Mr. Vance

21. fejezet KÜLÖNKIADÁS

Aaron Vance szemszöge

Kibaszott velem az élet, de nem is akár hogyan.
Hazaérve az istenverte kórházból, az első dolgom volt levetkőzni és beülni egy forró kád vízbe.
Gondolataimból képtelen vagyok kiverni Nataliet, hogy baszná meg. Mérgemben ököllel belecsapok a vízbe, habár a dühömet korántsem enyhíti az ilyesfajta megmozdulás.
Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire nyakig leszek a szarban, ismét.
Gyerekkoromban akadt bőven problémám, amit felnőtté válásommal igyekeztem megoldani és elfeledtetni Önmagammal, hogy képes vagyok lezárni a múltat.
De egy elintézetlen tettem még váratott magára.
Habár azt hittem, ilyenkor már rég magam mögött tudhatom, de nem vitt rá a lelkem, hogy megtegyem, amit már rég meg kellett volna.
Helyette a nyakamba akasztottam és cipelem a súlyát.
Ördögi dolgokra képes az emberi agy, még ha az adott pillanatnak élünk is, idővel még nagyobb szarba keverjük magunkat.

Mit tehetnék az ellen, hogy ha meglátom Natalie-t, nem tudok uralkodni magamon.
Néha össze tudom szedni magamat annyira, hogy megemberelem magam és ellen állok neki. Mint a mai napon a kórházba, amikor találkozott a tekintetünk.
Tudom, hogy számított rám a héten, hogy meglátogatom a kórházba, hiszen mégiscsak közöm volt a balesetéhez, hiába nem közvetlen, de közvetve igen. Ez miatt kurva dühös vagyok magamra, hiszen, ha nem rángatom el magammal, nem történik meg.
Hiába gondolta, hogy helyes lenne, ha bemennék hozzá, nem tudtam volna a szemébe nézni.
A mai nappal feladtam a harcot saját magammal és én akartam az az ember lenni, aki ott van mellette és haza viszi épségben.
Csak hogy az élet mindig tud új lapokat osztani, amikor egy kicsit oda basz neked, na pont ilyen érzés volt, amikor megláttam azt a félmeztelen pasit a lakásába jönni-menni.
Ott tudtam, hogy semmi keresni valóm a közelébe. Ezért fogtam magam és leléptem.
Be sem ültem az autóba, amikor jelzett a telefonom, hogy egy megbeszélésem lesz pont a közelbe, ezért irányt váltottam. Leparkoltam az ajtómmal és sietős léptekkel megindultam a helyszín felé. Váratlanul ért az emberek kiabálása és mire elfordítottam a fejem, az autó telibe talált.
Újabb sors fintor; ki más ült az autóba?! Hát az a balfasz, szerencsétlen, mitugrász köcsög, akit Natalie-nél láttam.
A mentők és a rendőrség érkezéséig egy szót sem szóltam, meg az ügyvédem nélkül nem is tanácsos leállnom ilyenkor bárkivel is, mert képesek addig csűrni a szavakat, hogy nekem ártsanak.
A rendőrséggel való találkozásra később kerítek sort, a mentősök viszont ragaszkodtak, hogy ha nem is velük, de be kell fáradnom a kórházba.
Miután megvizsgáltak és ellátták a sebeimet, meglepő módon megúsztam néhány karcolással, kivéve a kezemet, ami kificamodott, de az is helyre jön pár hét alatt.
Éppen a papírokkal a kezemben távoztam volna, amikor Natalie észrevett. Döbbenten néztem rá, szerintem, de hogy ő mit látott meg bennem, arról fogalmam sincs, hiszen nem sejtettem, hogy újra látom. Aztán bevillant, hogy biztos ahhoz a seggfejhez rohant ide, hogy megnézze az állapotát.
Nem akart és én sem akartam, hogy szánalomból oda jöjjön.

Gondolataimból a telefonos csörgése zökkentett ki.

— Aaron most láttam a tv-be, hogy mi történt. Miért nem hívtál fel? Hogy történt a baleset? — érdeklődik barátom, cseppet sem nyugodt hangnemmel.

— Neked is szia. Már miért hívtalak volna? A média elmehet melegebb éghajlatra. Rajtam próbálnak meg nyerészkedni, végre lencse végre kaptak egy jó kis sztorit rólam. Kurvára nem akartam, hogy én legyek a fő adási téma péntek este. Van nekem épp elég gondom ezen kívül. — masszírozom meg orr nyergemet, mert kezdek ideges lenni — Valami szerencsétlen balfasz felhajtott a járdára, én meg pont tartottam egy megbeszélésre. A többit láttad, gondolom. — válaszolom némi éllel a hangomban.

— Te aztán nem vagy semmi, mondhatom. Az ilyen elmebetegeknek be kellene tiltani a jogosítványát! — kel ki magából — Mit mondtak a kórházba? 8 napon túl gyógyuló sérülést szenvedtél? Kaptál valami gyógyszert? Vissza kell menned kontrollra?

— Na, álljunk csak meg. Mi ez a sok kérdés? A karom sérült meg, azon kívül pár karcolás. De ejtsük a témát. Elég volt belőlem. — fújom ki a levegőt. — Veletek minden rendben? Hogy vagytok?

— Te folyton ezt csinálod! Mindig tereled a témát, ha rólad van szó. De ebben a helyzetben elengedem... — tart egy rövid szünetet — Miattunk ne aggódj, velünk minden rendben. Viszont volna egy utolsó kérdésem; jövő hét utáni héten csütörtöktől-vasárnapig van valami programod?

— Egy pillanat, megnézem a naptáramat. — gyorsan rápillantok és kész csoda, de szabad vagyok. — Az istenek veled vannak, ugyanis nincs beírva semmi. Miért?

— Semmi, semmi. Kösz az infót. De hagylak, pihend ki magad. — tudja, hogy utálok búcsúzkodni, így bontotta a vonalat.

Hiába próbáltam kikapcsolni agyilag, képtelen voltam rá.
A gondolataim folyton visszatértek rá.
Talán hibát követtem el az első alkalommal, hogy felkértem egy táncra?
A legnagyobb hibám az volt, hogy felhívtam magamhoz? Na ez tuti biztos, hogy kibaszott nagy hiba volt, de egy pillanatát se bánom annak, ami közöttünk történt. Utólag kár a múlton rágódni, csakhogy a múltban tett döntéseimnek komoly súlya van a jövőben.

Ha nem lenne ilyen elbaszott az életem, valószínű, hogy most is az ágyamban feküdne ruha nélkül, miközben minden lehetséges módon kielégíteném a vágyait. Kurvára el tudnám képzelni vele az életemet. Miért nem valaki más iránt kezdek érdeklődni? Millió nő él a világon, azt kaphatnék meg, akit csak akarok, erre nekem pont ő kell, akit messziről kerülnöm kellene.

A másik, ami szintén nyomaszt, a többi faszság mellett; a család. Már nem keresem a kérdésekre a választ: Miért mondtak le rólam a szüleim? Miért hagytak magamra a szüleim a kórházban Nem kellettem se az anyámnak, se az apámnak. Nem is nevezem őket annak, mert milyen szülő az ilyen?

A múltam és a döntéseim csak rám tartoznak, ezért a magánéletem tabu!

A mélyre menő gondolkodásomból a csengő hangja ránt vissza a valóságba.

Köszönöm, hogy elolvastad.

Ha tetszett a fejezet, kérlek jelezed ⭐️-al.

🦋 Vártátok Aaron szemszögét?

🦋 Kérlek írjátok le a véleményeteket erről a fejezetről.

Szeretetben Gazdag, Békés, Boldog Karácsonyt Kívánok minden olvasómnak!
🎄🎁✨❄️🧸

Új rész: jövő hét szombat.
Natalie szemszögével folytatódik a történet! 🤍

Ennek a fejezetnek hatalmas jelentősége van a könyvben. Habár sok benne az olyan rész, ami még most homályos, de idővel minden ki fog derülni.

Ha szeretnétek még Aaron szemszögéből fejezetet olvasni, kérlek jelezzétek!

D.
23.12.24.