Az élő halott

65.

Ahogy megérkezünk a ház elé, az ég hirtelen beborul, sötét lesz. Ann kipattan a kocsiból, majd beszalad az ajtón.

-Szerinted megilyedt?-Néz Theo kajám vigyorral.

-Ez nem vicces!-Csapom be a kocsi ajtaját.

-Tudom, csak szerintem hogy halál félelme van tőled.-Kuncog.

-Ember, Hayden hogy a faszba került oda? Mi hogy a faszba estünk kómába? Hogy a faszba álmodtuk ugyan azt? Mi a fasz van velem? Mi a fasz van az életemmel? Mi a fasznak születtem meg???-Ordítok torkom szakadtából az utca közepén.

-És te mi a faszért ordítasz?-Kiabál ki valaki az egyik házból.

-Kussolj be! Nem rád tartozik! Mi a fasznak szólsz bele?-Kiabálok vissza. Theo csak megilletődöttem bámul.

-Mi a fasz ez a mi a faszozás?-Teszi fel komolyan a kérdést, visszatartva a nevetést.

-Ki a faszom vagy te?-Ordítom le, majd fogom magam, és otthagyom.

-És te ki a faszom vagy?-Kiabál ki megint valaki az egyik hàzból.

-Kussolj be vagy odamegyek.-Vergődök. Tombol bennem az ideg. Ilyen állapotban nem mehetek be Annhez, hogy beszéljünk. Elsétálok pár métert a házunktól, majd leülök a járda szegélyére, és az arcom a kezembe temetem. Érzem, ahogy egy kéz gyengéden végigsimítja a hátam. Felemeli a fejem, majd kihúzza az arcomból a hajam. Theo az. Letöröl egy éppen kiszökkenő könnycseppet az arcomról, felvesz az ölébe, majd vissza indul a házhoz. Átkarolom a nyakát, majd az arcom a mellkasába temetem.

-Szeretlek Shopie.-Suttogja.

-Szeretlek Theo.-Szipogom.