Az élő halott

55.

-Fogalmam sincs mit kellene tenni.

-Vegyük rá Annt, hogy ne vigyen minket.

-Nem tudod. Látod mennyire lelkes, hogy végre felébredtem, és teis.

-Igaz.

-Ki kell találnunk valamit Theo.

-Hát, igazából gőzöm sincs, mit kellene. Csak egy egyszerű ember vagyok.

-És ha igaza van?

-Kinek?

-Hát kinek? Annnek. Hogy az csak egy álom volt és tényleg nem fog semmisem történni?

-És mivan ha meg igen? Ha megölsz ott sorba mindenkit? A rosszabbra is fel kell készülni.

-Tudom, tudom. Nem tudom mit higyjek.

-Énsem nyugi. De kóstold meg a kacsát, nagyon finom.

-Bocs de most egy falat sem megy le a torkomon.

-Nyugi már, ott leszek melletted-Ölel át Theo.

-Ó, fúj de undorítóak vagytok.-Sétál be a konyhába Edd fintorogva.

-Kuss már!-Kiabálom le.

-Mivan? Másnak nyitottad szét a lábad?

-Menj a francba Edd. Undorító vagy.-Rántom meg a vállam.

-Vagy? Mit csinálsz?-Ingerel.

-Theo. Tényleg nem kellene holnap mennem.-Nézek idegesen a szemébe, hirtelen hátra fordulok, megfogom Edd karját, kicsavarom, majd vagy tízszer gyomron rugom. Lenyomom a földre majd egy serpenyővel jól fejbe baszom. Épp csavarnám ki jobban a kezét, hogy törjön el, amikor Theo leránt róla.

-Shopie. Nyugi!-Suttogja a fülembe, majd arcon puszil.

-Bocsánat, bocsánat.-Sütöm le a szemem. -Nagyon nem kellene holnap mennem.

-Nagyon nem kéne.-Szorít magához Theo.