Terhes vagyok egy rosszfiútól/Befejezett/

1. 21.

Arra ébredtem, hogy valaki kopog az ajtómon. Anya jött be a szobámba.
- Kicsim.... Camről nem tudsz valamit? - felültem, kisúroltam az álmot a szememből és az órámra pillantottam ami már este fél tízet mutatott.
- Nem, miért? - lehajtotta a fejét és nagyot nyelt.
- Ma nem ment haza és senkinek nem veszi fel a telefonját. Hannaék azt remélték legalább te tudsz róla valamit. - kiszorult a tüdőmből a levegő. Kipattantam az ágyból, na jó nem tudom nevezhetném kipattantanásnak azt amit véghez vittem de fogjuk rá. A táskám a szoba egyik sarkában volt oda siettem hozzá és élő kotortam a telefonom és megnéztem lám keresett-e. Két SMS, egy nem fogadott hívás vagy hat messenger üzenet de egyik se tőle jött. Gyorsan tárcsáztam őt.
Lassan kezdtem egyre idegesebb lenni.
Első csengés, semmi.
Második csengés, még mindig nem vette fel.
Harmadik csengés, még most sem.
Negyedik csengés, most végre hallottam a kattanást.
- Cam... - ennyit tudtam mondani mielőtt a hangja félbeszakított volna.
- Szia. Bocsi de most nem érek rá. Ha fontos hagyj üzenetet... - nem hallgattam tovább kinyomtam a hangpostát. Az ölembe ejtettem a kezemet. Elkeseredtem, de nem adhatóm fel elsőre.
Újra hívtam és újra és újra, de semmi.
Csak bámultam magam elé és az agyam rosszabbnál rosszabb elméleteket gyártott.
-Kicsim-szólalt meg hirtelen anya. Észre se vettem, hogy mellém térdelt és, hogy megfogta a vállam. - Gyere menjünk át Loganékhez. - úgy is tettünk. Apa már ott volt ahogy mindenki más is. Még Harry is a kanapén ült és elgondolkodva bámulta a cipője orrát. Amikor megláttam felment bennem a pumpa. Nem bírtam magammal.
- Mi a büdős francot mondtál neki mielőtt ott hagytad volna?- elejébe álltam és épp,hogy  nem kiabáltam. Nem válaszolt. - Te beszéltél vele utoljára! Csak ismered annyira az állítólagos legjobb barátodat, hogy tud mivel akaszd ki. Tudnod kell miért ment el! - Logan túlságosan jól ismer. Odasietett hozzám és akármennyire tiltakoztam elhurcolt onnan. Kihúzott a hátsó udvarra.
- Semmit nem tudsz róla?- Kérdezte amint le ültünk a terasz lépcsőjére.
- Én is akkor láttam utoljára amikor te. És akkor is beszéltem vele utoljára. Nem keresett, nem írt. Hívtam nem vette fel. Te? - felejtem rá de nem nézett rám.
- Egy SMS. Csak ennyi. - elő vette a telefonját és felém mutatta.
Tes😀😘: Gondolkodom kell. Amint el jön az ideje haza megyek.
- Semmi több?
- Semmi. Mindenhova el mentem. A kilátóhoz, a partra, a kedvenc helyeire de sehol nincs. És sehol nem látták. - nem tudtam mit mondani. Rengeteg minden kavargott a fejemben. Rosszabbnál rosszabb dolgok jutottak eszembe. Több felé képen játszódott le a szemem előtt, ahogy balesetezik és bele hal. A képzeletem több történetet is kreált arról, hogy örökre el veszítem.
Nem tudom meddig ülhettünk ott a lépcsőn de Hannának utánunk kellett jönnie. Behívott minket és elmondta a tervet.
Mindenki autóba ül és elkezdi keresni Camet azon a részen amit bevállal. Sorra mindenki kapott egy város részt. Csak engem hagytak ki. Azt tervezték, hogy én majd itthon ülök és csak várok. És így is lett. Majdnem fél órán keresztül veszekedtem velük de nem engedtek meg, hogy velük menjek.
Így hát otthon maradtam és vártam de potyába. Camet pénteken délután láttuk utoljára. Ma már szombat este van. A többiek valamikor 3 felé jöttek vissza. Mivel úgy gondolták, hogy holnap nagyobb szerencsénk lesz mindenki haza ment vagyis mi és Harry.
Alig tudtam lehunyni a szemem. De gondolom ezzel nem voltam egyedül.
Ma végre megengedték, hogy én is kimenjek a városba. Igaz kompromisszumot kellett kössek velük.
Szerintem nem is kell mondanom, hogy nem jártam sikerrel.
Most újra az a felállás van mint tegnap éjjel. Csak annyi különbséggel, hogy most Cam nagyszülei is itt vannak. Vagyis a nagyszülei náluk vannak én meg a saját házunkban.
Fekszek az agyamon és Cam egyik kedvenc pólóját szorítom magamhoz amit ma nyúltam le a szobájából.
Még több mint 12 órát kell várjunk arra, hogy a rendőrség eltűnt személynek nyilvánítsa, még úgy is, hogy Cam nem töltötte be a 18-at.
Félek bele gondolni, hogy végleg el ment. Hogy végleg el ment... miattam.
Ez a gondolat visszhangzott a fejemben amikor elszundítottam.
Valami zakatolásra ébredtem fel. Előre azt hittem, hogy anyáék jöttek meg. De nem az ajtót hallottam nyílni vagy nem lépteket  hallottam. A zaj nem is a házból jött. Hanem a teraszomról. Valaki felmászott a kertben álló fára és onnan át a teraszomra. Nem idegesítettem magam azon, hogy netalántán betörő. Kimásztam az ágyból és az üveg ajtóhoz siettem.
Amikor kinyitottam az ajtót ő állt előttem.
Végig néztem rajta és majd meghasadt a szívem amikor megláttam a felhasadt szemöldökét, és a felhasadt véres kezeit.

Helló babák!! 😍
Remélem mindenkinek tetszik a rész. És azt is remélem, hogy nem haragszotok amiért ilyen unalmas lett.😀
Sajnálom ha sok hiba lesz benne de túl fáradt vagyok, hogy át nézzem és holnapra még tanulnom is kellene 😢 Ígérem amint lesz tíz percem meg csinálom.
Puszi! 😘
C. 💜