Beautiful remains (Andy B. ff) {✔️Befejezett}

Andy Black

- Na és milyen helyre akarsz te engem vinni? - fogtam meg Andy kezét, ahogy kiléptem a kapun
- Megmutatom, milyen jó helyen is lakunk, kedves! - csókolt kezet mosolyogva
- Alig várom, Monsieur! - pukedliztem
Gyalog indultunk el a célállomás felé, de nem mondanám, hogy néma csöndben telt az utunk. Andyvel még a kínos csend sem olyan kínos, a hallgatás sem némaság, és a vita sem komoly. Jó vele lenni.
- Sikerült elintézni a felnőttes teendőidet? - kérdeztem, miközben elhagytuk az utcánkat
- Mondhatjuk, sokra jutottam a mai dolgaimmal - mondta - bár baromi unalmas volt, és végig rád gondoltam. Végül is, ez tartott életben. Hidd el, könnyen megunod ott az életed. - hozott zavarba, miközben a kedvemet is javította, nem mintha ebben a percben szükség lett volna rá
- Ez igazán imponáló - mondtam végül - ha ez megnyugtat, az iskola is egy nagy rakás..... Nagyon rossz volt. Mármint ez nem igaz. Nem volt rossz, mert semmi nem történt, de ugyan úgy meguntam az életemet mint te... képzeld, senki nem akart feleltetni. Még egy ilyet? - nevettem fel - Metthew olyan mint egy kezes bárány. Egy süket, néma, vak, kezes bárány. Ez is elég jó! - somolyogtam
- Őszintén örülök, hogy a suliban unatkozol, és a Pöcs sem zaklat. Ha megtudom, hogy mégis. Na azt ne akarja látni senki! - emelte kezemet a szájához, majd egy csókot lehelt arra - nézd, itt is vagyunk! - állt meg hirtelen egy vendéglő előtt, aminek kissé rockos beütése volt. A fala fekete volt, ráfestve pár személy. Bent boxok voltak, gitárok voltak a falra függesztve, lemezek, és egy pár (valaki által) aláírt dzseki. Andy egy közeli beugró részhez vezetett, és már le is ültünk. Egy hosszú, szőke hajú, panda sminkű lány sétált oda hozzánk. Piros kockás rakottszoknyát, és fekete mellényt viselt. Ezalatt ha jól láttam a porcelán bőre rikított csak ki. Féltem, a végén még megfázik.
- Parancsoljatok, az étlap. Hozhatok addig inni valamit? - mosolygott rám kedvesen
Andyre néztem, aki jelezte, mondjam én, mit kérek, ígyhát gyorsan átfutott az agyamon az innivalók listája, és választottam.
- Nekem egy kóla lesz - mondtam halkan 
- Nekem pedig a szokásos - mosolygott a lányra Andy
- Igenis, uram! - tisztelgett játékosan - azonnal hozom - bólintott egy aprót mosolyogva rám
- Ismered? - kérdeztem, mikor a hölgyemény tovább vándorolt. Kicsit zavart ez a nagyon közvetlen hangnem, és játékosság. Nem mondom, hogy féltékeny vagyok, de basszus, ha már itt vagyok, viselkedjen mindenki elvárás szerint.
- Az egyik bandatag barátnője - mondta a barátom egyszerűen - jófej lány. Ha még bandatag lennék jobban is megismerhetnéd. - mesélte  De szerencsére az már a múlt. - tette hozzá gyorsan
- Nem is tudom, Andy. Tudd, hogy nem szólok bele az életedbe, és azt is tudom, hogy már vagy ötször mondtam, de tuti jó, hogy kiszálltál? - húztam el a számat -nem tűnsz olyan őszintének, ugyanis. Szóval, olyan, mintha egy baszott maszkot viselnél ilyenkor. És ez nem tudom, hogy tényleg te vagy-e... - tördeltem az asztal alatt az ujjaimat
- Jól beszél a kiscsaj - tért vissza a pincérünk. Elém rakott egy üveg kólát, meg Andy elé egy doboz energiaitalt. - a többiek nagyon hiányolnak. Minden térről. Nem gondoltad te ezt át - állt tovább az asztalunk mellett a tálcát ölelve, amin az italaink kaptak még az előbb helyet
- Yve, értékeltem a közbeszólást, de ez csak a barátnőmre és rám tartozik - bontotta ki egy egyszerű mozdulattal az italát. "Csak a barátnőmre és rám" de jól is esik ez a szájából, istenem.
- Jó, már itt sem vagyok - indult vissza a pult mögé - úgy látom még az étlapot ki sem nyitottátok. Adok időt.
- Szóval - kezdett bele - teljesen igazad van, szerettem a bandát, és a tagokat is, de egy dögöt csináltak belőlem. Ha akkor ismersz meg, hanyatt homlok menekülsz el tőlem, és lehet, lett is volna okod menekülni. Bár a zene már most nagyon hiányzik. El sem tudom mondani mennyire - temette a kezébe homlokát - kicsi korom óta a zene a mindenem
- Nem gondolod, hogyha van melletted valaki, aki miatt megváltoznál, tudnád tartani magad? Nem esnél szét? - utaltam magamra. Arra, hogy én mellette állok
- Talán igazad van. Téged sosem tudnálak megbántani, és soha nem szeretném, hogy csalódj bennem - fogta meg az időközben asztalra került kezemet 
- A mai napon előjött a kézfétised? - próbáltam oldani a hangulatot
- Nem tehetek róla... gyönyörű kezed van - vont vállát. Gyönyörű kezem? Nekem? Jézus. Arról már hallottam, hogy egy lánynak gyönyörű a haja, a melle, az arca... vagy a feneke. De a keze? Ez a srác aztán tud.