Az élő halott

51.

Az oldalamra fordulok, és Theot bámulom. Csak alszik. Nem tudom hogy ő kómában van e még. Felkelek az ágyamról, és újból odamegyek hozzá. Megsimítom az arcát, amire megmozdul a teste. Pár másodperc múlva kinyitja a szemét.
-Shopie!-Kerekedik nagyra a szeme.

-Theo.-Simítom meg az arcát. Felül az ágyán, és megölel.

-Shopie. Azt hittem sosem kelsz fel. -Szorít magàhoz.

-Mióta vagy ébren?

-Kb egy hete. Mident elmondtak. De nem tudom, nekem amit álmodtam, mèg mindig valóságosabb.

-Igen, nekemis.-Bólogatok. Ekkor belép egy férfi az ajtón, kiránt Theo karjaiból, és behúz neki egyet.

-Ne nyúlj a barátnőmhöz, ő az enyém.-Kiabálja le idegesen. Az a bizonyos Edd nevű srác áll meg mellettem, majd megpróbál megölelni. Erősen próbálok ellenkezni. Theo a földön fekszik, és egy idegen akar ölelgetni. Kicsavarom dühömben a kezét, majd gyomron rugom. A földre rogy. Megnyomom a nővérhívó gombot. Besiet a szobába két nővér. Theot felszedik a földről, Eddet pedig felsegítik.

-Ezt vissza kapod te kis ribanc.-Köp egyet a földre. Megtörlöm a szemeim, majd Theora szegezem a figyelmem. Eddet kiviszi a két nővér, majd ránkcsapják az ajtót.

-Jól vagy?-Fogom meg a kezét.

-Aha.-Mosolyodik el.

-Miaz?

-Csak tetszett, hogy átlagos emberként is erős vagy.-Kuncog halkan. Kicsit lefagyok. Theonak egy átlagos ember vagyok.

-Átlagos?

-Igen.-Helyesel. -Érted.-Mosolyodik el újból.

-Igen. Értem.-Engedem el a kezét. Egy orvos lép be az ajtón, az állítólagos anyámmal.

-Ma kiengedünk mindkettőtöket.-Szólal meg mély hangján az orvos.

-És hazajöttök mindketten velem.-Mosolyog a nő. Nem tudom a nevét, ezért csak nő.-Segítek összepakolni.-Lép boldogan az ágyam mellé, majd ki kezdi pakolni az éjjeliszekrényem.