Az élő halott

-19-

Felveszem a vállamra bett holttestét, és elindulok a kijárat felé, de vissza fordulok.

-Ömm..-Kezdek bele.

-Ezen az emeleten nincs vészkijárat.

-Akkor.. Nemtudom. Segíts.-Ráncolom össze a homlokom a szánalomtól.

-És megint megölsz?

-Ajaj.. Úgy érzem két hullával a vállamon kell távoznom az épületből feltünésmentesen.-Húzom fel egyik szemöldököm, szám pedig gúnyos moslyra húzom.-Amúgy itt nem a hulla a probléma.

-Hanem mi?

-Az hogy hogy nézek ki?

-Mint egy átlagos ember, csak kissé véres a ruhád.

-Te vak vagy?

-Miért?

-Csupa pikkely a testem!-Háborodok fel.

-Csak halucinálsz.-Legyint egyet, majd arrébb megy telefonálni. Pár percig a vállamon lógó hullával várakozok, pontosan nem is tudom mire, amikor vissza jön.

-Kivel beszéltél?

-Mashaval.

-Az ki?

-A volt bébiszitterem. Azt mondta estére ide ér.

-Afrikából?-Húzom résnyire a szemem.

-Tegnap ért haza.

-Hova haza?

-Az anyjához. Vidd már innen Bettet, kezd ereszteni a leve.-Fogja be az orrát.

-Oké.-Sétálok vele az ablakhoz, majd kidobom.

-Te normális vagy?

-Nézz az ablak alá.-Mutatok oda.odasétàl majd kihajol a párkányon.

-Ez...-Akad el a szava.

-Miaz?

-Sophie....... Szólít döbbenten. Kinézek az ablakon, amikor látom, hogy Bett hova esett volna.

-Basszus.-Nézek a bejárat felé.-Megtalálták. Észrevették, hogy kiesett!

-Húzzunk innen!

-Miis ugordjunk ki?-Simogatom meg a párkányt.

-Nem! Inkább, inkább menjünk le a második emeletre. Ott van vészkijárat.

-Oké. Menjünk.-Csapom össze a tenyerem.-És aztán hova tovább?

-Nemtudom. Hozzánk.-Nyel egy nagyot.

-Szuper.-Nevetem el magam kényszerből.-Legalább egyedül leszünk?

-Nem. Mindenki otthon lesz.-Halkul el. Oké, szerintem tudják hogy én öltem meg majdnem Teot, szóval most ők fognak engem.