Csendes, szentséges éj

Start from the beginning
                                    

Madison és én együtt tartottunk lefelé a lépcsőn. Ő egy vörös rövidke ruhát viselt, füstös szemmel, és nude szájjal. Lélegzetelállítóan festett. Sofia, Apa és Olivia az ajtó alján várták ránk. Hugunk rózsaszín tüllruhát, apa öltönyt, felesége pedig egy egyszerű fekete egyberuhát viselt.
Kicsit talán még alulöltözöttnek is éreztem magam, bár elegáns voltam, és a huszonegyedik század lévén, már a nadrág is lehet épp oly csinos mint egy szoknya.
- Gyönyörűek vagytok - mosolyodot el apám, és egy egy puszival köszöntött minket
- A vacsora tálalva. Menjünk, életeim - indult el Olivia kéz a kézben a kicsivel
Az étkező csodásan fel volt díszítve, az asztal pedig pompásan megtérítve. Mindenhol ételek és italok voltak, egy külön asztalon pedig sütemények. Azt hittem, hogy ilyen ünneplés csak a filmekben van, pedig már lassan fél év alatt rájöhettem volna, hogy vannak akik nagyon is így élnek. A szüleim. És mostmár én is.
- Nos, remélem jól érzed magad. Bár nem jó az ok, amiért a családunk része lettél, mi nagyon boldogak vagyunk, hogy velünk vagy. Te egy nagyon gyönyörű, rendes és okos ember vagy. Aki téged megismer, az örülhet, hogy így lett, hisz egy kincs vagy. Ez az első közös karácsonyunk, így remélem minden finom lesz. Lássunk is hozzá! - ült vissza a helyére Olivia, miközben én mosolyogva Köszönömöt suttogtam.
Nos, az ételek nagyon finomak voltak, igyekeztem mindenből enni. A pulyka valóban isteni volt a csirkés (aszem') töltelékével. Desszertre pedig többek között fügepuding is volt, ami bár nem volt tökéletes, de azért ehető kategóriába sorolnám, így ettem azt is. Főleg mert csakis miattam volt ma ez is a menün.
- Mehetünk már ajándékot bontani? - nyafogott Sophia, mikor ő már megevett mindent, amit csak tudott
- 2 perc kicsim - nyugtatta az anyja

A karácsonyfa alatt egy milliméter szabad hely sem volt, minden fullon volt tömve karácsonyi ajándékkal. Nem egy kupacban volt egy emberé, hanem körbe-körbe járva kellett keresgetni, hogy van-e még csomagod. Mikor mindent összeszedtem, elkezdtem a halom tartalmát egyenként áttekinteni.
Madisontól egy Kylie Jenner karácsonyi kiadásos rúzsszettet kaptam, amin jót nevettünk, hiszen ő is kapott tőlem ebből a márkából. Apáéktól egy TiffanyCo nyakláncot kaptam, aminek a medállja egy borítékot ábrázol, aminek a kis tetejét még el is lehet húzni, és egy kis papírka tűnik fel ekkor egy szívvel rajta. Nagyon szép és egyedi. Valamint kaptam még tőlük zoknit (ez úgy tűnik a gazdag embereknél is szokás) ruhákat, telefon tokot, bőrápolási szettet, Martens bakancsot, az új Playstation VR szemüveget, és még egyéb dolgokat. Sofie-tol egy fa ékszeres dobozt kaptam, benne egy karkötő, ami olyan mintha egy szeg lenne kerekre hajlítva. Nagyon tetszett. Már csak egy doboz volt előttem. Egy elég lapos doboz. Ez is Oliviától és Apától volt. Mikor kinyitottam egy bőrkötéses könyv volt  előttem, nagyon szép megmunkálással, és egy ezüst golyóstoll.
- Arra gondoltunk, talán, ha valami gondod van, és nem akarod nekünk elmondani... leírhatod a naplóba. Hidd el jobb lesz utána - magyarázta meg Olivia az ajándék ötletet
- Ez nagyszerű! - mondtam - köszönök mindent

Mindenkinek tetszett az ajándék amit adtam. Sofia azonnal össze is barátkozott új plüss figurájával. Örültem, hogy jó dolgokat sikerük vennem. És annak is, amiket kaptam. Boldogan dőltem be az ágyamba, hogy végre aludjak.

Reggel izgatottan ugrottam ki az ágyamból, a tegnapról megmaradt haragom Andy iránt érdeklődés hiányából elmaradt, nameg jót tett nekem a karácsony is, ezért aztán magamra kapva egy sötét farmert, egy zöld, világítós pulcsival, és még a hajamba is tűztem egy olyan karácsonyi cukros csatot kész voltam elindulni hozzá. Nem felejtettem el, hogy miért akadtam ki, és nem állok le, amíg le nem áll a fűvel, de nem fogom őt meggyűlőlni emiatt. Cipő gyanánt az új Martenset vettem fel, valamint a hátizsákom, Andy ajándékával. A számra az új folyékony rúzsomból került, legalább tesztelhetem mennyire tartós.
Kilenc óra volt, amikor lefelé indultam a lépcsőn. Írtam egy cetlit, mivel senki nem volt még itt, és kimetem a nem is annyira Kellemes, decemberi szélbe.
Majdnem futva tettem meg hozzá az utat. Tervem szerint én keltem majd fel. A kaputelefon a kód beírása után készségesen engedett be, és amíg feltrappoltam az ajtaja elé, az ajándék is a kezembe került. A pótkulcsot előkeresve nyitottam ki az ajtót, majd léptem be a lakásba. A fülledt levegő nem túl kellemesen hatott rám szag ügyileg, azonnal köhögni támadt kedvem. Félhomály volt, csak néhány redőny engedett át egy kis fényt. A lakásban rendetlenség volt, és kosz. Mintha minimum két hete nem is jártam volna erre. Gyomoridegem lett. Gyorsan indultam el a háló felé, de ehez útba kellett ejtenem a nappalit. Az asztalon kimondhatatlan mennyiségű fű volt, valamint fehér por, kis zacskóban, fém kis csővel, és egy kártyával, az asztal mellett pedig három különböző alkoholos üveg hevert. Andy a kanapén feküdt a hasán, feje kicsit lelógott oldalra, mellette egy vödör savanyú hányás szagot bocsájtva ki magából, amitől öklendezni kezdtem. Odarohantam barátomhoz, és rázni kezdtem de meg sem mozdult. Csak fekete haja, és falfehér arca hanyatlott erre, arra. Remegő kézzel tapogattam a nyaka oldalsó részét, az ütőerét keresve, de teljes némaság vette körül egész testet. Nem lélegzett.

        _____________________________

Hey everybody! 🤗
Nagyon régen nem volt már rész, és, hogy őszinte legyek, nincs különösebb oka. Képtelen voltam megírni.😶 De most itt van, és remélem tetszik majd nektek. ^^ vote és komi bármikor jöhet. Nagyooon jól esik, tudjátok!😇
Have a good day:
Xx: Noémi

Beautiful remains (Andy B. ff) {✔️Befejezett}Where stories live. Discover now