Mr. Vance

22. fejezet

"— Köszönöm a tájékoztatást. Igazából volna még valami... Ami azt illeti, szükségem volna Lucas Graham mobiltelefonjára. Persze csak akkor, ha Önöknek már nem szükséges itt tartania. — nagyon remélem megkapom és húzhatok el végre erről a helyről.

— Elvégeztünk rajta minden fontos teendőt, így nincs okom arra, hogy ne adjam oda Önnek. Ha maga most nem lenne itt, a kórházba küldtem volna vissz Mr. Grahamnek. — miközben válaszol elindul ki az ajtón — Meg tudna várni kint? El megyek a telefonért, aláírja az átvételi papírt és végeztünk is.

— Ó, persze. Megvárom kint. — kelek fel a székből és gyors léptekkel hagyom el az ici-pici irodát.

Mikor végre a kezemben tartom a baromarcú telefonját, tempósan lépdelek kifele a rendőrségről."

Az ajtón kilépve érzem csak igazán azt, hogy kapok végre levegőt. Egy ideig sikerült kizárnom, hogy hol is vagyok, de a végén már nehezen türtőztettem magamat.
Az oxigén csak úgy száguld az ereimben, érzem, hogy fellélegzik a testem.

Mikor megpillantottam Hannah-t az autójának támaszkodni, megindultam felé.
Pillanatok alatt szembe kerültünk egymással.

— Mi történt veled Nati? Mármint, a hétfői szerencsétlen napot kivéve. Miért kellett a rendőrségre jönnöd? — sejthettem volna, sőt biztos voltam benne, hogy érdeklődni fog.
Valamiféle magyarázatot csak megérdemel.

— Háát... azért jöttem — szedtem össze magam — mert az exemnek balesete volt. Jelenleg a kórházban fekszik megfigyelés alatt. A telefonját lefoglalták a rendőrök, ezért voltam bent. — mutattam a hátam mögé. Elég ha csak ennyit tud. A többi információt egyenlőre meg tartom magamnak.

— Úgy érzem ezt az egészet nem egy parkolóban fogjuk átbeszélni. Mi lenne, ha hazavinnélek, kipihennéd magad és holnap este elugranánk egy csendesebb helyre? Persze csak akkor, ha van kedved és energiád. Nem szeretném, ha valami bajod lenne. — von szoros ölelésbe Sara, amiért iszonyat hálás vagyok. El sem tudom mondani, mennyit jelent ez most nekem.

— Megköszönném, ha hazavinnél. A holnap este remekül hangzik. Rám fér egy kis lazítás egy ilyen szörnyű hét után. — ölelem vissza és egy kósza könnycsepp folyik le az arcomon.

Az út hazáig megnyugtatóan csendben telt. Nem az a kínos, mint amikor feszengsz, hanem amikor azt érzed, hogy megértenek és tudják, hogy neked pont erre van most szükséged.

Elköszöntem a barátnőmtől és egy hatalmas sóhaj kíséretében beléptem a porta ajtaján.
A szemem sarkából láttam, hogy a délutáni portásunk épp a helyén ül, így kaptam az alkalmon és elindultam felé.

— Jó estét! Ne haragudjon, de zavarhatnám egy pillanatra? — amikor bólintott, már folytattam is — Natalie Howell vagyok a 9. emeleti lakás tulajdonosa. Arra szeretném megkérni, hogy csak azokat az embereket legyen kedves fel engedni a lakásomba, akiknek a neve szerepel a listán. Nem lenne probléma? — érdeklődöm.

— Természetesen nem probléma. A mai naptól senki mást nem fogok fel engedni, efelől nem kell tartania. Ne haragudjon, ha esetlen kellemetlenséget okoztunk Önnek. — válaszol kedvesen és egy dobozt húz elő a fiókjából.

— Ugyan, nem haragszom. Köszönöm, hogy megérti. — lepattintja a fedelét és felém nyújtja.

— Kérem, kóstolja meg. A feleségem sütötte. Nutellás muffin. Kár lenne, ha kihagyná. — mosolyog rám, így nem tudok ellenállni, kikapok egy darabot.

— Igazán kedves, köszönöm szépen. — intek a portásnak és elindulok a liftek felé. Útközben beleharapok a muffinba. Életemben nem ettem ilyen finomat. A tésztája tökéletes, a nutella töltelék pedig megfelelő arányba lett belecsempészve.
Nem tudok ellenállni, így visszaballagok és kérek még egyet a felfele útra.

Ahogy belépek az ajtómon egyből körbenézek nincs-e újabb meglepi vendégem. De hál isten egyedül vagyok.

A táskámat ledobom magam mellé a kanapéra és bekapcsolom a tv-t.
Mivel már közeledünk az estéhez, a legtöbb adón az esti hírek fognak megjelenni a képernyőn.
Igazából soha nem érdekeltek a hírek, de valamiért a mai napon nem kapcsoltam el.

A táskámból előhalászom a barom Lucas telefonját.
Nem merült le. Huhhh, azt hittem még ezzel is bajlódnom kell.
Amikor még egy pár voltunk, sose rakta fel időbe a telefonját töltőre.
Mikor megpróbáltam feloldani, miért is lenne nekem könnyű dolgom?!
Hisz mindig le volt védve jelkóddal az istenverte telefonja.
De tudom, hogy annyira nem okos, mint amennyire elő adja magát.
Bepróbálkozok a szokásos alap kombóval, sikertelenül.
Másodszorra telitalálatom van. Születési év utolsó két számjegye, születési hónap, nap.
Jajj te kis butus.
Rajtam nem fog ki egy istenverte telefon!

Nem vagyok kíváncsi a telefonjában tárolt dolgaira, de a névjegyzékéből szükségem van egy telefonszámra.
Amint meg találtam, a kezembe vettem a telefonomat, bepötyögtem a számot és már tárcsáztam is.
A szívem a torkomban dobog. Csak vegye fel, azt az átkozott telefont és tegyünk végre pontot ennek az egésznek a végére.

— Igen tessék, kit keres? Nem érek rá egész nap.— de nagy képű, hogy oda ne rohanjak...

— Napot! — faszom se fog udvariaskodni... — A fia a manhattani állami kórházban fekszik. Gondoltam szólok, hátha érdekli mi is van vele.

— Mégis ki maga, hogy ilyen stílusban beszél velem? Maga senkiházi! Ne merészeljen hazugságokkal Manhattanbe csalogatni! Fel fogom jelenteni telefonon való zaklatásért! — sipákol a nő, aki az első pillanatról fogva unszimpatikus. Már csak a hangjától is kiráz a hideg.

— Na ide figyeljen! Egész nyugodtan tegye meg, amit az imént elmondott, de nem Önnek lesz igaza. Ha a fia meg nem érdekli, arról nem én tehetek. Balesetet okozott, elütött egy embert. Azt még vizsgálják, hogy szándékos volt-e, vagy sem. — emelem fel a hangomat, mert feldühítenek az efféle nagyképű nők.

— Az én fiam biztos vagyok benne, hogy soha nem tenne ilyen, vagy ehhez hasonló dolgokat. — kel ki magából a nő.

— Ha nem hiszi el, amiket mondtam, — Eddig mereven hol a padlót bámultam, hol a hatalmas ablakaimon keresztül pásztázzam az eget. De amikor visszafordultam és rápillantottam a tv-re megfagyott a vér az ereimbe. Ugye az univerzum csak szórakozik velem?! A képernyőn ott virít a baleset helyszíne, ami tele rendőrökkel, mentősökkel. A helyszínt le zárták, senkit nem engedtek a közelbe. Az egyik operatőr épp Lucast mutatja, ahogy kiemelik az összeroncsolódott autóból. A következő képkockákra viszont nem vagyok felkészülve! A kamera ráközelít az arcára és a bemondónő szájából szinte suttogva hallom a szavakat: A személygépjárműt vezető sofőr, eddig ismeretlen okból felhajtott a járdára és elgázolta az A. V. Luxury vezérigazgatóját. A rendőrség nyomozást indított... a többi információt, már képtelen vagyok felfogni. — nagyon sajnálom... — nyögöm ki végül és bontom a vonalat.

Köszönöm, hogy elolvastad.

Ha tetszett a fejezet, kérlek jelezed ⭐️-al.

🦋 Ilyen folytatásra számítottál?

🦋 Mai fejezetről vélemény?

Holnapra Nagyon Boldog Új Évet Kívánok nektek drága olvasóim! 🎉🎊

Remélem mindenek úgy indul az Új év, mint ahogy szeretné! ✨🥰

Új rész: jövő hét szombat.
Találkozunk jövőre! 💫✨🤍

D.
23.12.30.