Terhes vagyok egy rosszfiútól/Befejezett/

1. 28.

Végre itt van karácsony napja. Mindenki teljesen be van zsongva. Ez lesz az első közös karácsonyunk Cam családjával. Hanna és anya két napja ki nem mozdul a konyhából. Szerintem már annyi kaját csináltak, hogy jövő ilyenkor is azt fogjuk enni. Vagy az egész város nálunk fog vacsorázni vagy legalább a szomszédság.

A másik meglepő dolog, hogy a fiúk voltak felelősek a ház díszítésért. Soha nem gondoltam volna de nagyszerűen helytálltak. Mind két ház elmondhatatlanul szép lett. Nem túl giccses és nem is túl szerény, épp tökéletes.

Igaz, hogy ez apa és Aidan érdeme, mivel Cam és Logan alig csináltak valamit. Ők mindig felszívódtak, szokás szerint. Na de mindegy is. Most nem ez idegesített a legjobban. Hanem az, hogy semmit nem csinálhattam. Míg a többiek egész nap dolgoztak én csak ültem a kanapén mivel nem szabadott mást csináljak. Épp csak fel emeltem a fenekemet már ketten szóltak rám, hogy tegyem vissza. Elmondhatatlanul idegesített. Nem nyomorék vagyok aki semmire se képes, hanem egy egyszerű terhes lány, aki már nagyon unja, hogy túl törékenynek nézik.

Na de mindegy is. Egész nap azon idegesítettem magam, hogy vajon Camnek fog-e tetszeni az ajándék amit neki szántam. Vajon elégedett lesz? Nem gondolja majd kevésnek? Meg még jó pár ilyen kérdés fordult meg a fejemben.

Épp ezek miatt a gondolatok miatt döntöttem úgy, hogy mégse olyan rossz ötlet az a szexi fehérnemű ezért írtam egy cetlit amire az írtam : " Majd engem is kicsomagolhatsz !" . A cetlit becsúsztattam a csomagoló papír alá és amikor mentem fürödni magammal vittem a dobozt amiben a fehérnemű volt.

Hát be kell vallanom hatalmas fejtörést okozott azaz aprócska darab csipke. Szerintem vagy fél óráig gondolkodtam rajta, hogy hogy is kell felvenni, de a végén valahogy csak sikerült. Mivel egy csomó időt eltöltöttem ezzel, sietnem kellett. Gyorsan magamra kaptam egy egybe ruhát, kifésültem a hajam és sminkeltem egy kicsit. Aztán már mentem is le anyáékhoz, akik természetesen már vártak rám.

- Végre itt vagy! - szólalt meg apa. -Máris el vagyunk késve.- mondhatom olcsón megúsztam .

Hát tényleg el voltunk késve. Mindenki az asztal mellett ült amikor beviharoztunk hozzájuk, ajándékokkal megpakolva .

- Bocsi emberek, miattam késtünk.- szabadkoztam miközben, leraktam az ajándékokat a hatalmas fa alá.

-Gondoltuk Édesem, gondoltuk.- mondta Cam amikor odaért hozzám. Megölelt és kaptam egy finom csókot és megsimogatta a pocakomat .

-Jól van emberek ne húzzuk tovább az időt.-szólt ránk Hanna.- Asztalhoz!

Édes Istenem csodálom, hogy még van hely a pocakomban az én hercegnőmnek. Annyit ettem amennyit tudtam és még egy keveset. Nem tudtam ellen állni mindent meg kellett kóstoljak . De nem csak én voltam így, hanem az egész asztal társaság. Logan és apa még a nadrágjukat is ki kellett gombolják. Cam és Aidan csak fogták a hasukat és nyöszörögtek, anya és Hanna pedig már most neki álltak mosogatni, hogy egy keveset már most lemozogjanak a most fel szedett kilókból. Apa és Aidan lementek a pincébe, hogy megfelelő bort keressenek a ma estéhez. Mi fiatalok pedig uralmunk alá vettük a kanapékat. Most is mint minden karácsonykor a Reszkessetek betörők mentek és mi mint minden évben most is néztük és hatalmasokat nevetünk rajta. Már nagyjából a film vége felé végre a felnőttek is oda jöttek hozzánk és kezdődhetett is az ajándék osztás.

Először Aidan és Hanna adta át az ajándékaikat. Majd anya és apa, Logan és én következtem. Először Cam szüleinek adtam át a kis festményt amit a nappalijukba vettem. Amikor megláttam már tudtam, hogy tökéletes lesz ide és igazam is volt. Láttam rajtuk, hogy tényleg örülnek neki. Anyuék következtek. Ők is egy festményt kaptak csak ők a szobájukba. Majd Logan jött. Ő egy jegyet kapott a kedvenc zenekara koncertjére. Szó szerint a nyakamba ugrott. De csak ezután jött a java. Most Cam ajándékát vettem ki a fa alól. Remegő lábbal vittem oda neki a vékony bár nagy csomagot. A szívem csak úgy zakatolt amikor a kezébe adtam ás elkezdte leszedni róla a csomagoló papírt.

Alig mertem rá nézni amikor elővette a több képből álló kollázst. Több kép volt rólunk, néhány kép kettőnkről külön és rengeteg kép a babáról. Vagyis egy csomó ultra hang kép. Cam csak nézte és nézte a képeket. A többiek is köré gyűltek de Cam még csak nem is pillantott.

-Cam? -alig mertem megszólalni.

- Avery.. ez... ez.. egyszerűen gyönyörű. El se tudom mondani mennyire tetszik. Csodálatos pont mint te. - amíg beszélt végig a szemembe nézett és nem engedte el a tekintetemet. - Már tudom is, hogy hol lesz a helye.- oda adta Hannának, hogy tudják ők is jól megnézni és ő oda jött hozzám. Magához ölelt és a fülembe súgott. - Nem tudom elégszer megköszönni. És bele se merek gondolni mi lehet, vagy épp mi nem lehet a ruhád alatt . Alig várom, hogy kicsomagoljalak .

Miután mindenki megnézte a képet Cam következett. A szüleimnek színház jegyet vett ahogy a sajátjainak is. Logan valami meccsre kapott jegyeket. Már csak egy doboz maradt a fa alatt. Az enyém. Egy apró kis lila doboz volt. Cam félig be kellett másszon a fa alá, hogy ki tudja venni onnan. Oda sétált hozzám és a kezembe adta. Amikor kinyitottam egy kulcs csomót találtam benne. Nem értettem, hogy miért kaptam ezt de bíztam benne, hogy valaki majd elmagyarázza.

Szerintem Cam látta rajtam, hogy nálam nem tiszta a dolog, mert kiment a szobából és a kabátjainkkal jött vissza. Nem kérdeztem semmit, ahogy a többiek sem. Felöltöztünk és gyalog vágtunk neki az utcánknak.

Cam megállt egy ház előtt. Egy gyönyörű ház előtt mi nagyon szépen fel volt díszítve és az ablakon még a karácsonyfán lévő égők fénye is látszott. Ez volt az a ház ahol a mi nap a költöztető autó állt.

És nekem itt esett le, hogy miért is kaptam én egy kulcsot, most jöttem rá, hogy miért is állunk ezelőtt a ház előtt. Felmentem a lépcsőn elővettem a kulcsot amit kaptam és beledugtam a zárba. Amikor elfordítottam a kulcsot az ajtó kinyílt és én a boldogságtól zokogva borultam a szerelmem nyakába.
Sziasztok! 😻
Remélem tetszett ez a rész. Tudom egy kicsit korán van még a karácsonyhoz de ez most így jött össze. Hohoho! 😊
Puszi manócskák! 😘
C. 💜