Az élő halott

-6-

Csak mered rám, rezzenéstelen arcal. Megköszörüli a torkát, szava elakad, arca eltorzul.
-Te..-Kezd bele.-Te. Te megöltél egy kisgyereket?
-Azt hiszem.
-Mi az hogy azt hiszed? Egy gyereket!-Förmed rám. Tágra nyitom a szemem. És felé fordítom a fejem.
-Úristen.-Nyögi ki. Aztán hátrálni kezd. Tudja mi vagyok. -Figyi. Én nem akartalak lekiabálni. Eljuttatlak a városba, csak ne ölj meg.-Könyörög. Oldalra fordítom a fejem, roppantok hármat a nyakamon, majd ahogy felül kerekedik rajtam az ördög, szemem befeketedik. Elkezdek ordítani. Olyan mintha egy hatalmas dinoszaurusz ordítana, csak nőiesebb hangon. Összezárom a szám. Lehunyom pár másodpercre a szemem, majd újra ránézek.
-Mi a..?-Néz rám halálfélelemmel.
-Szóval. Ki a gyenge?
-Kitörted az ablaküveget.-Mutat az ablakra. A kezei úgy remegnek, mintha rémet látna. Végülis. Majdnem.
-Ez állati volt. Komolyan.-Pattan ki a szeme. -Nagyon komoly vagy, nekemis tanítsd már meg.-Ugrik mellém.
-Ember. Ne legyél ennyire vak.
-Mi?
-Nem látod hogy ez nem én voltam?
-Akkor mégis ki volt?
-Hayden. Az én ördögöm.-Súgom a fülébe.
-Az ki?
-Aki bennem lakozik.-Mosolyodok el.
-Tudod mit?
-Mit?
-Gyalog megyünk a városba. Nem akarom hogy megölj bárkit is a családomból.
-Nekem mindegy. Csak jussak el.
-Miért akarsz a vàrosba menni?-Csillan fel a szeme. Ekkor megmerevedek. Magam sem tudom.
-Csak-Nyitom szóra a szám.-Csak a családom akarom megtalálni.-Csuklik el a hangom.