Beautiful remains (Andy B. ff) {✔️Befejezett}

Kegyetlen játékok

A teremben az emberek gyülekeztek már jócskán, de mindig így van, úgyhogy azt hiszem nincs is értelme ezt a részletet megemlítenem. Helyet foglaltam, ahogy szoktam és elkezdtem számolni, mennyi idő múlva láthatom megint Andyt. Illetve, nem beszéltük meg, hogy a sulihoz jön, csak nem hozhat-vihet minden nap mint egy apuka. Akkor mondjuk azt, hogy azt az időt számoltam, ami után megint láthatom elragadó nővérem. Az ajtó kicsapódott és egy ideges Metthew lépett be rajta. Olyan volt mint egy bika, aki előtt vörös zászlót lengetnek, bár előtte senki nem állt, mindenki kitért az útjából. A kávés pohár amit szorongatott be volt már jócskán horpadva, ezzel jelezve azt, nem kímélte a műanyagot az erejétől  (nem mintha nagy erő bedobás kéne, ahhoz hogy ezt elérje, mindegy) rájöttem, túl régóta figyelem így elkaptam róla a tekintetem.
Ebben a percben új tanárunk és osztályfőnökünk lépett be az ajtón, aki minden áron csodás államunk történelmét akarta nekünk ecsetelni.
Jobban mondva ez az általános óratartás. Ő nem pont így tett. Az asztalnak támaszkodva vizslatott minket, majd tanári füzetét elővéve kérdezett rá a hiányzókra. Denim nadrágot, pólót és sport zakót viselt. Szemüvege ott pihent orrán.
- Mit szólnátok egy általános töri dolgos feleléshez? - kérdezte túlspilált lelkesedéssel
- És ez a "dolog" mit takar? - kérdezte valaki elől
- "Mit kéne tudnom töriből" - mosolyodott el, míg a többiek komoran felszisszentek. Valamiért én biztonságban éreztem magam. Nem mer majd feleltetni, fél tő....
- Stephanie Wilkinson? Itt van? Jöjjön ki a táblához! - intett felém. Ó, hogy nyalna zsírt! Lejjebb rángattam a szoknyámat, majd remegve igyekeztem ki a táblához, miközben a többiek halk sóhajt hallattak.
- Akkor ne is húzzuk az időt. Mondd meg nekem hol és mikor fogadták el amerika alkotmányát?
- 1787 szeptember 17.-én Philadelphiában fogadták el - mondtam, azért hülye én sem vagyok
- oké, ez helyes. Ki volt Amerika első elnöke?
-George Washington.
- hányszor választották meg? - kérdezte, mire csak néztem. A leghátsó pad mögött állt, onnan tette fel a kérdéseket. Éreztem, hogy a tenyerem izzadni kezd. Elképzelésem nem volt. Tudom, gáz, de nem mertem semmit sem mondani, nehogy hülyeség hagyja el a számat. Mr. Eriksson-ra néztem, úgy terveztem ránézek majd megrázom a fejem, miszerint fogalmam sincs, ha felakaszt sem tudom majd megmondani, de a szájára tévedt a tekintetem. Artikulálva formálta a szót: -/K É T S Z E R /
Bátortalanul ejtettem ki a szót a számon, mire ő csettintett egyet a nyelvével - nagyszerű. Na még kettőt! Kik gyarmatosították először?
- Az angolok, spanyolok és... franciák? - húztam össze a szemem
- Úgy - úgy. Utolsó: ki volt a republikánusok pártelnöke? - húzta huncut mosolyra a szája sarkát. Senki nem látta, csak én.
- Abraham Lincoln? - mondtam ki nagyon lassan, de valamennyire bátorított a folyamatos bólogatása
- Na látjátok, ezt hívják úgy, hogy alap műveltség - jött előre - ez egy ötös. Gratulálok, Wilkinson kisasszony - bólintott egy aprót, mire a helyemre mentem. Ezeket a dolgokat a leghülyébb emberek is tudják. Így is elég kellemetlennek éreztem, hogy nem tudom hányszor választották meg elnöknek George Washingtont. El sem hiszem, hogy sikerült szereznem egy ötöst töriből, még ha csak rásegítéssel is. Óra végére ellenben elkezdett zavarni a dolog, miért kérdezett ilyen könnyű dolgokat, és miért segített még ebben is? Vagy lehet, hogy magán sulikban ez s módi? Mindenesetre megnyugodhattam, tekintve, hogy legközelebb már biztos nem én leszek az áldozat.
Minden szünetben a terembe foglaltam el magam. Nem igazán akartam sem a büfé sem az udvar közelében lenni. Egyáltalán nem füllik a fogam az ott lévő emberekre. A padra hajtottam a fejem és próbáltam magam alfába hozni, de mint két napja már mindig: Andy jelen meg csukott szemhélyaim előtt. Fekete haja kesze-kuszaságban állt, tetoválásai pedig tisztán rajzolódtak ki. Nem mondott semmit, csak egy apró mosoly ült ki szája sarkában. Már ennyi is bőven elég volt ahoz, hogy a szívverésem felgyorsuljon. Nem értem a működésem. Stephanie, nem kellesz neki, csak mindig úgy kiöntöd a szíved, hogy megsajnál, és nem akar egyedül hagyni. Talán polgárjogi kötelességének is eleget tesz eme cselekedettel, de nem akar többet tőled.  Pontosan ez a helyzet.
- Nagyon ügyesen feleltél reggel, törin. Már akartam mondani - jelent meg előttem egy kb. 175 centi magas, fekete hajú lány, pin-up sminkkel. Öltözéke egy világos kék farmerből állt, amin jó ha volt 5 centi terület, ami nem volt szaggatott. Alatta necc harisnyát viselt. Felsőként egy zöld kockás ing volt rajta. Még sosem láttam, komolyan. Jobban kéne figyelni az osztálytársaimra. És amúgy is, rajta miért nincs egyenruha?
- Könnyűeket kérdezett - vontam vállat végül, mire ő felröhögött
- Egyet sem tudtam volna - felelte. Hát ez elég szomorú.
- Bocsi, most megyek. Veszek valami kaját - álltam fel. Nem voltam éhes, így ahogy elhagytam a termet a mosdóba mentem. Nem hallottam, hogy mit mondott a lány, szinte kirohantam a teremből. Félek tőlük. Nem tudom miért van ez, de legszívesebben csak a sarokban ülnék egyedül, hogy senki ne lásson.