Beautiful remains (Andy B. ff) {✔️Befejezett}

Új érzések helye

- Na és mi a helyzet a családoddal? - hagyta abba a nevetést, és kérdezett újra. Kitaláltunk egy játékot, amiben egyszer ő, egyszer én kérdezek, bár az elmúlt 5 percben nem igazán voltunk már mire kíváncsiak. A házunk előtti aszfalt párkányon ültünk, már vagy 20 perce, de eddig a pillanatig nem igazán akartam bemenni a házba. Eddig a pillanatig. Nos igen, van olyan amire az ember nem áll készen. És lehet soha nem is fog. Eddig csak felszínes kérdéseket tettünk fel egymásnak, úgyhogy ezért is lepett meg ez a kérdés. Próbáltam időben felelni, hogy ne tűnjön úgy, mintha elmélkednék.
- Hát.. Ugye ebben a tanyasi stílusú házban lakom, igazán szerény körülmények között.  Éppen telik csak kenyérre - magyaráztam komolyan, amíg a végén el nem nevettem magam
- Sajnálattal hallom ezt - nevetett fel ő is
- Most viszont tényleg mennem kell be. Tanulnom kéne, amit ebben az évben még nem igazán csináltam. Még jó, hogy nem írunk dolgozatot... - forgattam meg a szemem - Jól éreztem veled magam - álltunk meg egymással szemben - ismételten
- Leköteleztél, amiért velem töltöttél el harminc percet - biccentett - holnap a suliba kísérhetlek, megint? - vigyorodott el túlerőltetetten
- Ha van kedve és energiája rám, uram - dobtam hátra vörös hajam - Na, tényleg megyek. Szia! - öleltem át
- Szia. Jó tanulást - suttogta a fülembe
- Ha nem engedsz el, buta maradok - böktem meg az oldalát
- Jajj, gonosz nőszemély. Csikis vagyok. - kuncogott
- Na sziaa!! - kaptam fel a táskámat, és szaladtam be a hatalmas kapun. Az előszobába érve nem láttam senkit sem a konyhában sem a lépcsők körül, így három müzliszelettel a kezemben indultam be a szobámba. Lepakoltam, és átlibbentem Madison szobájába, hogy megnézzem, hogy van. A hatalmas helyiségben találtam Olíviára is, aki az íróasztalnál ülve egy tárcáról evett.
- Sziasztok! - köszöntöttem őket - jó étvágyat - biccentettem a nő felé
- Stephanie, milyen volt a suli? - csapott le Madison azonnal a kérdésével - én úgy unatkozom itt! Nincs mit csinálni, és erőm sincs, hogy bármit is csinálják. Enni nem tudok, aludni nem akarok. Olyan rossz nekem! - sipákolt
- Ne is törődj vele, Stephanie. - legyintett Olívia - lázas, és rohadtul de kiállhatatlan - ette tovább a salátáját
- Én is itt vagyok ám! Ne beszélj rólam harmadik személyként! - dobott el egy párnát az anyja felé mostoha nővérem
- Semmi nem volt... vagyis nekem lett egy új osztályfőnököm. A régi elment... - kezdtem el rágcsálni a számat
- Ó, ez szuper. Gratulálok! - ugrott mellém Olívia és adott két puszit az orcám két oldalára - látod, drágám, minden rendben van! -örvendezett, én pedig inkább csak mosolyogva hallgattam. Jobb nem mondani semmit. Elköszöntem és vissza mentem a saját rezidenciámba, ahol most először tényleg tanulni kezdtem. Kikészítettem a matek, és töri könyvemet, ugyanis holnap ezek azok a tárgyak, amik dolgozat gyanúsak, és még Anyut is magam mellé ültettem. Illetve a képet. Elmeséltem neki az új osztályfőnökkel folytatott beszélgetésemet, elmondtam neki az aggályaimat, bár nem válaszolt (nem is vártam, hogy fog. Tényleg) azért jó volt kiadni magamból. Mondjuk Andyről még nem tettem említést, minden más dologgal képben van.
A leckék amiket meg kellett tanulni töriből, nagyon könnyűek voltak. Úgy tűnik Amerikában nem túl magasak az elvárások. A matekkal sem volt baj, miután rájöttem a nyitjára. Azt hittem vagy éjfélig ezek fölött fogok görnyedni, ezzel szemben egy óra alatt megvoltam. Madisonhoz nem volt kedvem átmenni, úgyhogy a szobámban próbáltam valami elfoglaltságot találni. Elővettem a telefonomat, és bekapcsoltam. Mostanában alig tartom működőképes állapotában. Egy új üzenetem van.
{Andy Biersack: jó volt🤗} A mai játékunk alkalmával puhatolta ki a számomat, én meg már tudtam az övét, szóval... Szóval ja, ennyi. Tudjuk egymás számát.
{Stephenie: jó játékos vagy. Hasznos dolgokat tudtál meg?}
Pár pillanatot kellett csak várnom a válaszra, valószínűleg a telefonját nyomkodta, amikor írtam neki.
{Andy Biersack: a számod mindenképp hasznosnak bizonyul😆. Btw: holnap reggel talizunk. Nincs apelláta!😏}
{Stephanie: ahogy gondolod. Én ott leszek.}
{Andy Biersack: gondolom eltörnek az ujjaid ha smiley-kat használsz...😔}
{Stephanie: neked meg ínhüvely gyulladásod lesz, ha nem írsz egyet sem?:)}
{Andy Biersack: Eltalálta a hölgy!🙄}
Tök normális ez a srác. Én mondom... Egyébként akár mennyire nem hinné az ember, Szívesen beszélek vele. Jobban mondva, most vele beszélek a legszívesebben. Nem tudom mit tud, az is lehet, hogy pszichológus, de nagyon tud kezelni. Én nem tudom magamat kezelni, de ő tud engem. Ez aztán ritka emberi tulajdonság. És azok a kék szemek. Tudod, hogy nem tudnak ártani neked. Még az sem ijesztő, hogy olyan magas, mint egy égi meszelő. Még sosem éreztem így, egy fiú iránt sem. Ő olyan... Nem tudom, talán, különleges. A tetoválásai, a ruhái, úgy az egész stílusa. Külső-belső egyaránt megfogott. Bár ez meglehetősen nagy félelem érzettel tölt el. Elköszöntem tőle, mert vacsi idő volt, én pedig ki vagyok, hogy az étel útjába álljak? Úgyhogy lementem enni. Az asztalnál csak Olívia, Sofia és Apa volt jelen, gondolom Médison magában szenved a szobában továbbra is. Félre értés ne essék, sajnálom, de azért nem kéne belehalni egy kis lázba. Újfent még viccesnek is találom ezt. Én is leültem, és szedtem a... az ételből. Őszintén nem tudom mit ettünk. Valami rakott dolog volt, abban biztos vagyok, a tál kialakításából silabizálva, de többet én nem tudok ezzel kapcsolatban nyilatkozni. Tuti valami diétás cucc.
- Képzeld Apa - törtem meg szinte azonnal a csendet, és kiélezve figyeltem a megszólított reakcióját - új osztályfőnököm lett. A régi nyugdíjba vonult, vagy valami ilyesmi - mondtam ki lassan a szavakat, és mint sejtettem, semmi döbbenet nem ült ki édesapám arcára.
- valóban? Hát ez csodás. - mondta nyugodtan, és tovább tömte magába ezt az ehetetlen dolgot. Nem tudom mitől van ilyen jó húsban, de biztos nem ettől a fogástól. Mióta itt vagyok, Max kettő alkalommal mondhattam a vacsorára, hogy hm, ez csakugyan isteni volt.
Oké, mostmár fogadni mernék, hogy ő tüntette el a székéből azt a nőt, és nekem ez ellen nincs is ellenvetésem. Ha már kis koromban nem érdekeltem, most ennyit igazán megtehet értem. Hm, milyen határozott lett valaki.. Hagyd ezt abba.