanatra abba hagytam és végre  nem csak néztem hanem láttam is. Egy nagyobbacska kő állt az ajtó útjába. Be kellett látnom, hogy én ezt az ajtót nem fogom kinyitani.  Így csak egy kiút maradt. A betört szélvédő.  Könnyebb lesz itt kimászni de nagyon óvatosnak kell lennem.  Egy rossz mozdulat és a törött üveg újabb sebeket hagyhat a bőrömön. A jobb kezemet a bal kezem segítségével bele dugtam a nadrágom zsebébe, hogy ne keljen húznom magam után és a biztonsági öv csatjához nyúltam. Vissza számoltam és benyomtam a piros gombot.  Pillantani sem volt időm máris a takarókon feküdtem.  A lábaim beakadtak, a sérült kezem a testemhez simult míg a másikkal próbáltam magamat tartani.  Annak ellenére, hogy leterítettem a takarókat és a párnát is megkerestem nem érkeztem puhára. Sőt a fejemet annyira megütöttem, hogy a világ elhomályosodott és kellett egy kis idő amíg újra kitisztult minden és a szédülés alább hagyott egy kicsit.
Mély levegőt vettem és össze szedtem minden erőmet.  Lassan haladtam.  Először letettem a lábaimat majd négy vagyis három kéz lábra álltam és lassan elkezdtem előre araszolni. Minden egyes centi megtevése kínkeserves,  fárasztó és és fájdalmas volt. Éreztem, hogy többször is a bőrömbe mélyed az üveg és újabb és újabb vágásokat gyárt a testemen. De nem érdekelt, csak az számított, hogy kint legyek. És sikerült. Kijutottam az autóból. 
Első dolgom az volt, hogy kihozzam onnan Ashleyt. Nem volt könnyű.  Ugyanazzal a kézzel tartottam őt a ruhájánál fogva mint amelyikkel a csatot oldottam ki. Úgy terveztem, hogy amikor sikerül kicsatolnom azt a szart Asht megtartom a kezemen, de nem sikerült. Ahogy hirtelen megéreztem a súlyát a kezem lejjebb engedett és elvesztettem az egyensúlyt. Ash lefordult a kezemből. A szívem majdnem megszakadt annak ellenére, hogy tudtam, hogy olyan erősen szorítom a ruháját amilyen  erősen csak tudom és nem fog leesni. Ash eddig is teljes hangerővel zokogott de ha lehetséges most még hangosabb és kétségbe esettebb lett. Azt terveztem, hogy Asht arrébb viszem a kocsitól majd vissza megyek és megpróbálom a többieket is kiszedni onnan de Ash úgy bele kapaszkodott a hajam a és a ruhámba, hogy nem tudtam letenni. Segítséget kell hívnom. Képtelen vagyok egyedül segíteni  Camen és Logenen. Ki kell másznom az úthoz.
  Amint kiértem az út szélére egyből lefékezett egy autó, majd még egy.
Az első ember aki kipattant az egyik autóból egy magas kigyúrt srác volt.
- Mi történt? - ordította, miközben felém rohant.
- Autobaeset. A többiek.. a többiek még  a kocsiban vannak. -  kiáltottam én is.  És az autó irányába mutattam.
- Hívtál mentőt? - kérdezte.
- Igen de fogalmam sincs róla, hogy hol vagyok így épp keresnek minket. -  a srác csak bólogatott.
- Veletek mi a helyzet?
- Ki bírjuk amíg ide érnek a mentők, de a fiúk még a kocsiban vannak és nincsenek maguknál.. -  a torkomban gombóc nőtt. -  és.. és folyik a benzin. -a másik kocsiból kiszált fiatal pár is oda jött hozzánk. A két férfi össze nézett és a kocsi felé rohantak. A nő velem maradt beszélt hozzám, elővette az elsősegély dobozt és elkezdte ellátni a sebeimet. De én csak ültem a fűben, magamhoz szorítottam a kislányomat és néztem ahogy a két férfi az autó körül járkál és azon tanakodnam, hogy hogyan is szedjék ki a fiúkat. Egy kicsit kezdtem megnyugodni ahogy Ash is. De ez az állapot sem tartott sokáig.  Egyszer csak egy újabb füstcsova emelkedett fel a kocsitól.
- Ne!! -  sikitotta  valaki. Kellett egy kis idő amíg rá jöttem,  hogy én voltam..

Sziasztok Pillangók!! 😍
Végre volt egy kis időm, szóval jó olvasást kívánok. 😀
Puszi mindenkinek!😙
C. ❤️