Mr. Vance

1. fejezet

Natalie Howell

"Fel alá járkálok a lakásomban. Most mi a faszhoz kezdjek? Tudom egy nő nem káromkodik, de nekem ne mondd, hogy nem lennél ideges, ha rajta kapnád a pasidat, ahogy a legjobb barátnődet dugja a lakásán."

Én kibaszottul ideges vagyok. Átvertek mind a ketten. Szükségem van egy kis figyelem elterelésre...
Odasétálok a boros hűtőmhöz és kibontok egy üveg fehér bort és kiülök a teraszra a bostoni lakásomba. Beletúrok a hajamba, ennek a napnak nem így kellett volna történnie és közben nézem, ahogy a nap épp lenyugvóban van az égbolton.
Ha nem megyek fel Lucas lakására az ott felejtett cipőmért, akkor nem kapom rajta a legjobb barátnőmmel.
Épp ünnepelnünk kellene, mert elő léptettek, helyette itthon ülök egyedül, összetörve.
A mobilom folyamatos csengése szakítja meg a város zaját. Jelen pillanatban senkivel nem akarok beszélni, de nem halkul el.
A táskám aljáról szedem ki és apám neve jelenik meg a kijelzőn.

— Kislányom na végre, hogy elérlek. Már napok óta próbálkozom, de vissza sem hívsz. — teremt le. Persze igaza van, csak sok volt a munkám...

— Szia apa. Ne haragudj, beletemetkeztem a munkába, nem volt időm vissza hívni. — reagáltam le gyorsan.

— Rendben van kincsem, de néha szakíthatnál ránk időt. Jut eszembe, holnap este lesz egy ünnepség a cégnél és szeretném ha megjelennétek Lucassal. - ó hogy baszná meg. Ki kell találnom valamit.

—Hát... az az igazság..., — még nem mondom el, jobb lesz így — hogy Lucasnak sok a dolga, viszont én elmegyek. — persze semmi kedvem, de ha nem mennék biztos, hogy értem jönne. Amit meg nem akarok.

Felnőtt nő vagyok, tudok menni egyedül is.

— Akkor holnap várlak kincsem. Anyád puszil és azt üzeni, hogy csípd ki magad. Fontos neki a holnap este. — és bumm leteszi.

Nem volt elég, amit ma délután át kellett élnem, holnap még arra a puccos rendezvényre is el kell mennem. Egyedül.

A borommal a kezembe kimegyek a teraszra, az ölembe kapom a laptopot és átnézem az e-mailjeimet. Van aki sosem tudja letenni a munkát. Péntek este 9 óra és rengeteg bejövőm van.
Azt hiszem hétfőtől újra kezdődik minden előröl...
Pedig valljuk be, ki szeretne együtt dolgozni az exével és a volt legjobb barátnőjével?
Senki.
Megiszom az utolsó korty bort, a laptopot elrakom és engedek egy kád forró vizet.
Elmerülök a habba és próbálok kikapcsolni, de folyamatosan beugrik a kép, ahogy Lucas és Barbara éppen dugnak a kanapén.
A picsába is.

Felöltözök és elmegyek lefeküdni, de előtte leszedem azt az egy közös képet, amit az elmúlt 3 év alatt feltöltöttem kettőnkről.

Reggel úgy kelek, mint akin átment egy úthenger. De futás nélkül nem indul a nap nálam, így felkapom a futó cuccomat és elindulok a szokásos futás körre.
A futás az egyik ami mindig segített kikapcsolni, a másik a szex. Hahh most, hogy jobban belegondolok, az utóbbi időben sosem voltunk kettesben. Mindig ott volt Barbara, vagy Lucas egyik barátja. Engem annyira betemetett a munka, hogy ez idáig fel sem tűnt és ki tudja mióta van viszonyuk.
Na jó elég az agyalásból, csak kikészülök tőle.
Hazafele beugrottam a pékségbe egy gyors reggeliért, amit meg is ettem, míg felértem a lakásomig.

Gyors zuhanyzás, ruhák összeválogatása és 12 órakor már úton is voltam anyáékhoz, természetesen késésben.
Remélem nem lesz dugó, mert az út így is 6 óra. Arra lesz időm, hogy letusoljak, valamit kezdjek a hajammal és irány a party.
Vezetésemet a mobilom csengése szakítja félbe.
Courtney a főnököm. Bakker...

— Szia Natalie, figyelj, adódott egy kis probléma. Be kellene jönnöd, mert az egyik munkás elbaszta a terveket amiket te jóvá hagytál. Kész káosz van. — hadarja.

— Courtney éppen elutazom a hétvégére és csak holnap késő este térek vissza. Nem tudna más segíteni? — légyszii.

— De, akkor hívom Lucast, vagy Barbarat. Na szia. — mi van itt mindenki rám csapja a telefont??

Chh még, hogy Barbara...  Lucas még csak csak ért hozzá, na de Barbara? Amit elért, azt is miattam.
De majd megoldják ők. Kell ez a hétvége nekem és  a gondolataimnak.

Este fél8-kor parkolok le a Penthouse parkolójába. Ha jövök Manhattenbe, mindig itt alszom.
Előkotrom a táskám aljából a kulcsot és beszállok a liftbe a rengeteg cuccommal.
Már így is késésben vagyok. Az a rohadt party 7-kor kezdődött, én meg itt állok majdnem 8-kor full leizzadva.

Előveszem az estére bekészített ruhát, letusolok, felteszek egy kis alap sminket, a hosszú szőke hajamat szabadon hagyom.

Gyors lecsekkolom magam a tükörbe, egész jól festek a nude színű hosszú ruhámban, aminek az oldala fel van vágva jobb oldalt, így amikor lépek a lábam néha kivillan. Ehhez egy ugyan ilyen színű magas sarkút választottam egy hozzá illő táskával. Ellenőrzöm amire szükségem lehet; telefon, némi apró a taxira, cigi (néha dohányzom) és öngyújtó, ami úgy néz ki mint egy rúzs. Óh baszki, a rúzst majdnem itt felejtettem, rohantam vissza a neszeszeres táskámhoz.

Kilépve a taxiból megláttam a tömeget, mindenki aki ittmegjelent valami köze van a Howell & Holdings-hez.

Belépve édesanyám már messziről kiszúrt és roham léptekkel közeledett felém.

— Natalie kislányom, már hónapok óta nem láttalak. Had nézzelek. — áll meg előttem — Gyönyörű vagy, de hol van Lucas?! — lehet, hogy épp mélyen elmerül Barbaraban...

— Szia anya, én is szeretlek, köszi a bókot. Apának is mondtam, sok a dolga. — adtam két levegő puszit anyunak, mert nem szereti ha az arcához érnek.

— De kár édesem, na de siessünk, így is lemaradtál az elejéről. — indulunk meg az emberek felé.

Nem sokan ismernek, mivel 18 éves korom óta Bostonban élek és ritkán járok Manhattenbe.
27 évesen nincs időm minden hétvégén kocsikázni a rengeteg munka miatt.
De jobb is így, ha nem ismernek fel. Annyit tudnak, hogy Susannanak és Georgnak van egy lánya.

Miután üdvözöltem aput is, elindultam megkeresni a bárpultot.
Kikértem magamnak egy Gin-Tonicot és félre álltam egy eldugottabb helyre.
Jó néhányan felkértek táncolni, de vissza utasítottam őket olyan béna kifogásokkal, hogy most egy kicsit pihenni szeretnék, fáj a lábam...
Csak merengtem az elmúlt napok eseményeiben, amikor egy újabb férfi hangot hallottam meg.

— Egy ilyen csinos hölgy, mint maga egyedül? Felkérhetem egy táncra, vagy meghívhatom egy italra? — már a hangjától is libabőrös lettem.

Köszönöm, hogy elolvastad.

Nem sokára hozom a következő részt.

D.
23.08.13.