Mr. Vance

11. fejezet

"Alig telt bele néhány percbe és megjelent a kékszemű egy fekete Range Roverrel.
Ahogy kiszállt az autóból és megindult felém, a lábaim a földbe gyökereztek és nem tudtam megszólalni sem. A testem elkezdett életre kelni, vágytam rá.

Ám mielőtt odaérhetett volna, képtelen voltam bármit is tenni.

Hirtelen elhomályosult minden..."

Mikor megébredek a fejem lüktet, minden porcikám sajog, miközben a beszűrődő napfény sugarai bevilágítják a szobát.
Azonnal felpattanok, ami nem volt túl szerencsés, tekintve a tegnap este elfogyasztott alkohol mennyiségnek köszönhetően, így óvatosan vissza huppanok az ágyba.
Körbe nézek fogalmam sincs, hogy kerülök ide.

Aztán bevillan.

Neeeee.....

Felhívtam Mr. Vance-t és miket mondtam neki. Az kezembe temetem az arcomat és próbálok elsüllyedni szégyenemben, amikor hirtelen kicsapódik a szoba ajtó.

— Natalie. — áll meg az ajtóban lazán zsebre dugott kézzel, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy itt fekszem az ágyába.

— Mr. Vance. — nagyon nyelek, miközben azokkal a mélyre ható kék szemeivel végig mér. — Hogy kerülök ide?

— Semmire nem emlékszik, ugye? — a hangja mély, rekedt és rohadtul szexi. Összébb húzom a takarót magam körül, hogy takarjam a testem, viszont már csak a hangjától megremegek.

— Maradjunk annyiban, hogy nem tudom miért vagyok itt és hogy kerültem ide.

— Ha én nem megyek magáért pillangó, akkor talán rossz kezekbe is kerülhetett volna. — értetlenül nézek rá és kavarognak a gondolataim... — Egy valamit jól jegyezz meg. Ha kibaszott pár percen belül nem öltözöl fel, itt helyben foglak megdugni, amíg a nevemet sikítva el nem élvezel.  — egyből elpárolog minden negatív hatás a testemből és abbahagyom a gondolkodást. Mire feleszmélek, addig ő közelebb jön és leül mellém az ágyra, majd a fülembe suttogva adja tudtomra a szándékát. — Ja és még valami, — fordul vissza — ma este 7-re érted megyek.

Ezt kijelenti, minden kérdezés nélkül, majd faképnél hagy a szobába.

Az arcom ismét lángba borul, a testem izzik a vágytól, de muszáj elhessegetnem a bennem feltörekvő vágyat.

A kurva életbe is.

Tudom, hogy a nők nem beszélnek csúnyán, de gondolatba csak szabad káromkodni, nem igaz?
Főleg, ha egy fél istennel van dolgom.

Gyorsan magamra kapom a ruháimat, amiket az ágy mellett találok a széken összehajtogatva.

Ahogy kilépek a szobából megpillantom a konyhába, ahogy épp telefonál.
Vajon most is ki tudnék surranni észrevétlenül?

— Pillangó, hova ilyen sietősen? — épp hívnám a liftet, hogy egy kis friss levegőhöz jussak, erre a kék szemű utánam szól, amitől ledermedek.

— Nem akarom zavarni, biztos van jobb dolga is, mint velem foglalkozni. — fordulok felé, de arra nem számítok, hogy ilyen vészesen közel áll meg hozzám.

— Éjszaka egyáltalán nem sietett haza... — óvatosan megérinti az egyik tincsemet és a fülem mögé tűri. — sőt. — a testem ismét izzik, tiszta libabőr vagyok, de muszáj vagyok visszafogni magamat.
Még egyszer nem történhet meg az, ami már megtörtént, hiába volt életem legjobb éjszakája.

— Semmire sem emlékszem, lehet, hogy maga szeretett volna bármit is, nem gondolja? — csípős a nyelvem? Az lehet.

Egyre közelebb és közelebb jön testével felém, míg a hátam a liftnek nem nyomódik és nem tudok hova hátrálni.
Az egyik kezét a fejem, a másikat a derekam mellé helyezi, ezáltal esélyem sincs kiszabadulni fogságából. Érzem a teste kellemes melegét, a részegítő fűszeres parfümjének illatát, ami bekúszott az orromba, egészen mélyre az elmémbe, amit sosem fogok elfelejteni.

— Szeretnéd, ha emlékeztetnélek, hogy mit szerettél volna, hogy megtegyek veled az elmúlt éjjel? — a fülembe suttog, miközben belemarkol a csípőmbe. — De tudod Úriember voltam, igaz nehezen, de megálljt parancsoltam a bennem feltörekvő vágynak, habár kibaszott nehéz volt visszafogni magamat, amikor láttam a szemeidben azt a tüzet, mint amikor megdugtalak az ágyamon. És be kell valljam, kibaszott jó érzés volt a szűk puncidban elmerülni, amit újra megtennék, ha nem látnék egy cseppnyi megbánást sem a szemeidben. — esélyem sincs szóra nyitni a számat, ugyanis képtelen vagyok rá. — Azt akartad, hogy ismételjem meg veled azt az éjszakát, habár nyíltam megmondtad a szemembe, hogy részeg vagy és reggelre biztos, hogy megbánnád, ha bármi is történne köztünk. Csak ez az egy kibaszott indok tántorított vissza tőled pillangó.

Már megint a becézése... Nem tudom hova tenni, hogy miért hív így. De jelenleg jobban leköt, ahogy még mindig a liftnek nyomva tart, erősen markolja a csípőm, az ajka még most is a fülem mellett pihen, amitől megrészegülök. Nagyot nyelek ismét, a szavai hatása alá kerülök.

Édes istenem, ha ki akart volna használni, már rég megtehette volna, hisz valószínű hagytam volna neki az éjjel és akár most is, hogy azt tegyen velem, amit csak akar.

A kurva életbe. Ez megrémisztett.
Előtte sosem tettem ilyet. Nem bonyolódtam bele vadidegenekkel egy éjszakás kalandokba.
Most meg?
Itt állok a lakása liftjének nyomva, közel hozzá...
A testemet átjárja a libabőr, a mellbimbóim átlátszódnak a vékony ruhám alatt, a combomat kénytelen voltam összeszorítani, hogy csillapítsam a lüktető vágyat.

— Én nem emlékszem semmire, amit az elmúlt éjjel cselekedtem, így ez mind szín tiszta hazugság. — tagadok, habár tudom, hogy igazat mondott. Valószínű megkértem rá, hogy dugjon meg, mert amióta találkoztunk csak a kék szemű jár a fejembe.

— Rendben, tagadd csak le, ha úgy jobb a lelkednek. De én tudom az igazat és a lelked mélyén te is tudod, csak még magadnak sem akarod bevallani. Ha a döntésed nem is, de a tested mindent elárul. De ahogy akarod pillangó. — ellöki magát tőlem és hirtelen hiányérzetem támad. — Gyere, haza viszlek. — majd elindul megkeresni a kocsi kulcsát.

— Nem kell hazavinnie, megoldom. — ezzel megnyomom a lift hívó gombját és besurranok a liftbe, amíg elmegy a kocsikulcsért.

Kiérve a friss levegőre, megkönnyebbülök és hívok magamnak egy Ubert.

Mégis mi a fenének hívtam fel tegnap éjjel?
Komolyan nem vagyok normális. Csak akkor fogok megnyugodni, amikor hazaérek, levetkőzök és beülök egy forró kád vízbe.
Most legszívesebben valakivel megbeszélném az életem legnagyobb problémáját, de mégis kit hívhatnék fel?

Az életem egyre jobban kezdd szét esni, amit úgy érzem nem tudom kontrollálni.
És ez az egész megrémiszt...

Épp, hogy megérkezik az Uberem és szállnék be az autóba, amikor a kék szemű jelenik meg az ajtóban, enyhén szólva a szemei szikrát szórnak, amiket rám vetít azokkal az igézően gyönyörű íriszeivel, de most még nem állok kész a "haragjára". Szükségem van egy kis pihenésre.

Gyorsan becsapom az ajtót, bediktálom a címet és ott hagyom egyedül a lakása előtt...

Köszönöm, hogy elolvastad.

Új rész: jövő hét szombat.

D.
23.10.21.