Terhes vagyok egy rosszfiútól/Befejezett/

2.5.

- Avery én nem tudom hogy történt egyszerűen csak.. Csak..

Legszívesebben befogtam volna a fülem és dudolni kezdtem volna csak, hogy ne halljam, hogy ezután mi is következik. De nem tehettem. Tudnom kell, hogy mi történt.
-... Emma egyszerűen csak... Közel hajolt hozzám és.. és megcsókolt..- a szívem megállt egy pillanatra majd kétszer olyan gyorsan kezdett el dobogni. Árgus szemekkel figyeltem Cam minden rezzenését. Hazugság jeleit kerestem rajta. Nem akartam de mégis azt tettem. Én bízok Camben, rá bíznám az életemet is. Most viszont kételkedem benne. - Nem tudtam.. nem tudtam leállítani. Csak egyetlen aprócska kis csók volt. Avery én amint tudtam ellöktem magamtól. De már késő volt. - végre a szemébe nézett. Amint össze kapcsolódótt a tekintetünk, láttam. Láttam a szemében a megbánást és a gyötrelmet. - Utána egyből kiraktam a szűrét. Megtudsz nekem bocsátani?
- Tényleg csak egy aprócska csók volt? - határozottan bólintott egyet és közben végig a szemembe nézett. - Ő hajtott rád de amint tudtad leállítotad?
- Igen. - újabb tömör és határozott válasz. Tudtam, éreztem a zsigereimben, hogy igazat mond.
- Vissza fog még jönni? - szerintem természetes, hogy nem akarom itt látni és nagyon remélem, hogy ezt ő is így látja.
-Eléggé érthetően a tudtára adtam, hogy nem szívesen látott személy és nagyon remélem, hogy tudomasul vette és soha nem is felejti el. Megmondtam neki, hogy a testvére ellen már kértünk távoltartási végzést és ellene is tudunk. Az pedig nem nézne valami jól ki a jelentkezési lapján..-egy aprócska kis mosolyt villantott rám.
- Egyszóval megfenyegedted? - alig tudtam vissza fogni magam. Már csak egy hajszál választott el attól, hogy hangosan el ne nevessem magam. Lesütötte a szemét. Biztos vagyok benne, hogy azt hiszi ellenzem ezt a megoldást.
- Hát tulajdonképpen igen. - mondta végül. Nem bírtam tovább elkezdtem nevetni. Előre csak nézett rám, majd ő is rákezdett.
Nem bírtam tovább, muszáj volt közelebb mennem hozzá és hozzá érnem. És nagyon úgy tűnik, hogy Camnek is rám volt szüksége. Amint közelebb másztam hozzá, ő is felém indult és félúton találkozott a testünk és az ajkaink is. Csókunk heves és szenvedéjes volt. Nyelveink úgy táncoltak mintha soha nem fáradnának el, testünk össze olvadt mintha mindig is összetartózott volna. Minden benne volt a csókunkban. Cam bocsánat keresés és az én megbocsátásom na meg az egymás iránti érzelmeink.
-Igen, megbocsátok neked. - lehettem amikor elváltunk egymástól, hogy égő tüdőnkbe szívjunk egy kis éltető levegőt. Úgy éreztem, hogy hangosan is ki kell mondanom.
- Avery ígérem soha többet nem történik majd ilyen. Csak te kellesz nekem és senki más! El se tudom mondani, hogy mennyire szeretlek.
Újra könnyek csípték a szeme, de most az öröm könnyei voltak.
-Én is szeretlek Cam. És ez soha nem fog megváltozni. - újra egymásba feledkezztünk. Kezünk, lábunk összefonva, szánk össze tapadva és a lelkünk végre haza tért. Észre se vettem, hogy Cam felállít a földről, majd át irányít a saját szobánkba. Csak akkor jövök rá arra, hogy mi is történt amikor térdem az ágynak ütközött és mindketten lezuhantunk az ágyra.
Türelmetlen rángattam Cam pólóját, az istennek se akart lejönni róla és előre nem jöttem rá, hogy miért. Cam nem volt hajlandó elengedni engem, vagyis nem emelte fel a karjait. Nem tetszésemet egy hangos morgással jeleztem. Ezt legalább értette. Megszabadítottam a zavaró és sokat takaró anyagtól, majd tökéletes felső tetstét kezdtem csodálni. Enyhén kockás hasa, kemény mellizmai, tökéletes v-vonala amit egy halvány szőrcsík tett még ellenállhatatlanabbá és a tetoválás az oldalán. Mindig is kíváncsi voltam arra, hogy mit jelent ez a tetoválása de soha nem kérdeztem meg. Mindig valami érdekesebbet csináltunk, mint hogy leálljak érdeklődni. Most se teszem meg, hanem lehúzom magamhoz a fejét és apró csókokkal borítóm be a nyakát majd lecsapok az ajkaira.
Nem telik sok időbe mire rólam is lekerül az utolsó darab textil. Cam lassan lefelé kezd haladni. A nyakammal kezd, majd jön a kulcs csontom, a melleim a hasam, majd hirtelen magamra hagy. Fogalmam se volt arról, hogy miért állhatott meg. Elsőre arra gondoltam, hogy talán azért, mert már nem úgy nézek ki mint a szülés előtt. Lassan felkönyökölök, hogy lássam miért is hagyta abba. Amikor meglátom, hogy a lábaimat bámulja kiszökött a tüdőmből a levegő. Cam épp a combomon húzódó sebeket bámulja.
- Cam... - én se tudom mit akartam mondani de amikor felnézett és a tekintetünk találkozott teljesen megnémúltam.
- Avery... - mondta ő is ki a nevemet. - Én.. Én..
Sziasztok Pillangók!! 😍
Tudom, tudom eléggé megváratatalak (hú de nehezen tudtam leírni 😂😂) de azért siettem. Remélem tetszik. 😉
Puszi mindenkinek! 😚
C. ❤️