Az élő halott

71.

Egy biztonsági őr kíséri a cellámhiz Theot, lerak neki egy széket, majd eltűnik.

-Shopie. Már azthittem meghaltál. Jöttem olyan gyorsan ahogy csak tudtam. -Kapaszkodik bele a rácsba.

-Szia Theo.-Nyeltem egyet, egy kis gombóccal a torkomban.

-Ez a cella jutott neked?

-Igen. De elvileg majd holnap kapok egy másikat.

-Akkor jó. És meddig leszel bent?

-Ajj.-Sóhajtok egyet.-Hagyjuk ezt a süketelést. Azért küldtél ki Japánba, hogy megszabadulj tőlem igaz?

-Mivan?-Kerekedik ki a szeme.

-Nem?-Kiabálom le csalódottan.

-Én nem küldteleki. -Torzul el az arca.

-Akkor ki volt?

-Edd.-Lép be az egyik rendőr, aki segít a szöktetésemben.

-Mivan?-Kapom oda a fejem.

-Az volt a parancs, hogy Theotól legyél távol. De, amiről nem tud, az neki nem fáj, felőlem teis jöhetsz.-Ràntja meg a vàllát.

-Japánba?-Kérdezi hitetlenkedve.

-Másképp lecsuknak Theo, és örökre elvesztesz.

-Oké, oké. Had gondoljam át. Adjatok pár napot.

-Mi? Nem! Holnap reggel indulunk.

-Basszameg.-Kiálltja el magát, majd felpattan a székről, és idegesen fel-alá kezd rohangálni.

-Theo. Gyere velem.-Kérem halkan.

-Szeretlek Shopie.-Áll oda a rácshoz, majd megfogja a kezem.

-Szeretlek.-Nyitom ki az ajtaját a cellának, majd kilépek, és visszacsukom. -Ez csak egy szöktetés, de nem mondhatsz senkinek semmit!

-Oké, oké, veled megyek.

-Theo.

-Igen?

-Ott tényleg egy horrorfilm lesz, ami lesz velünk.-Szorítom meg a kezét.-Innen már nincs visszaút!