Mr. Vance

32. fejezet

"A jobb kezével olyan erősen szorítja a csuklóimat, hogy már zsibbadnak a kezeim, a bal kezével az ajkaimon lassan végig húzza a mutató ujját, mire gondolkodás nélkül megnyalom és egy pillanat alatt a számba veszem lehunyt szemmel. Elfojtott nyögések visszhangoznak a fülemben és nem fogok itt és most meghátrálni. Folytatnám, de kihúzza az ujját a számból és elindul először a nyakam mentén, a melleim vonalán át a csípőmig.

— Ha most nem állok meg, akkor innen nincs vissza út Pillangó ... — az ajkam fölé hajolva suttogja a szavakat a számra."

Szavak helyett, inkább cselekszem. A fejemet előre billentem megadva a mondandójára a választ. Amikor az ajkunk összeér, a testem olyan, mintha elektromosság érte volna, a szikrák életre kelnek. Amikor a nyelve bejutásért könyörög a számba, megadom magam és a pillangók a gyomromban életre kelnek. A bőröm felhevül a heves csókban, amiben benne van az elmúlt hetek el fojtott vágyakozása. Hagyom, hogy magával ragadjon az érzés és belemerülök a kék szeműtől kapott csókba.

Mielőtt bármelyikünk és tovább lépne a határain, az ajtó túloldalán kopogás hangja töri meg a pillanatot.

— Vedd fel a köntöst, nem akarom, hogy bárki is így lásson. — mér végig újra izzó szemekkel, mire gyorsan belebújok a puha köntösbe és besietek a fürdőbe. A kék szemű magára kap egy pólót és egy melegítő nadrágot, mielőtt ajtót nyitna.

A fürdőszoba ajtót nem csukom be, csak behajtom, hogy elcsípjem a beszélgetést, ami kint zajlik.
Nekidőlök a hideg csempének és behunyom a szemem. Ha az előbb nem szakítja meg a kopogtatás a csókunkat, akkor biztos vagyok benne, hogy újra megtörtént volna kettőnk között...
De ha valóban akar engem és nem csak szórakozik, akkor tettekkel kell bizonyítania.
Gondolkodásomból a derekamra fonódó kar zökkent ki a gondolat menetemből.

— Min gondolkodsz Pillangó? — hajol a fülemhez, s közben e szavak masszaként folynak le a nyelvéről. — Mi történt? És ne mondd, hogy semmi, mert látom a tekintetedben, hogy valami megváltozott. Rendeltem magunknak vacsorát, egy üveg bort és egy meglepetést. Remélem nem bánod. — rázom a fejem, hogy egyáltalán nem bánom, hogy végre vacsorázunk, hiszen farkas éhes vagyok. Közben magához húz és kivezet az ajtón és leültet a puha ágyra.  — Helyezd magad kényelembe, máris hozom az ételeket. — fölém hajol és kérdőn néz rám — Ne feledd a szavakat, amik a fejedben járnak már percek óta, mindjárt visszajövök. — Mégis, hogy álljak elő az ötlettel? Minden olyan kibaszott bonyolult. De a vágyainknak és az akaratunknak egyre nehezebb ellenállni.

— Aaron... — olyan halkan ejtem ki a nevét, hogy először azt hiszem meg sem hallotta.

— Had halljam a szádból Natalie, tudni akarom, hogy mi az, ami nem akarsz közel engedni magadhoz. Ne húzz falakat kettőnk közé. — a tenyerébe fogja az arcomat és a hüvelyk ujjával lágyan simogatni kezdi a bőrömet.

— Én... én nem zárkózom el, csak nem vagyok biztos abban, hogy ez az egész, amit szeretnék, jó ötlet. — lehajtom a fejemet, nem akarok a gyönyörű íriszeibe belenézni. Hogy is bízhatnék meg a férfiakban, mikor az a rohadék ilyen szemét módon hátba szúrt és még fenyegetőzik is? Tudom azt is, hogy nem minden férfi egyforma, de már...

— Ne tartsd magadban, nézz rám. — az állam alá nyúl, hogy a gyönyörű kék szemei találkozzanak az enyémekkel — Hiszen te félsz, látom a szemeidben megcsillanni, ami rohadtul nem tetszik nekem. Had találjam ki, nem is bocsánat ... — köszörüli meg a torkát — Nem kell kitalálnom, elmondom, te pedig csak bólints, rendben? — úgy teszek, ahogy kér és várom, hogy mi jár most a fejében. — Biztos vagyok benne, hogy volt valami gyökér a múltadban, aki miatt így érzed magad. Bizonytalan vagy, nem érzed magad elégnek és félsz a jövőtől, mert nem tudod, hogy pontosan mi fog történni veled. Ha egyszer megtudom, hogy mindezeket az érzéseket ki váltotta ki belőled, esküszöm, megkeresem és megkínzom, de úgy, hogy egy örök életre megtanulja a leckét. — a szavai először belém marnak és minden kibaszott rossz emlék bekúszik a gondolataimba, amiket legszívesebben kitörölnék az elmémből. Egy aprót biccentek, hogy telibe talált és minden szava igazság, de meg van valami, ami nyomja a lelkemet. — Itt vagyok és meghallgatlak. Ne mozdulj, töltök egy pohár bort, megfelel?

— Igen, köszönöm. — a boros pohár hűsítően hat a testemre, ugyanis be van hűtve, legalább ez enyhít a felhevült bőrömön. Belekortyolok és jól eső borzongás fut végig a testemen, miközben végig folyik a torkomon a hideg alkohol.— Amiket az előbb említettél, nos... minden szó, igaz. Azt nem fogom elárulni, hogy ki volt az, aki miatt így érzek, de ez a vallomás is bőven elég, szerintem. — elnéztem és kerestem egy olyan pontot a szobába, ami eltereli a figyelmemet.

— Érzem, hogy még van valami, amit nem mondasz el. Amíg nem árulod el, nem tudok neked semmit tanácsolni. — a szavaira felkapom a fejem és ránézek a szívdöglesztő arcára.

— Ami nemrég történt...

— Nem volt jó, hogy megcsókoltalak? Ez a baj?

— Nem ezt akartam mondani. — eresztek meg egy halvány mosolyt — Csak arra akarok kilyukadni, hogy te a főnököm vagy, még 2 hónapig, kvázi nem akarom, hogy úgy nézzenek rám, csak mert közöm van a főnökhöz, érted? — értetlenül mered rám és hanyatt dönt az ágyon, a szabad kezével a pohárér nyúl és leteszi az éjjeli szekrényre.

— Szóval jól csókolok? — mosolyog pimaszul — Had űzzem el, ezeket a kétségeket a fejedből. Először is, én nem az a gyökér vagyok, aki megbántott téged és a sárba tiporta a női büszkeségedet. Én éppen ezért vagyok itt és most, hogy bebizonyítsam, igenis tökéletes nő vagy, minden apró hibáddal együtt. Azt nem tudom megmondani, hogy mit rejt a jövő számunkra, de a jelen azt hiszem nem lehetne ennél jobb. Az pedig, hogy azon rágódsz, hogy mit fognak szólni mások, igazából én mindig leszartam. — kiguvadt szemekkel konstatáltam, hogy én nem így gondolom — Oké, látom te nem így gondolod. Akkor mi lenne, ha nyilvánosan nem mutatkoznánk, csak akkor, ha kettesben vagyunk? — veti fel az ötletet, amire nem tudok nem mosolyogni.

— Kétség sem fér hozzá, hogy jól csókolsz. De volna itt még valami... — felülök és komoly arccal nézek rá. — Nem szeretném elsietni. Ha valóban megérted a helyzetemet, akkor lassan szeretnék haladni. — mondom ezt az után, hogy egy felejthetetlen éjszakán vagyunk túl.

A jobb kezével beletúr a hajamba és magához húz...

Köszönöm, hogy elolvastad.

Ha tetszett a fejezet, kérlek jelezed ⭐️-al.

🦋 Imádtam ezt a részt, nektek hogy tetszik?

Új rész: jövő hét szombat.

D.
24.03.09.