Mr. Vance

26. fejezet

"— Ez remekül hangzik. Annyira örülök nektek. — a boldogságom feléjük igazi volt, de ami ez után következett...

— Szóval, a helyzet az, — Noah kibontotta a pezsgőt és töltött mindenkinek, mi pedig megfogtunk egy-egy poharat és koccintottunk velük. Épp kortyoltam egyet a hűsítő pezsgőből, amikor Noah folytatta. — hogy a tanúinknak titeket szeretnénk.

A számban lévő pezsgő egyenesen Aaron ingjén és arcán landolt, képtelen voltam visszatartani a számban lévő folyadékot..."

HOGYMIAJÓÉLETVAN?
Na még csak az kéne, hogy egy légtérbe legyünk összezárva ki tudja hány napig.

— Jajj, ne haragudj, nem volt szándékos. Biztosan túl sok volt a bubi a pezsgőmben és az miatt történt ez a kis baleset. — kérek bocsánatot a kék szeműtől, de látom rajta, hogy feszült és nem hajlandó fel venni velem a szemkontaktust. Elnézést kérve megindul a mosdók felé, én pedig ösztönösen követem őt.
A mosdókhoz érve bepillantok a férfiaknak fent tartott helyiségbe, de hűlt helye.
A női mosdó kizárva, így marad az utolsó esélyem, ami a hátsó sarokban eldugott helyiség.
Halkan lépkedek, nem akarom, hogy ebből az egészből hatalmas cirkusz keletkezzen.
Az ajtó elé érve síri csend fogad, mintha nem tartózkodna senki odabent.
Óvatosan lenyomom a kilincset és zavarba ejtő jelenet szemtanúja lehetek.

— Hagyd csak, majd én segítek, hiszen én okoztam ezt az egészet. — mutatok az ingjén lévő foltra. — Valószínű többe került ez az egy inged, mint az én komplett gardróbom. De még ezek ellenére is azt mondom, hogy ha nem jön ki a folt, veszek neked egy újat. — folytatom tovább az ingjének kigombolását. Centiről, centire tárul elém izmos testének nyálcsorgató látványa.

— Majd én megoldom, te csak menj szépen el. — kapja el a csikl... úgy értem a csuklómat, majd megpördít és a hideg csempének nyomja a hátamat. — Ne játssz a tűzzel Natalie, nehogy megégesd magad!

A szemeibe pillantottam és eszembe sem volt meghátrálni, így mit sem törődve a mondandójával kigombolom az utolsó gombig és óvatosan lecsúsztatom az izmos karjain és hátán. Akarva, akaratlanul az ujjaimmal képtelen vagyok nem megérinteni a bőrét, mely olyan puha és hívogató, mintha pillecukorka lenne előttem.
Megnyalom az ajkamat és próbálok ellépni mellőle, hogy ki tudjam mosni a foltot.
Fellélegezve lépek a kagyló elé, mire hallom a zár kattanását a hátam mögül.

— Pontosan mire készülsz Aaron? És ne játszd a hülyét, előttem nem kell. Miért hazudtál nekik? Ha rajtam múlott volna, én bevallottam volna az igazat. — sikálom az ingjét kézzel és szappannal, reménykedve, hogy foltmentes lesz.

— Sosem lehet tudni, hogy én mire készülök. Én, hülyét játszani? Soha. — lép szorosan mögém, ezzel kényszerítve a csípőm a mosdókagylónak. — Szerinted ehhez mit szólnának, ha előttük is így viselkednék, mint itt és most veled? — simítja az egyik tincsemet a fülem mögé, mire megérzem a leheletét a tarkómon. Nem szólalunk meg, az én kezem megállt a mozgásban. Teljesen totál lefagytam. — Vagy jobban szeretnéd, ha megtudnák a mocskos vágyaidat? Mert nekem ne mondd, hogy ha végig le akarnám húzni hátul a zipzárt a szoknyádon, ezzel felfedve ismét a bőrödet előttem, azt nem engednéd?! — a következő amire feleszmélek, hogy végig simít a jobb karomon, amitől libabőrös lesz az egész testem. Nem tudom és nem is emlékszem, hogy bólintottam, vagy megráztam-e a fejemet. A tükörben néztem kettőnket, ahogy képes és tudja használni a kettőnk közötti szikrát. — Ha nem akarod, hogy most benyúljak a szoknyád alá és megnézzem, hogy be vagy-e indulva, akkor sarkon fordulsz és vissza sem nézel. Kint pedig úgy teszünk, mintha ez az egész meg sem történt volna.  — markol rá egy kisebb tincsre a hajamból és óvatosan húzni kezdi hátra — Utolsó figyelmeztetés Natalie! — válaszként hátra tolom a fenekem, egyenesen neki a kőkeményen és hosszan ágaskodó farkának. A józan eszemet már rég elveszítettem, nem tudok logikusan gondolkodni. Az ingje kihullik a kezemből és az egyik kezemmel megtámasztom magam, a másikkal benyúlok kettőnk közé — Bassza meg Pillangó. Miért űzöd ezt az egészet velem újra és újra? — Megérzem az ujjait a combom belső felénél. A ruhám a keze irányában csúszik egyre feljebb, míg el nem éri azt a pontot, ahová el akart jutni. A fenekemet nem takarja semmi, odalent csak a csipke bugyim látszik. A0 hideg és az érintése hatására a testem összerándul, a szívem a torkomban zakatol, mintha bármikor kitörne. A pulzusom az egekbe röpít, ugyanis Aaron az ujjaival végig simít a bugyim mentén, direkt kínozva a sajgó testemet. Kínzó lassúsággal ingerel, kínoz, látom a szemeiben, de nem érint meg ott ahol én szeretném és a tükörben találkozik a tekintetünk. — Vissza kellene mennünk, vagyis neked mindenképp, nekem még fel kell öltöznöm. — de nem mozdulok. A fenekemet neki nyomom az ágyékának, jelezve, hogy kurvára ne hagyja abba, amit elkezdett. — Natalie, Natalie. Én nem felejtek. Neked van, aki kielégítse a vágyaid, hát tőle kérdd! — namostmegmiafaszomvanmármegint? Nézek rá értetlenül. — Tudod te azt nagyon jól, ne nézz így, mint aki nem érti.

— Képzeld, kurvára nem értem, hogy kire gondolsz. Kifejtenéd? — dühöngök, mert nem jut az eszembe és azért is, amiért képes így bánni velem.

— Akkor emlékeztetlek, hogy neked ott van az a fickó, aki a lakásodon várt, mikor hazavittelek tegnap a kórházból. — jajj a baromarcú Lucas. Már el is felejtettem azt az idiótát.

— Tudod mit? Baszódj meg a nyomorult életeddel! Keress magadnak más nőt, akivel szórakozhatsz! — pördülök meg, hogy szembe kerüljek vele. A tekintete szikrákat szór, de nem tudom, hogy miért?! Miattam, vagy a barom miatt?

— Nekem nem kell keresnem, megtalálnak ők! — húzódik mosolyra a szája, amitől felmegy bennem a pumpa.

— Húzz el a közelemből, ha jót akarsz magadnak! — kiabálok rá — Nem hallottad, amit mondtam? — kintről mintha valaki szólítana és kopogtatna, de a saját hangom elnyomja. Aaron a számra helyezi a tenyerét, hogy elhallgattasson, amikor meghalom Hannah hangját.

— Natalie te vagy bent? Minden rendben? — kopogtat folyamatosan barátnőm.

— Higgadj le. Válaszolj neki úgy, mintha én itt sem lennék. Rendben? — bólintok és elveszi a kezét a számról, mire furcsa hiány érzetem támad.

— Persze, minden rendben. Pár perc és megyek. Nyugodtan menj vissza az asztalhoz, sietek. — préselem ki magamból a szavakat, közben a fenekem már lefagyott a hideg csempe miatt.

— Mielőtt kilépsz javaslom, öltözz fel rendesen. — mér végig, majd elveszi az ingjét és kilép a helyiségből.

Köszönöm, hogy elolvastad.

Ha tetszett a fejezet, kérlek jelezed ⭐️-al.

🦋 Aaron viselkedése Natalie-val szemben?

🦋 Natalie reakciója Hannah-ék döntésére?

Új rész: jövő hét szombat.

D.
24.01.27.