Terhes vagyok egy rosszfiútól/Befejezett/

1.3.

Logan még mindig magához ölelt és simogatta a hátam még szipogtam párat, de már az is kezdett abba maradni.
- Avery tudom, hogy nem akarsz beszélni erről de muszáj megkérdezném.- szólalt meg- Kitől vagy terhes? - pánikba estem. Muszáj lesz elmondanom neki, de mégis hogyan mondhatnám ki, hogy a bátyától vagyok terhes?! Mélyen a szemébe néztem és nem hittem volna, hogy ez lehetséges lenne de újra el kezdtek folyni a könnyeim. Ő csak kimeresztett szemekkel nézett, Logan sosem volt buta, mindig is tudta, hogy hogyan érzek a testvérével kapcsolatban. - Ugye nem? – suttogta, mire én még jobban sírtam. Logan kipattant mellőlem az ágyból és járkálni kezdett a szobában -.. ugye nem Camtől vagy terhes? - egyszerűen képtelen voltam megszólalni így csak bólintottam. Nem szokott Logan káromkodni, de most megmutatta mit is tud. Szidott ő mindenkit Isten, Jézust, Józsefet, Szűz Máriát, Allahkot, minden istenséget és felsőbb hatalmat amit csak ismert, az életet, a bátyát és az egész világot de... De engem nem.
- Miért nem vagy rám dühös? – kérdeztem.
- Avery tudom, hogy szerelmes vagy bele amióta az eszedet tudod. És ezt ő is tudta. Mégis... Mégis megtette Azt veled. Nem gondolt rád csak magára! Kihasznált téged úgy, hogy pontosan tudta hogyan érzel iránta. Majd szemrebbenés nélkül az orrod alá dörgölte az új ribijét. - egy darabig hallgatott de még egyre gyorsabban sétált körbe -körbe. - Tudhattam volna. Aznap amikor haza jött tőled elég furcsán viselkedett. A szokásosnál is bunkóbb volt. Épp csak át öltözött és már el is tűnt. Akkor mentem át hozzád és te is furcsán viselkedtél. Tudtam, hogy történt valami, de erre nem is gondoltam. Azt hittem csak a szokásos módon egymás idegeire mentetek. Bár Cam azóta is furcsán viselkedik ha szóba kerülsz. - Láttam rajta, hogy nagyon dühös, kidagadtak az erek a nyakán és a keze is remegett és azt is tudtam, hogy amit most fogok kérni tőle még inkább idegessé fogja tenni, de meg kell értenie engem.
- Kérlek, Logan, ne mond el neki. Én akarom majd elmondani ha készen állok rá. - azt nem tettem hozzá, hogy ez valószínűleg soha nem fog eljönni.
- Jó de el kell mondanod neki.- jelentette ki.- Ő is ugyanúgy benne volt, mint te. Neki is vállalni kell érte a felelősséget.
Ezzel egy időre kerültük is a témát, a beszélgetésünk után Loganúgy gondolta, már eléggé megnyugodtam és haza ment, mindkettőnket sokkolt ez a dolog és idő kellett, hogy feltudjuk dolgozni. Úgy körül belül egy hétig szóba se hoztuk a baba témát egyáltalán, mintha nem is létezett volna a probléma. De egyik este nálunk vacsorázott és anya tett egy megjegyzést arra, hogy mostanában milyen sokat eszem és, hogy miket mire Logan bár nem szólt semmit de a tekintet azt üzente, hogy itt az idő újra beszélni erről így hát vacsora után elmentünk sétálni és akkor hozta fel újra a témát.
- Mikor fogod elmondani a szüleidnek?- egyből a mélyvízbe dobott.
- Nem tudom. Annyira félek. Mi lesz ha majd megtudják? Az is lehet, hogy ki tagadnak. Ki tudja?- össze vissza makogtam.
- Édesem. Az biztos, hogy előre nagyon ki lesznek akadva. De majd lenyugszanak és segíteni fognak neked.- úgy mondta ezeket mintha semmiség lenne mindez.- Ismerem a szüleidet. Soha nem lennének képesek kitagadni téged. - magához ölelt, valahogy mindig képes volt elhítetni velem azt, amit gondolt de most nem sikerült, vagy talán ő csak nyugtatni akar és nem egészen azt mondja amire számít. - Meglátod minden rendbe jön majd.- ezzel zárta is a témát, láthatta rajtam, hogy még mindig nem tudom kezelni, inkább a holnapi meccséről kezdett mesélni miközben haza kísért.

- Köszönöm. Nem tudom mi lenne velem nélküled. - öleltem magamhoz amikor a házunk elé értünk.
- Nem kell meg köszönöd. Mindig itt leszek neked. Ezt is megoldjuk. Meglátod minden a legnagyobb rendben lesz. - puszit adtam az arcára a kedves szavakért és elengedtük egymást. Már búcsúztam volna Logantől amikor valaki felállt tornácunkon lévő hintaágyról. Annyira sötét volt, hogy észre se vettük Camat aki végig ott ült. Furcsán nézett ránk és finoman rázni kezdte a fejét mintha nem akarná látni ami a szeme előtt van, majd húzott egy nagyot a sörös üvegből ami a kezében volt és lesétált a lépcsőn, majd elment mellettünk úgy, hogy egy árva szót nem szólt. Én lefagyva álltam ott és még mindig magam elé bámultam de Logan utána ment.

C. ❤