58.

1.1K 103 3
                                    

-Én kezdek álmos lenni.-Bújik be mellém Theo.

-Énis.-Fordulok felé.

-Szeretlek Gyilkolós hercegnőm.-Mosolyodik el, majd átölel. Eltorzul az arcom.

-Ugye tudod mi vár ránk holnap?

-Nem; fogalmam sincs.

-Theo. Mi lesz, ha megöllek?...

-Már párszor meg akartál.

-De azt csak álmodtuk.

-És miért álmodtuk mind a ketten ugyanazt?

-Honnan tudjam nem vagyok orvos, én csak egy lány vagyok.-Csordul ki a könny a szememből, majd elfordulok Theo felől, kihúzózkodva az ágy szélére, összekuporodva. Theo nem szól semmit. Eltelik kb 10 perc, még mindig nem alszok, nem tudok. Arra várok, hogy Theo átöleljen, és megpusziljon, de ilyen nem fog történni. Már alszik. Fészkelődök egy kicsit, amikor érzem, hogy Theo keze végigcsúszik az oldalamon, majd a felsőteste hozzátapad a hátamhoz.

-Szeretlek.-Suttogja halkan a fülembe, aztán ad egy puszit a nyakamra. Megkönnyebbülök. Felé fordulok, és az arcom a mellkasába temetem.

-Szeretlek Theo.-Suttogom. Erősen magához húz, és simogatni kezdi a hátam. Abban a pillanatban elnyom mindkettőnket az álom.

Az élő halott Where stories live. Discover now