Mr. Vance

6. fejezet

"Épp írni akartam, hogy nekem sajnos nem jó, amikor jött egy újabb üzenetem;
Feladó: Hannah Smith
Üzenet: Szia Natalie. Tudom, hogy nagyon régen nem beszéltünk, de nem lenne kedved összefutni velem a közel jövőbe? Tudod, nagyon hiányzol még annak ellenére is, ami régen történt. Puszi: Hannah.

Na te jézus, most segíts. Most mégis mi a faszhoz kezdjek?"

Első opció: úgy teszek, mintha nem kaptam volna ezt az üzenetet.
Második opció: visszaírok és fogalmam sincs, hogy mit fog hozni a jövő kettőnkkel kapcsolatban!

De ha nem próbálom meg, sosem tudhatom meg, hogy mi lett volna ha?! Nem igaz?

Remegő ujjakkal írtam le a választ: Szia Hannah. Huzamosabb ideig Manhattanba leszek, remélem össze tudjuk hozni a találkozót. Sajnálom ami a múltban történt. Puszi: Natalie.

Rányomtam a küldés gombra és elmerültem a habok között. Próbáltam magam összeszedni, de nem igazán sikerült.

Reggel kipihentebben keltem, mint amire számítottam. A környékbeli futást még hanyagolom egy időre, de csak addig amíg jobban meg nem ismerem a környéket. Hiába van itt lakásom 2 éve, szinte aludni jártam ide.

Készülődés közben arra a döntésre jutottam, hogy ma meglátogatom apámat a cégnél. Így egy fekete magasított derekú nadrágot és egy szolidabb felsőt választottam, egy pántos magasított talpú szandállal.
Nem akartam kirívó lenni, de azért egy sima farmer, poló kombóba se léphetek be a Howell & Holdings - hoz.
Gyors felkentem a kedvenc szájfényemet, amit Red fiery néven kaptam le a polcról még itt Manhattanbe múlt télen. Azóta csak ezt a fajtát használom és igazán kiemeli a telt ajkaimat.

A cég hátsó bejáratánál parkoltam le, hátha apámnak tudok meglepetést okozni és észrevétlenül felsurranhatok a legfelső emeletre.
Épp a lift felé tartottam, amikor egy ismerős hang ütötte meg a fülemet.

Kék szemű

Gyorsan körbe pillantottam, de nem láttam senkit, aki még csak hasonlított is volna rá. Gyorsan elhessegettem a béna gondolataimat, ugyan már Natalie csak képzelődsz és már nyomtam is meg a hívó gombot.
Pillanatokon belül már a lift csippanása zökkentett ki a merengésemből, jelezve, hogy megérkeztem.

Felérve egy hatalmas előtérbe léptem ki és sebesen indultam meg apám titkárnője felé.

— Natalie, de jó újra látni. Hogy vagy? Eszel te eleget? — állt fel és jött felém egy ölelésre.

— Elena, szia. Hiányoztál. Igen eszek eleget. — viszonoztam ölelését és a vállára hajtottam a fejem.

— Apád tudja hogy itt vagy?

— Nem szóltam neki, meg akarom lepni.

— Hát pont jókor jöttél. — csillant fel a szeme, gyanús, nagyon gyanús.

— Miért is? — méregettem szemöldök ráncolva.

— Kicsikém, semmi olyasmi. Nem sokára kezdődik egy igen komoly megbeszélése apádnak egy új céggel, akik luxus házakat szeretnének felhúzni a part mentén. Tudod milyen apád, a lehető legjobb embereit akarja magával vinni ebbe a projektbe.

— Ó, én erről nem is tudtam. De kösz az infót. Akkor bemehetek? — intek az ajtó felé.

— Persze, nem tartalak fenn.

Kettőt kopogtam, biztos ami biztos alapon, nehogy valamit megzavarjak. De nem kellett várnom, azonnal jött a válasz;

— Szabad. — épp nyitottam be, de apa fel sem nézett a monitor mögül. Teljesen bele volt merülve a munkába.

— Szia apa. Gondoltam megleplek és beugrok hozzád. — mosolyogtam rá, miközben felállt az asztaltól és elindult felém.

— Nahát Natalie, édes lányom, jó újra látni. — ölelt meg, ami már rettentően hiányzott. — Pont jókor jöttél. Képzeld most lesz egy megbeszélésem a Luxus ingatlanokkal foglalkozó céggel, nem szeretnél elkísérni? Szakmailag kiváló vagy és szentül hiszem, hogy ha te is jelen vagy, aláírják velünk a szerződést. — nagy sóhaj közepette hagyták el apám száját e szavak.

— Apa, tudod hogy szerződésbe vagyok Bostonba, nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne. — próbálok hátrálni, de megéri?

— Hát jó, ahogy akarod. Én csak megkértelek rá. Ha nem, hát nem. — ült vissza a székébe és a nyomtató csak úgy köpte ki a papírokat. — Viszont drágám, most mennem kell. A ma este sajnos nem jó, de valamikor egy vacsora?

— Persze, amikor neked is megfelel. — hamis mosollyal válaszoltam, hátha nem látja a gyötrődést az arcomon.

Miután apa kilépett az ajtón, a bent ragadt levegőt hangosan fújtam ki és éreztem, hogy elkap a rosszullét. Jó ötlet volt vissza utasítani apám kérését? Időm se volt gondolkodni, ugyanis az asztalon felejtette a telefonját, ami megállás nélkül csengett.
Baaahhh...
Még az univerzum is azt akarja, hogy be tegyem a lábam a megbeszélésre.

Gyorsan útbaigazítást kértem Elenától, hogy merre van a megbeszélés. Roham léptekkel megkerestem a termet és olyan hévvel nyitottam ki az ajtót, hogy az visszacsapódott!
Mii?? Visszacsapódott?? Te jóságos ég, valakinek nekibasztam az ajtót.

— Ne haragudjon, elnézést kérek, nem volt szándékos. Azt hittem senki nem áll az ajtóban. Kérem, ugye nem esett baja... — hadartam lehajtott fejjel, de amint felemeltem a fejem szembe találtam magam a rejtélyes idegennel, aki eddig nekem háttal állt. Mintha lassított felvételben lett volna, olyan kecsesen fordult felém, a döbbenettől a lábaim a földbe gyökereztek.

TEMAGASSÁGOSKURVAÉG!

Köszönöm, hogy elolvastad.

Új rész: jövő hét szombat.

D.
23.09.16.