Beautiful remains (Andy B. ff) {✔️Befejezett}

Andy Black

Mindketten választottunk végül kaját, és le is adtuk ennek a bizonyos Yve-nek a rendelést.
- Tényleg nem bánnád, ha visszamennék a bandához? - kérdezte kisfiús csínnyel a hangjában
- Támogatnálak benne. Meg amúgy is, milyen menő lenne egy zenész pasi? - kacsintottam
- Pedig lehet megszeretne a város, ha már nem lennék híres... - gondolkodott
- Ugyan, kinek kell ennek az elbaszott városnak a szeretete? - fújtam ki idegesen a levegőm, miközben a lábammal doboltam az asztal alatt
- Ja! Egy igazi sztár vagyok! Nehogy már ezeknek az elbaszottaknak ne legyek jó! De... ettől függetlenül nem hiszem, hogy vissza megyek. Lehet szóló karrierbe kezdek. Bár... téged elviselnélek társamnak - kacsintott
- Sajnos nincsenek jó hangi adottságaim - vontam vállat mosolyogva.
A vacsora további része csendben, vagyis eseménytelenül telt. Van egy olyan érzésem, hogy Andy most komoly vívódáson megy keresztül... A nagy és magabiztos Andy Biersack nem tudja mi tévő legyen?

~December 20~

Utolsó nap az iskolában. Nemsokára itt a téli szünet. Nos, történt egy pár dolog, mióta nem jelentkeztem. Metthew megjavult. Úgy értem, nem mutat változást. Néha-néha felém sandít, de nem szól hozzám, meg sem közelít. Érdekes, de azt veszem észre, egész nap egyedül van. Mikor a suliba jöttem, lassan fél éve, mindig voltak körülötte. De ez már nem így van. De mindegy is. Semmi értelme ezzel foglalkoznom. Nem is akarok ezzel foglalkozni. A félévi osztályzataim meglepően jók lettek, és ezt egy részben magamnak, egy részben az osztályfőnökömnek, és egy részben Andynek köszönhetem. Nem is gondolná az ember, mennyire okos. Mindenhez hozzá tud szólni, és úgy tudja a matekot, mint ahogy én soha nem is álmodhatok róla. Ha valamelyik dolgozatom rosszul sikerül, az ofő rábeszéli a tanárt, hadd írjam újra. Mondhatni arany életem van. Andyvel nagyon jól megvagyunk. Szóló karrierbe kezdett majdnem egy hónapja, és olyan gyorsan felkapták, hogy nem is számítottunk rá. Már adott 3 koncertet, ami egy ilyen kis helyen elég nagy szám. Az időm nagy részét vele töltöm. Nos, apának volt pár kéretlen szava az üggyel kapcsolatban, de pótanyám kiállt mellettem. Megértette vele, hogy ilyen ez a "tini kor" így aztán nincs miért aggódni. Tényleg nincs miért.
Amúgy Madisonnak sem kellett volna annyira tulkapnia. Nem volt nagy baj abból, hogy nem egy milliomossal tölti idejét, és hogy még magán suliba sem jár a fiú. Az álmaim lassan halványodnak, utoljára három hete álmodtam a bolond kalapossal és társaival, de mielőtt bármi említésre méltó történt volna, felkeltem. Mivel ekkor éjfél volt, kutattam egy kicsit a gyógyszerek között és találtam egy bizonyos: Benzodiazepin nevű altatót. Bevettem belőle egy szemet, és sikeresen elaludtam tőle. Tök hasznos kis bogyó. De most Andyvel találkozom. Sietnem kell az átöltözéssel.
A gardróbszekrényemhez léptem, és elővettem belőle egy egyszerű fekete nadrágot, és nagy, oversized pulcsival, ami alá került pár réteg ruha még. Soha nem bírtam a hűvös időt. Amíg Angliában laktam, kb. Mindig volt nálam egy kézmelegítő párna. Felkaptam még egy fekete sapkát, majd a kabátot és a bélelt Martens bakancsomat. Indukásra kész is voltam. Lementem a konyhába, ahol hétvége lévén Apát találtam meg.
- Indulok Andyhez. Hétre itthon vagyok. - mondtam neki, mikor láttam szemében az értetlenséget
- Ja, jólvan. Ha haza jössz megakarunk nézni egy filmet családiasan. Benne vagy? - fürkészett, miközben a teáját kavargatta. Angol vér.
- Már alig várom! - mosolyodtam el, aztán már távoztam is.

Az Andyhez vezető utat már kitéve, betéve tudom, így hamar odataláltam hozzá. Beírtam a kapuba a kódját, és már úton is voltam felfelé. A lépcsőház fehérre volt mázolva, néhol egy egy fekete firkával. A lépcső egyszerű betonöntvény volt, vas korláttal. Andy ajtaja piros volt, sehol egy karc vagy egy ütődés. Nagyon újnak tűnik. Fogtam és bekopogtam rajta. Andy gyorsan nyitott ajtót, és még a küszöbön egy hosszú csókkal köszöntött. Csak egy pólót viselt, és egy csőszárú nadrágot, egy magas szárú converse cipővel. Ő még nem érzi, hogy tél van.
- Szia, Baba. - vált el a számtól, de derekamat még mindig fogta
- Hiányoztál - néztem fel rá, kék szemeibe
- Te is nekem - puszilta meg az orrom hegyét, és már bent is voltunk a lakásban. A nappaliba mentem, amíg Andy inni hozott. Az asztalon a már megszokott felszerelés volt megtalálható. Kis kék, gyógyszeres üvegek, és shine márkával ellátott lapocskák. Az üvegekben tabletták helyett összepréselt zöld golyók pihennek, amíg az asztalon egy tányéron már egy szétzúzott, egy arany dohánypapíron. Csak a csavarásra vár.
- Itt a kólád - ült le mellém Andy, majd a kezembe adta az egyik kis orvosi fiolát - nézd, ez áfonyás - tért vissza a félig befejezett művéhez. Felpattintottam a tetejét, és beleszagoltam. Valóban áfonya.
- Jó az illata - tettem vissza az asztalra szűkszavúan. Nem füllik a fogam a kábítószerre. 
- Nem kóstolod meg? - tartotta felém a még meg nem gyújtott szálat
- Ezt már megbeszéltük - húztam el a számat - te is csak addig csinálod ezt, még meg nem írod az új lemez összes dalát. Megigérted! -  emeltem fel egy kicsit a hangom
- Tudom, de ezt nem jó egyedül csinálni! Olyan mint a szex! Az se jó egyedül - vágott vissza
- Jézusom! Ma már mennyit szívtál ebből? - temettem arcomat két kezembe
- Kettőt. Mert? - vonta össze szemöldökét
- Gondoltam ilyen szar választ csak teljesen beállva tudsz produkálni. És még azt hiszed ettől jók lesznek a számaid - pattantam fel a kanapéról
- Hova mész? - állt elém
- Haza. Családi mozizás lesz. Úgy is késésben vagyok - hazudtam
- Ja, oké. - ült vissza a kanapéra - gondolom kitalálsz
Szó nélkül az előszobába indultam, és amint felvettem a cuccaimat el is indultam. Még utoljára hallottam az öngyújtó csattanását, de jobbnak láttam nem törődni vele. Nem azért lettem ideges, mert nem tudtam a dologról. Sokkal inkább izgat az, hogy korán sem azt csinálja mint az elején. Különböző fancy papírokat rendel az anyaghoz, mintha nem lenne mindegy, miből szív, és vagy fél tucat orvostól szerzi be a különböző típusú és ízű füvet. Mert hát Andy Biersack úgy tűnik elég keményen rá van állva a Canabisra. Persze csak orvosi javallatra.
Először mérges voltam, majd elkeseredett, de mire hazaértem összeszedtem magam.
- Hát te? Máris itthon? - vett észre apu az ajtóban. Éppen főzött valamit
- Andynek ihlet rohama van. Nem akartam zavarni - hazudtam, és még egy apró nevetést is bevetettem
- Oh, Szia, bogaram. Apád mondta, hogy nézzünk filmet. Kiválasztod te? - mosolygott kedvesen Olivia
- Persze. - indultam el a moziterem felé - Madison is jön? - fordultam vissza
- Már itt is van - mutatott Olivia a lépcsőre
- Már itt is vagyok - pukedlizett nővérem
A filmek előtt állva aztán nagy dilemmába kerültünk. Ő a Szerelem és más drogokra szavazott, amíg én a szokásos Alice Csodaországban-ra. Az ítéletet Sofia hozta meg, amikor is kiválasztott egy harmadik, teljesen más filmet: az álmok otthonát. Mivel: "van rajta két kislány". Nos, ebbe belementünk. Senki nem tudta miről szól, de így a jó a meglepi.

____________________________
Hey everybody! 🤗
Először is, szeretnék bocsánatot kérni amiért eltűntem. Elég sok dolog összejött már ebben az évben. De igyekszem írni!😇 Nos, a történet azt hiszem kicsit komolyabb dolgokról is szólni fog terveim szerint. Remélem tetszett nektek.😶 Vote és komi mindig jöhet😉! Hálás vagyok a türelmetek miatt.🙏
Have a good day:
Xx: Noémi 😙