Az élő halott

-22-

Fájdalommal jár szemeim kinyitása, de kinyitom őket. Körülöttem fehér, talán kórházi csempe. Erős hippo szag, és hűvös levegő. Hol vagyok? Próbálok felülni, de a kezemen lévő vasszíjak vissza tartanak. Véresre szorítják csuklóim, bokám szintúgy.
Visszahajtom fejem. Körülnézek. A szűk szobában egy ablak sincs. És még az ajtón is csempe van. Oké, egyből leesik. Ez az elmegyógyintèzet. Nyikorog egy ajtó, majd egy fehér ruhát, és zöld szájmaszkot viselő barna bőrű férfi lép be rajta, kezében egy kis ládàval. Megköszörüli a torkát, majd elővesz egy tűt. Leül az ágyam melletti kis székre.

-Hogy kerültem ide?

-Hm.-Ràncolja össze a homlokát.-A kezelőorvosod vagyok. Mr. Bleu.

-Mást kérdeztem.-Fordítom el a fejem.

-Ne nézz őrültnek. Nem engem kerestek két héten keresztül, mint egy életveszélyes gyilkost.

-Pff.

-Bár..

-Menjen ki vagy megölöm.

-Ugyan.-Kacag.-Le vagy "kötözve" egy vasszíjjal. Nem tudsz kiszabadulni.

-Tudja, Mr. Bleu. Fel akartam ülni az előbb, de nem tudtam. A szíjak miatt. De egy apró erőfeszítés, és volt szíj, nincs szíj.- Nézek rà.

-Kamerák vannak felszerelve a szoba minden sarkába.-Mutat az egyikre.

-Nem tud èrdekelni.

-Ha megpróbàlnál kiszabadulni, akkor mégjobban lekötöznek a kollégáim. Végig látják mit csinálsz. És persze hallanak is. -Fonja össze maga előtt a kezét.

-Igazàn?

-Igen.-Mosolyodik el gúnnyal teli arccal.

-Akkor remélem elég gyorsak lesznek.-Veszek egy mély levegőt, majd megfeszítem a kezem. A vasszíj úgy szakad el a kezemen, mintha vékony papír lenne. Az orvos felàll, az ajtó felè közelít. 2 másodperc alatt szabad vagyok. Az ajtóhoz tapad, próbálja kinyitni, de kintről bezártàk, és egyébként is csak kintről lehet nyitni. Embereknek. Nekem tökmindegy.

-Szóval.-Fogom meg a karjàt. Majd simogatni kezdem.-Most ki is van szarban?-Suttogom a fülébe, majd elkezdem kigombolni az ingét.-Szeretem a bevállalós orvosokat.-Mosolyodok el.

-Énis.-Válaszol remegő hanggal. Leveszem róla az inget.

-Ha megpróbàlnak megölni vagy újra lekötözni, most felejtsék el. Ha bejön valaki a szobába, az orvos meghal. Aztàn maguk is.-Fordulok az egyik kamera felé. Odalökdösöm Mr. Bleut az ágyhoz.

-Mit akarsz?-Torzul el arca.

-Pontosan tudod.-Kacsintok rá. Előveszem farkát, majd ujjaim közé veszem.

-Kérlek hagyd abba, ez nagyon megalàzó.-Könyörög.

-Ha így akarod.-Ràntom meg a vàllam.-Ígyis úgyis meghaltàl volna.-Szorítom meg a farkát, majd előveszek a zsebèből egy pengét.-Nem tudom mi célod volt vele. Mire akartad hasznàlni, de láttam az alakját, hogy ott van.-Kötözöm az ágyhoz 4 végtagját. Visszatérek farkához. A makk hegyéhez hozzá érintem a pengét, majd mély vágásokat ejtek rajta. Ordít a fàjdalomtól. Ebből nyerek erőt. Beleszippantok a vér illattal megtelt levegőbe, majd folytatom. Kis szeleteket vágok ki makkjából, apró húsdarabokat, majd meghúzom a fitymát, és körben levàgom kb 3 centire. Ömlik belőle a vér. Ekkor betörnek az ajtón többen is. Beleállítom vérző farkàba a pengét, majd felugrok. Egy nő, és két férfi àll velem szembe, kezükben egy-egy tűvel. Kiropogtatom nyakam, majd nekik esek. A nő torkát csak kitépem. A két férfire nagyobb figyelmez fordítok. Az egyiknek a szemét, és a fogait tépem ki, a másiknak a kézfejét töröm ki, majd a nyelvét tépem ki. Újra csupa vér vagyok.

-Valami új módszert is ki kellene találnom.-Csapom össze a tenyerem elégedetten.-Ezek már olyan megszokottak, és régiek.-Fonom össze magam előtt a kezem, majd az orvosra nézek, aki lassacskán elvérzik.
Végignézem, ahogy a szobàban lèvő 4 ember elvérzik, majd kihúzom őket egyessével az ajtón, át a folyosón, be a szeméttárolóba. Probléma megoldva.