Mr. Vance

3. fejezet

"- Szóval a válaszomat várja, hogy miért köt le jobban Manhattan, mint maga? Hát jó , megkapja a válaszomat. — fordulok felé teljes testtel és mélyen a kék szemébe nézek — Azért nézem inkább a várost, mert ha magára nézek félek, hogy nem tudom tűrtőztetni magamat. — válaszolom és nyelek egy nagyot."

Időm sincs felfogni, hogy mi történik olyan hevesen csókol meg, hogy szinte bele szédülök, az első csókunkba benne van az elmúlt pár óra felgyülemlett szexuális feszültsége.
Nyelve bejutásért könyörög a számba, fogaival beleharap alsó ajkamba, amitől egy apró nyögés hagyja el számat, ezzel egyidejűleg nyelve utat tör és megtalálja a nyelvemet. A kezeivel a combom alá nyúl, felkap az ölébe és meg sem áll a hálószobáig. Csak a hold fénye világítja be a szobát, ezzel tökéletesítve az éjszakát. Finoman lerak az ágyra, hasra fordít és kicsatolja a melltartó pántomat, majd megszabadít tőle és az ágy mellé hajítja.
Finoman vissza fordít, majd ismét lecsap, miközben ujjait finoman végig húzza a két mellem közötti részen. Lassan folytatja az utat a bugyim széléig, de itt megáll, óvatosan simogat, miközben a lábaim között térdel és érzem, hogy ő is teljesen felizgult.
Teljesen készen fekszek alatta, a kék szemébe nézek és sóvárogva adom tudtára, hogy abba ne hagyja amit elkezdett. Egy győztes mosoly után benyúl a bugyim alá és érzékien végig húzza mutató ujját a legérzékenyebb pontomon.
Nyakánál fogja egy újabb csókba hívom. Neki több se kell, két ujját megérzem hüvelyembe, a harmadik ujjával a csiklómat kényezteti. Az élvezetnek egyre nagyobb hangot adva, kissé megrészegedve benyúlok a nadrágjába és kiszabadítom meredező farkát.

Azt.a.kurva.élet.

Voltam már együtt 2 pasival, de egyiket sem áldotta meg a sors...

— Abba hagyjam? — néz rám a kék szemű.

— Ne merészeld. Én csak... — nem találom a szavakat.
Egy csókkal fojtotta belém a szót, az ujjaival tovább ingerel. Míg én a kék szeműt ingerelem, a szobában az élvezeteink folyamatos nyögései visszhangoznak. Ajkaimról leválva megtalálta melleimet, apró csókokkal hintette be, tovább haladva a nedvességben úszó pontomig.

— Sajnálom pillangó — kéjes, rekedt hangon szólal meg — De már nem bírom sokáig. Muszáj benned lennem!

Bólintok, majd elővesz a fiókból egy csomag óvszert, amit szívesen húzok fel a kicsinek nem mondható farkára.

— Tárd szét a lábad. — kérlel vággyal teli kék szemeivel.

Ó.te.magasságos.jó.ég.

Tovább ingerel ott lent, folyamatosan játszik velem. Felemelem a csípőm, így egy mozdulattal magamban érezem. Az érzés, ami hatalmába kerített szavakkal nem kifejezhető.

Először óvatosan hatol belém, majd kicsusszan belőlem, hogy érezzem minden egyes milliméterét. Finoman kitapasztalja, hogy melyik pozícióban tudom a legmélyebben magamba fogadni, de ezt is olyan türelmesen viszi véghez, hogy azt hiszem elvesztem a józan eszem.

Miután megszoktam hatalmas méretét, gyorsít a tempón, majd egy pillanat alatt felemel és az ölébe ültet. Jobb kezével a hajamat tűri félre, bal kezével a csípőmet markolja, minta attól félne, hogy egy pillanat alatt eltűnök.
Én a hajába túrtok, végig csókolom a nyakától egészen a borostás állán át az ajkáig.

Szemtől szembe találom magam a kék szeművel, akiből egy hatalmas nyögés szakad fel.
Belemarkol mind két kezével a fenekembe, amitől felbátorodva átveszem az irányítást.
Érezem, hogy mindjárt végem, ezért gyorsítok a tempón és velem együtt mozog alattam.

— Pillangó, gyere és élvezz el velem. — búgja fülembe. Szorosabban köré fonódok, ujjait a csiklómra csúsztatja és körkörösen izgatni kezdd.
Nekem se kellett több, életem eddigi legjobb szexe után együtt jutottunk a  csúcsra, miközben magamban érzem lüktetését és remegését.
Mindketten lihegve, levegő után kapkodva, egymásba gabalyodva fekszünk egymás mellett és nézünk mélyen a másik szemeibe.

Az éjszaka folyamán, miután szeretkeztünk (azt hiszem hívhatom így, mivel olyan gyengéden tett magáévá, mintha én lennék számára a világ közepe), összebújva ébredtem fel a kékszemű mellett.
A nap már épp kezdett felkúszni az égre, így jobbnak láttam lelépni.

Hiszen még a nevét sem tudom.
De bassza meg, ki ne használta volna ki a remek alkalmat, hogy egy félistennel töltsön egy forró éjszakát, akit soha többé nem lát?
Ez az éjszaka az elmúlt napok történéseinek a felejtéséről szólt, így önként adtam át magamat az élvezetnek, amit bevallok kurvára élveztem.

De most ideje megpattanni.
Utoljára ránéztem a békésen alvó kék szeműre, hiszen soha többé nem találkozunk, majd elindultam megkeresni a ruháimat.
Gyorsan felöltöztem és lecsekkoltam magamat a tükörbe.
Hmm, nem is rossz. Szarabbul is kinézhetnék.

Egy papírt és egy tollat láttam meg az asztalom, így gyorsan hagytam egy üzenetet:
Köszönöm az éjszakát.
Xoxo; N.

Halkan kiosontam a liftig, megnyomtam a hívó gombot, közben a szívem a torkomban dobogott. Amint a lift felért, már libbentem is be, hogy mielőbb kint legyek a friss levegőn.
Remegő lábakkal léptem ki a lift ajtaján, ami egészen az utcáig nem hagyott alább. A friss levegő nyújtott némi megnyugvást a még mindig remegő lábaimnak.

Hazaérve megcsapott a kék szemű illata, amely bekúszott a bőröm alá. Hiába tusoltam le, még utána is éreztem magamon.

Elővettem a mobilom, amin 10 nem fogadott hívás várt; anyámtól és Lucastól.
Majd ha kipihentem magam vissza hívom anyut, Lucas meg elmehet a picsába.

Dühösen bevonultam a szobába és megpróbáltam elaludni. De az agyam nem volt képes kikapcsolni, csak az éjjel történteken rágódtam.
Soha az életbe nem fogunk találkozni, pedig a kék szemű teljesen az ujja köré csavart.
Eddig 2 férfival, nem helyesbítek 1 görénnyel és 1 embernek nem nevezhető egyénnel volt dolgom.
Tehát ha úgy vesszük, egyik sem volt egy főnyeremény.

Majdnem 11-kor sikerült felkelnem, ami még nekem is meglepő, hiszen sosem alszom ilyen sokáig.
Összeszedtem magam, lepakoltam a kocsiba és vissza indultam Bostonba.

Menet közben tárcsáztam anyámat, hogy tudja élek még.
— Szia anya. Ne haragudj, nem vettem észre, hogy kerestél. — közben előttem meg áll a sor és kurvára nem haladok, pedig szeretnék már Bostonba érni.
— Kislányom, mondd mégis hova tűntél az este? Mindenhol kerestelek, de senki nem látott távozni. — dühösen ejti ki szavait.
— Fáradt voltam és jobbnak láttam, ha hazamegyek és lepihenek. Ne aggódj semmi nem történt. — nyomom meg a dudát, mert a sor még mindig nem halad.
— Persze ezt megértem, de szólhattál volna. — na persze majd szólok, hogy bocsi anyu de lelépek valami idegennel, aki meghívott magához egy italra — Amúgy meg mi ez a dudálás? Merre vagy?
— Én dudáltam, mert a sor nem halad előttem és szeretnék végre Bostonba érni. — fújom ki a levegőt.
— Akkor ez azt jelenti, hogy nem látogatsz meg minket. Csodás. — megint az a rohadt bűntudat, mert nem ugrottam be elköszönni.
— Ígérem, hamarosan jövök. Szeretlek. Puszi. — bontom a vonalat.

Az út további része egészen nyugisan telt. Elintéztem pár telefont, majd minden energiámmal a vezetésre koncentráltam és nem gondoltam a hétfői napra...

Amikor leparkoltam a lakásom előtt, nem akartam hinni a szememnek.
Mégis hogy kerül ide?!

Köszönöm, hogy elolvastad.

Új rész: jövő hét szombat.

D.
23.08.26.