Mr. Vance

36. fejezet

Aaron Vance szemszöge

"— Azt hiszem személyesen kellene találkoznunk. Kisebb káosz alakult ki. Ma délután a szokásos helyen? — bólintok, de baszhatom, mert nem látja. — Ne a fejedet rázd, szavakat használj. Nem vagyok holmi látnok. — ha nem lennék ennyire feszült, még szórakoztató is lenne a válasza.

— Ott leszek. — bontom a vonalat és a pultra hajítom a telefonomat."

Az idegesség, ami úrrá lett rajtam, kitörni készül.
De nincs időm ezzel foglalkozni, sem Noah problémájával, így útnak indulok az irodám felé.

Az asszisztensemnek úgy köpöm oda, hogy megérkeztem. Tudom, hogy sok munka vár rám a mai nap.

Megnyitom a levelezésemet, fellépek a honlapra és temérdek megválaszolatlan e-mail és kérdés fogad. Szelektálok, átnézem azokat, amik tényleg fontosak és lebeszélem a maradék félbe hagyott kérdést a Bostoniakkal. Megígérem az ottani "főnöknek", ha nem tartják magukat a szabályaimhoz, nemhogy a kötbért fogják kifizetni, de egy új csapattal kell előállniuk. Nem használok trágár szavakat, az is elegendő, ha a hangomat hallatom.

Velem ne baszakodjon senki!

Az első ember, akit el kell érnem, az Natalie apja.
Vele szemben nem lehetek bunkó, öntelt seggfej.
Így kénytelen vagyok egy kis nyugalmat magamra erőltetni, mielőtt rárontanék a kérdéseimmel.
A vonal túl végéről pár csengés után egy idősebb női hang köszön vissza.

— Mr. Vance, minek köszönhetem eme szerencsés hívását? — búgja a nő, mire a szemeim fennakadnak.

— Jó reggelt, Mr. Howell-el tudnék váltani néhány szót? — remélem a közelbe van és nem kell feleslegesen traccspartiznom.

— Sajnálom, de elment kora hajnalban és a mobilját itthon felejtette. Esetleg tudnék valamiben segíteni? Szívesen tenném, csak Önnek. — ez a nő tuti kattant.

— Egy kérdésemre válaszoljon, ha kérhetem. — a hangom csupa él, remélem felfogja — Mikor látták, vagy beszéltek utoljára Miss Howell-el?

— Én hetekkel ezelőtt láttam és beszéltem vele utoljára. Tudja, nem olyan szoros a kapcsolatunk, mint az apjával. De hogy vele mikor beszélt utoljára, na azt még magam sem tudom. — kuncog és hallom, hogy durrant a pezsgősüveg. Elemelem a fülemtől a telefont, hogy megbizonyosodjak róla, tényleg reggel 8 van-e, vagy én néztem be az időt. De bassza meg nem, ez a nő kora reggel alkohollal indítja a napot.

— Köszönöm a választ, további szép napot magánk. — de mielőtt kinyomnám hallom, hogy nagyokat kortyol és közben be nem áll a szája.

— Nem igazán tudtam magának segíteni, de ha szeretné, találkozhatunk valahol a városba. — újabb pezsgő öntés hallatszik a vonal túl végéről. A telefont úgy csapom le, hogy esélye se legyen még több baromságot összehordani.

Azt hittem talán előrébb juthatok az apjával és bíztam abban, hogy tudni fogja merre van a lánya, de tévedtem. Kurva nagyot tévedtem.

Ha kell, az egész istenverte világot körbekutatom, hogy megtaláljam.

Miután az órán látom, hogy elmúlt 8, a telefonnal a kezembe felállok és tárcsázom Monicat.

— Kurvára kell a segítséged, most! — semmi finomkodás. De már megszokta. Ha akarok valamit, azt minden meg kérdőjelzés nélkül teljesíti.

— Jó reggelt Aaron. Néha nem ártana finomítani a beszéd stílusodon velem szemben. — tudom, hogy fel akar bosszantani, de elengedem a fülem mellett. — Miben lehetek szolgálatodra, ismét?

Hát ennyire ismer már. Tudja, csak és kizárólag munka kapcsolat van kettőnk között. Soha nem kevertem a munkát a magánélettel és mindezt tartottam is, mindaddig amíg meg nem ismertem őt.

A gyomrom felkavarodott, de mély levegőt vettem és összeszedtem magam.

— Natalie eltűnt. Ha kell az egész kurva világot kutasd át, de kerítsd elő. — nem kell hogy elmondjam, ebben a helyzetben az összes emberét szedje össze és állítsa az én ügyemre. Az sem érdekel, ha a vagyonom is rámegy, de meg kell találnom.

— Mit tettél már megint? — jogos, mindig én vagyok a hibás és nem más. Ezzel megint süllyedek a mélybe, de én mindig is oda tartoztam. Nekem nem jut elég napfény, csak a sötét mélység.

— Tedd a dolgod és részletes jelentést kérek mindenről. — nem haboztam, kinyomtam és a zsebembe dugtam a kezem, miközben az ujjaim köré fűztem a Natalie-nál talált tárgyat.
Némi megnyugvást hozott a sérült lelkemre, de ez édes kevés volt. Azt akartam, hogy itt legyen. Az sem érdekel, ha nem enged közel magához, de a tudat, hogy jól van és láthatom, több annál, mint a sajgó üresség.

Az ideg folyamatosan dolgozott bennem és megfulladok, ha nem jutok ki innen. Az irodámban elhelyezkedő fürdő felé vettem az irányt és átöltöztem a futáshoz. Vissza kellett térnem, a régi szokásaim egyikéhez, hogy kieresszem a gőzt.
A futástól a cipőm hangos csattanással visszhangzott minden egyes lépésnél, amikor a lábammal megérintettem a talajt. A pulzusom megugrott, de itt legalább én szabályoztam és tartottam kordába, nem külső hatás miatt változott meg.
A Central Park nyüzsgött a futni vágyó emberekkel. Körülöttem mindenki társaságban vezette le a felesleges energiáit. Ezen is feldühödve gyorsítottam a tempón, míg égni nem kezdett mindkét végtagom és sajgó lábakkal vissza nem váltottam kocogásra.
Azt hittem jól elterelem a gondolataimat, kiürítem az elmémet, de rohadtul nem vált be.

A telefonom jelzett, hogy 20 perc múlva konferencia hívásom lesz egy leendő Spanyol ügyféllel. Nyílt titok, hogy terjeszkedni szeretnék, ezért elhintettem néhány információ morzsát az egyik jótékonysági esten. Azóta több érdeklődő is jelentkezett Európából, aminek örülnöm kéne.
A kocogásról átváltottam gyors gyaloglásra, majd lassú sétára. Az irodámhoz a hátsó bejáratot használtam a feltűnés elkerülése miatt. Nem volt kedvem magyarázkodni és jó pofizni egyik alkalmazottamnak sem. Épp hogy végeztem és halottam a bejövő Skype hívást a laptopomon.
Felvettem az üzletemberhez méltó viselkedést, hiszen nem engedhettem meg magamnak azt a luxust, hogy mások bármi jelét is észrevegyék annak, hogy mi történik valójában az életemben.

A beszélgetést rövidre zártam. A felesleges kérdéseket mellőztem, a fontosabb és főbb szempontokat fél óra alatt megtudtam. De az üzlet nyélbeütéséhez kénytelen voltam felemelni a hátsómat és egészen Spanyolországig utazni.
Nem teregettem ki a szennyest, de letárgyaltam, hogy maximum két héten belül ellátogatok, hiszen ebben a helyzetben semmiképp nem akartam itt hagyni a várost.
Ez az üzlet hatalmas előrelépést jelentene a karrieremben. Mindig is vonzott Európa, de soha nem tepertem azért, hogy odáig terjeszkedjek. Erre a legváratlanabb pillanatban a semmiből felbukkan egy cég, aki velem szeretne együtt dolgozni.

A karrierem kezdd egyre jobban felfelé ívelni, ellentétben a magánéletemmel...

Köszönöm, hogy elolvastad. 🤍

Ha tetszett a fejezet, kérlek jelezed ⭐️-al.

🦋 Aaron élete egyre jobban kezdd szétcsúszni. Képes lesz helyre hozni az életét?

Új rész: jövő hét szombat!

D.
24.04.06.