Beautiful remains (Andy B. ff) {✔️Befejezett}

Családban

Írtam egy listát arról, miket kell beszereznem. 2 fekete farmer, 3 blúz, 1 body, 1 fekete szoknya, 3 pulcsi, egy csomag hajgumi (apa nem tette be a bőröndbe, ami volt az meg elszakadt) 1 fekete (nem márkás) cipő, fekete szemhélyfesték, ajakbalzsam. Ennyi. A cetlit a zsebembe csúsztattam, majd elővettem a telefonomat. Tamara ismét írt: "Nem írsz? Durcizol? Csak hogy tudd, ezért majd jár nekem egy New Yorki cuki pasi;)" nem tudom elhinni. Hogy lehet ilyen buta valaki? Morogva dobtam be a telefonomat és az aksit külön-külön az egyik elém kerülő fiókba, majd fújtatva fejeltem bele a párnámba, ahol sírni kezdtem. Stephanie, miért vagy ilyen nyápic? Most miért bőgsz? Idegesen pattantam fel, majd beviharzottam a fürdőmbe. Elővettem a kis műanyag dobozt, majd a vékony, éles lapocskát, és 7 új vágást ejtettem. Körülbelül szabdaltam az alkaromat. Mire feleszméltem már minden csupa vér volt. Tudatom alatt tettem ezt. De miért? Nem történt olyan nagy dolog. Írt egy ostoba lány, akit régen barátomnak tekintettem. Legalább már nem sírok. Lenéztem a kezemre, amin csak a vörös, sűrű folyadék látszott. Egy négyzetcentiméternyi bőr színt sem lehetett felfedezni rajta. Gyorsan a csap alá tettem. Ahogy a hideg víz végigfolyt rajta sikítani tudtam volna. Tűrtem. Aztán a másik kezem is kellett, hogy teljesen le tudjam sikálni. Még jobban fájt, én pedig egyre nyugodtabb lettem. Utálom. Nagyon meleg van kint. Hogy fogom én ezt eltakarni? Kopogást hallottam a fürdőszoba ajtaján. Riadtan ugrottam egyet. Most mit tegyek?
- Sziaaaa! - köszönt Madison - haza értünk. Ha gondolod mehetünk vásárolni. - mondta
Nagy levegőt vettem, majd az első dolgot ami az eszembe jutott kimondtam:
- Most készültem zuhanyozni - csengett a hangom magasabban mint szokott, és az erejét sem mondanám az igazinak - 20 perc múlva lent vagyok - nyögtem ki, amit Madison nyugtázott és el is ment.
Megnyitottam a zuhanyrózsát és hagytam, hogy a víz a lefolyón keresztül hagyja el a helyet. A kezemet lefertőtlenítettem, majd kivételesen fáslit is tettem rá, mert eddig még sosem mentem el, és féltem, esetleg könnyebben kapok el valamit. Azt továbbra sem tudtam, mit adok be, mert ha most fel is vennék egy hosszú ujjút, biztos vagyok benne, hogy vásárlás közben majd fel kell próbálnom minden hülyeséget. Egy megoldás volt csak. Nem mondanám, hogy odáig voltam tőle, de nem volt más választásom. Így is kérdéses, hogy beveszik-e. Ha eltörök egy poharat, azt nem hiszem hogy a földszinten lehet hallani, de Madison 100% hogy felfigyel rá, az is elég. Letekertem a fáslit, újra a kezembe vettem a kis barátomat és alkottam. Az előző sebek még mindig szivárogtak, ez azért lehetett mert... állati módon tettem ezt magammal. Csodálkozom, hogy nem ájultam el. Na ezeket kicsit megvastagítottam, mintha egy üveg darab vágta volna el, a többi kis vékony heget pedig felkarcoltam. Oda épp csak raesett a szilánk. Most jön a romboló munka. Elzártam a csapot, levetkőztem, egy törölközőt tekertem végig magamon majd a poharat a kezembe véve cselekedtem. Ha az én kezemből esik ki, Max a lábam sérül meg. Ha a kezemről pattan le, akkor csak belilul. A mosdó peremétől kell szétcsapódnia a daraboknak, és onnan a földre hullani. Mivel fájdalomból elég volt mára, így vigyáztam, meg ne sértsem magam. Hátra léptem, és megtettem. Az üveg darabok szálltak, majd nagy robajjal értek földet. Letérdeltem, és készültem az év előadására. A kezem piroslott a vértől, azzal nem volt baj. Még pár könnycsepp is elő bukott. Mindig mondta anyu, hogy talán színésznek kéne lennem. Jó voltam a dolgok eljátszásában. Anyu, nem lennél rám büszke emiatt. Madison idegesen kopogtatott, mire felkaptam a fejem. Elbambultam.
- Jól vagy, Stephanie? - hallottam meg Olívia hangját. Erre mit mondjak?
- Igen - akadozott a hangom a sírástól - de igazából nem - kezdtem el "sírni"
Szó nélkül nyílt az ajtó, ahol az előbb említett mellett Madison is helyet kapott. Nagy kerek szemekkel figyeltek. Pár másodpercnyi döbbenet után Olívia ugrott oda hozzám
- Még mielőtt vizet töltöttem volna bele kicsúszott a kezemből. Sajnálom - magyaráztam mi történt itt
- Nehogy bocsánatot kérj itt nekem. Szent isten. A karod nagyon durva. Gyere - fogta meg az ép karomat - állj fel! - húzott maga után - lent a konyhába ahol fény van ellátom a kezedet. Mady, életem, feltakarítassz? - mosolygott rá halványan az anyja, mire a lány csak heves bólogatásba kezdett. Percekkel később el is készültem. Kaptam szorító kötést, és fáslit.
Megkérdezte, akarok-e még így is vásárolni menni, mire én csak bólintottam. Tudom, ők jobban szeretnék ezt mint én. Egyszer csak egy kis fejecske jelent meg a látóteremben.
- Mi történt? - kérdezte Sofia kis kezével az enyémre mutatva
- Tudod, ha valaki azt mondja neked, ügyetlen... na én 2X múlom felül. - nevettem a kicsire, majd Olíviára néztem - jön velünk ő is? - utaltam a kicsire
- Már itt van a bébiszittere, csak valahol biztosan elhagyta... - legyintett