-4-

4.5K 273 2
                                    

A hideg esőt fölváltja a szél. Elindulok, nem tudom pontosan merre tartok, de megyek. Figyelmes leszek egy apró neszre. Mögülem jön, a kislány teste felől. Megfordulok, és úgy érzem, értetlen arccal bámulom. Azt hittem meghalt. De nem. A kislány fölállt. Fejét lehajtva, fekete haja az arca elé omlik. Végtagjai véresek. Ruhája nedves az esőtől. Meg sem mozdul, csak áll. Fölemeli a fejét és mélyen a szemembe néz. Ekkor felül kerekedik rajtam az ördög. Irányítja az agyam, és az egész testem.
-Nem hagyom Halyen, hogy ezt tedd.-Megyek oda a gyerekhez, és megragadom a karját.
-Ugyan Hayden.-Nevet a kislány a hangján.
-Megöllek te ribanc. Elvettél tőlem mindent, amit csak tudtál.-Csuklik meg a hangom, de megszorítom a kislány csuklóját, előveszek a zsebemből egy pengét, és lassan körözni kezdek vele a csuklója körül. Egyre jobban hozzá nyomom a bőréhez. Aztán egy hirtelen mozdulattal beleállítom csuklójába, és felvágom vele ereit. A gyerek hangos ordításba kezd. Ez még Halyen. Majd lassan az ordítás áttér sikításba. Kitépem a csuklójából a pengét, majd elengedem a karját. A gyerek térde rogy, és bömbölve fogja erősen vérző csuklóját. Énis lecsillapodok.
-Meghalsz.-Lökök oda egy flegma mosolyt.
-Megölsz?-Néz rám a könnyeivel küszködve.
-Te már amúgyis halott vagy.-Fordítom el a fejem, és megindulok.
Hosszas séta után a nagy szélben, beérek egy kisebb faluba. Hajam teljesen összeborzolta a nagy szél. Meglátok pár embert beszélgetni egy kerítés előtt.
-Elnézést.-Lépek oda hozzájuk.-Messze van innen a legközelebbi város? -Felvont szemöldökkel néznek rám, majd kitör belőlük a röhögés.
-Ugyan cica. Úgy nézel ki mint egy hajléktalan, mit csinálnál te a városban?-Röhögnek ki.
-Te mit csinálnál, ha levágnám az ujjaid, és a nyelved?-Kapom el karját, erősen megszorítom. Olyannyira, hogy körmeim erősen belefúródnak bőrébe, majd mikor elengedem, lepillantok, és látom, igen mély nyomot hagytak benne. Rápillantok rémült arcára, odavetve egy mosolyt, majd tovább sétálok. Alaposan végigmérem a házakat. Régóta állhatnak. Az ablakaik elég régiek. Régebbiek, mint az intézet ablakai. Megbámulok egy házat, amikor feltör bennem az az érzés, mintha figyelnének..

Az élő halott Where stories live. Discover now