Mr. Vance

28. fejezet

"Visszaindulok az asztalunkhoz és nem kell hátra néznem ahhoz, hogy tudjam követ-e. Magamon érzem a tekintetét, míg helyet nem foglal mellettem. Muszáj csillapítom a szomjúságom, ezért belekortyolok az italomba. Kellőképpen elzsibbadtam annyira, hogy ne érezzem a torkomon végig folyó alkoholt. A kék szemű olyan közel csúszik hozzám, hogy a combjaink egymásnak simulnak, melyre minden érzékszervem azonnal reagál. A háttérzaj megszűnik létezni, csak magunkat látom és a mi zihálásunkat hallom. Az arca vészesen közel van, talán pár centi választ el a szájától, amire oly rég vágyom, hogy újra megcsókolhassam. A bal kezével megfogja a derekamat és ha lehet, még közelebb húz magához. A tér és idő fogalma teljesen megszűnik létezni.

— Mondd ki! Mit szeretnél, hogy megtegyek? — kérdezi rekedt hangon, aminek hatására a gyomromban lévő pillangók életre kelnek. A tekintete a szemem és az ajkam között cikázik, látom, hogy dacol magával.
Válasz helyett közelebb hajolok, pár millimétert hagyva kettőnk között.

Mielőtt megszűntetnénk ezt a minimális távolságot közöttünk..."

Hannah jelenik meg Noah-val.

— Mi elmegyünk haza, túlságosan jól sikerült ez az este, nem akarom, hogy rosszra forduljon. — szedi össze a cuccait Hannah, miközben sokkos állapotba kerülök az előbbi történések miatt.

— Jobb lesz, ha én is megyek. — állok fel az asztaltól remélve, hogy kienged. A lábaim remegnek, mintha elhagyna az erő és nem vagyok benne biztos, hogy képes leszek talpon maradni.

— Hazavisz a sofőröm, mindenkit. — Aaron válasza ránt vissza a valóságba. Na még mit nem! Én biztos, hogy nem ülök be mellé.

— Én taxival megyek, de kösz a felajánlást. — mindenki felém kapja a tekintetét, amitől kissé megrémülök.

— Ugyan már Nati, szerintem szombat éjjel órákat várhatnál, mire szabad lesz egy taxi. Szerintem gyere velünk. Kérlek. — Hannah-nak igaza van, de nem fogom bevallani. Több, mint valószínű, egy rohadt taxi sem lesz szabad.

— A kocsi kint vár minket a szórakozóhely előtt. — int Aaron a kijárat felé.

Először Hannah és Noah szállnak be, de mielőtt én következnék Aaron a kezét a derekamra helyezi, amitől újra felélednek a vágyaim.
Próbálok a lehető legmesszebb ülni és távolságot hagyni kettőnk között. Mintha megérezné, hogy szándékosan ültem tőle messzebb, nem teszi szóvá és teret hagy nekem. Kibaszott csiki-csuki játékot űzünk egymással. Nem bántam meg a tetteimet, viszont mégis csak a főnököm. Nem hagyhatom, hogy az érzelmeim vezéreljenek a munkában.

— Azt hiszem kicsit fáj a fejem, kérhetném, hogy engem rakjatok ki először? — a szemeim ólomsúlyúnak érződnek és másra sem vágyom, csak egy kis pihenésre.

— Természetesen, szólok a sofőrnek, hogy változott az első úti cél. — előveszi a mobilját a zsebéből és csak azt hallom, hogy betartja az ígéretét.

— Köszönöm. — nem bírok mást kimondani. Hannah furán néz rám, amitől kissé összerezzenek.

— Nati, ha nem vagy jól, jöhetsz hozzánk is. Nem szeretném, ha valami bajod lenne. — huppan át mellém Hannah.

— Ugyan, semmi bajom, csak egy kis fáradtság. Holnapra kipihenem magam és jobban leszek. — nézek rá boci szemekkel, de mögé nézve látom, hogy Aaron figyeli minden mozdulatomat.

— Biztos? — szorítja meg a kezemet.

— Biztos, anya. — mosolygok rá, amitől úgy látom kissé lenyugodott.

Az út további része csendben telt, amiért nem lehettem eléggé hálás. A lakásomhoz érve puszival és öleléssel búcsúztam el Hannah-tól és Noah-tól, Aaron-tól viszont nem tudtam hogyan kellene elválnom. Kiszállt, hogy kiengedjen, de jobbnak láttam nem feszegetni a határokat, ezért már indultam volna el, amikor finoman megfogta a csuklómat, maga felé fordított és bepillantott az autóban ülő barátaimra.

— Legalább játszd el, hogy egy kicsit is szimpatikus voltam neked. — suttogta a fülembe, miközben erős karjaival átölelt.
Belesimultam az ölelésébe és hagytam magam elveszni az érintésének köszönthető megnyugvásba.

— Köszönöm a fuvart. — suttogtam.

Vissza sem nézve, elindultam a lakásom felé, de miután beléptem a recepcióra a vállam felett kinéztem az üveg ajtón, abban reménykedve, hogy ott áll és megvárja, hogy biztonságban feljutok-e a lakásomba.

Épp csak egy pillanatra álltam meg, de nem számítottam rá, hogy utánam fog jönni, szorosan a nyomomban, aminek következtében majdnem elestem.

— Megkértem a sofőrt, hogy vigye haza Hannah-t és Noah-t, amíg felkísérlek a lakásodba és megbizonyosodom róla, hogy nincs nagy baj az enyhe fejfájáson kívül. — olyan halkan mondja, hogyha nem fülelnék, meg sem hallanám.

— Köszönöm, de nem kell miattam aggódnia és felkísérnie. Felmegyek, letusolok és lefekszem aludni. Nyugodtan elmehet. — zakatol a szívem. A kimondott szavak ellenkezőjét szeretném, ha megtenné.

— Ne legyen makacs, kérem. Induljon meg a lakása felé, vagy segítek magának, hogy feljusson, de akkor nem a két lábán teszi meg a hátralévő utat. — az arcom forró és piros. Elképzelem, ahogy felkap és felcipel a lakásomig. Kurvára felizgat a tudat, hogy képes lenne megtenni. De ennek nem itt és most van a helye és az ideje. Hiszem a karja még mindig be van kötve.

Próbálok nyugalmat erőltetni magamra, ami nem olyan egyszerű, amikor a közelemben van.
A liftbe belépve mélyeket lélegzem, amivel csak azt érem el, hogy az orromba kúszik a jellegzetes illata, mely keveredik a whiskey-vel.
A pulzusom az egekbe szökik, miközben a lakásom felé tartunk.
Az ajtómhoz érve megtorpanok.

— Most már nyugodtan elmehet, innen bejutok egyedül is. Nem hiszem, hogy bármibe tudna nekem segíteni az éjszaka hátralevő részében. — nyelem le a gombócot a torkomban, miközben a padlót bámulom.

— Nem hinném, hogy ne tudnék segítséget nyújtani, de ha gondolja szívesen megmutatom... — felemelem a kezem, hogy ne fojtassa...

— Nem akarom, hogy bárki is azt sejtse, hogy van valami kettőnk között.— a sors iróniája, hogy megcsörren a telefonja és a kijelzőn látom, hogy a sofőrje keresi.

Sarkon fordulok és szó szerint bemenekülök a lakásomba, gondosan bezárom az ajtót és nekidőlve a padlóra csúszok.

Hallom, hogy telefonál, miközben kopogtat az ajtómon, ezért elindulok a fürdő felé, hogy még véletlenül se engedjek a csábító ajánlatának.

Köszönöm, hogy elolvastad.

Ha tetszett a fejezet, kérlek jelezed ⭐️-al.

🦋 Mire számítottatok az estét illetően?

🦋 Natalie jó döntést hozott?

Új rész: jövő hét szombat.

D.
24.02.10.