Terhes vagyok egy rosszfiútól/Befejezett/

1.4.

Három hét telt el azóta a nap óta, Cam nem hajlandó beszélni sem velem se az öccsével. De igazából most nem ez a legnagyobb problémám. Úgy terveztem, hogy ma elmondom a szüleimnek a dolgot, ha lesz elég bátorságom hozzá. Lassan ideje lenne elmenni egy vizsgálatra és azt akarom, hogy anya is ott legyen, ahhoz pedig tudnia kell a dologról. Amikor beszéltem a tervemről Logannek ő felajánlotta, hogy itt lesz velem ma este és támogat, de ezt egyedül akarom végig csinálni, hamarosan anyuka leszek nem bújhatok mindig mások mögé.

Nem támadtam le egyből a baba hírrel a szüleimet, nyugisan vacsoráztunk meg vagyis igazából a szüleim voltak nyugodtak, de engem igazából majd szét vetett az ideg. Akkor szolaltam meg amikor már mind hárman végeztünk az evéssel de még senki nem állt fel az asztal mellől.

- El kell mondanom nektek valamit.- szinte nem is lehetett hallani amit mondok, olyan halkan szolaltam meg. De ők a szüleim, bármi legyen is szeretniük kell, nem? Picit hangosabban folytattam.- Nagyon nem fog tetszeni...Hát nem is tudom, hogy is mondjam el. – makogtam és apa már elég idegenek tűnt.
- Csak mond már ki! - szólt rám egy picit erélyesebben.
- Terhes vagyok. – ez csak úgy kiszökött a számon, de talán nem is baj így egyszerűbb volt nekem. A szüleim csak néztek rám. Szerintem azt várták, hogy tegyem hozzá azt is, hogy csak vicceltem, de nem tettem hozzá hiszen ez nem egy rossz poén sajnos. Egy ideig síri csend volt Anyum csak bámult rám, na apa ő már magához tért.
- Hogy mi a fasz van? - soha nem hallottam még így beszélni soha, előttem mindig oda figyelt arra, hogy milyen szavakat hasznát így nem csoda, hogy egy picit nagyon megijedtem. - Hogy a kurva életbe lehettél ilyen felelőtlen?!- lassan már kiabált.- És ki az a kis senki házi aki felcsinált? Csak azt ne mond, hogy nem tudod. – ezek a szavak nem hagytak hidegen, némán folytak a könnyek az arcomon. Apa felállt és rá vágott egyet az asztalra mire én össze rezzentem és ösztönösen át öleltem a hasam, hogy védjem az én kicsikémet. Nem tudom honnan volt bátorságom megszólalni de mégis válaszoltam neki.
- Tudom ki az apja. Én se vagyok büszke magamra de ez van!!- mondtam hallkan.- Amióta az eszemet tudom szeretem azt a srácot...Megtörtént, ez van már nem tudom vissza csinálni és nem is akarom. – az utolsó szavakat már csak suttogtam. Végre felnéztem apára és láttam, hogy egy könnycsepp végig folyik az arcán ilyet sem láttam tőle még.
- Édesem annyira sajnálom. Én... Én... Kiakadtam ne haragudj. Ugye tudod, hogy soha nem bántanálak se téged se az unokámat. Sokk ért és elborult az agyam. – mentegetőzött- Annyira sajnálom... -. Oda jött hozzám és megölelt, és én olyan szorosan öleltem vissza ahogy csak tudtam. A gyerekorom jutott eszembe amikor mindig hozzá rohantam ha féltem valamitől és ő mindig megvédett engem. Felemeltem a fejem apum válláról és rá néztem anyára aki épp egy könnycseppet törölt le az arcáról.
- Cam ugye?- kérdezte anyu, ő is mindig átlátott rajtam, ha Camről volt szó. Apa eközben elengedett és vissza ült a helyére édesanyám mellé.
- Igen. - feleltem. - Tudtam, hogy ő nem szeret engem, de annyira naiv voltam, hogy engedtem neki és észre se vettem, hogy merre haladunk csak mikor már késő volt.
- Tudja már? - ezt már apa kérdezte.
- Nem, még nem mondtam el. De el kell hamarosan. Nem igazán tarthatom sokáig titokban.

- Mióta tudod hogy terhes vagy? - kérdezte anyu.
- Egy picivel több mint három hete. És lassan két hónapos lehet a baba. - mondtam.
- Nem voltál még vizsgálaton? - faggatott tovább anya.
- Nem azt akartam, hogy ott legyél. Őszintén nem merek egyedül elmenni. - anyu újra könnyezni kezdett.
- Akkor nem biztos? - kérdezte az én drága apukám reménykedve.
- Három hete minden reggel hányok akár kétszer is, és tudnék mesélni a furcsábbnál furcsább ételekről, amiket hirtelen megszerettem. Háromból három teszt lett pozitív, azóta pedig nem is voltam beteg.
- Ki tudja még? - újabb kérdés.
-Logan. Ő gyanakodott rá először. Nem tudta, hogy mi történt, de ő rakta össze a tüneteket. Elvitt tesztet venni és én csak akkor tudtam meg, hogy mire is gyanakszik csak amikor haza értünk.
Az este további részét át beszélgettünk. Anyu megígérte, hogy holnap felhívja a nőgyógyászát és szerez nekem idő pontot. Apa is el akar velünk jönni és én ennek csak örülök. Nem lesz könnyű de a szüleim támogatnak. Logannek pedig igaza volt, ha ők mellettem lesznek képes leszek végig csinálni.
C. ❤