A Pincérfiú

23.

~Jimin szemszöge~

Lassan, de biztosan meg is érkeztünk, és Jungkook leparkolt. Kiszálltunk az atóból, és odamentünk a bejárathoz.

-Állatkert? Komolyan? -néztem fel rá.

-Seoul legnagyobb állatkertjében vagyunk, mit akarsz? -mosolygott. Erre csak mosolyogva szemet forgattam, megragadtam a kezét, és bementünk.

-Jó napot kívánok, segíthetek valamiben? -szólalt meg a pult mögül egy nő.

-Jó napot, szeretnénk kettő belépőt az állatkertbe. -léptünk oda, és Jungkook már vette is elő a pénztárcáját.

-A felnőtt jegy 3000 won/fő lenne. -mondta a nő.

Jungkook nyitotta tárcáját, és odaadta a nőnek a pénzt.

-Esetleg ha maradnak 3-ig, akkor most ingyenesen a delfin show-t is megtekinthetik. -ajánlotta.

Egymásra néztünk Kook-kal.

-Terveztél mára még valamit? -kérdeztem.

-Csak estére. -felelte.

-Akkor megnézzük? -néztem rá boci szemekkel.

-Legyen. -egyezett bele végül.

-Ez az!

Jungkookkal egész hamar eltelt az idő, ahogy sétálgattunk az állatkertben. Nagyon aranyosak voltak az állatok, még nyuszit is láttunk, mire megjegyeztem Jungkook-nak, hogy simán berakhatnánk őt oda, senkinek nem tűnne fel, hogy amúgy ő egy ember. Mivel ő is úgy néz ki, mint egy nyuszi. Természetesen letagadta...Dehát szerintetek is úgy néz ki, nem? 

Szóval, mint mondtam hamar elment az idő, és már ott tartottunk, hogy a delfin show-t néztünk. A delfinek, és a dolgozók is egyaránt nagyon ügyesek voltak. Az egyik delfin nagyon játékos volt, és rafinált, ezért nagyon megtetszett. Azt hiszem Dolly-nak hívták. Annyira aranyos volt! Mivel a legelső sorban ültünk, így sokszor fröccsent ránk víz, ami elég hűsítő volt, mert nagyon sütött a nap. Kerek 1 óráig tartott! Ezek aztán tudnak időzíteni!

-Ez jó volt. -helyezi kezét vezetés közben a combomra Kook.

-Az biztos! Nekem a kedvencem Dolly volt. -döntöttem hátra a fejem.

-Nekem Hector tetszett. Kicsi volt, és játékos. Csak mint te. -simogatta combom.

-Nem is vagyok olyan kicsi. -kezdtem kamuhisztizni.

-Dehogynem. Az én kis törpém vagy. -kuncogott.

-Te meg olyan vagy, mint egy nyuszi. -próbáltam neki visszavágni, de nem nagyon sikerült.

-Nem is vagyok nyuszi! -ellenkezett.

-De. Az én nyuszim. -kezdtem kezével játszani. Most figyeltem meg jobban tetoválásait. Nagyon szépek voltak. Én is akarok!

-Kook.

-Igen, Chim?

-Én is akarok tetoválást. -mondtam határozottan.

-M-Mit akarsz? -nyelte egy nagyot.

-Tetkót. -ismételtem meg.

-Biztos vagy te ebben? Elég fájdalmas.

-Neked ki van tetoválva az egész karod. És kibírtad. -érveltem.

-Igaz, de attól még nagyon fájt! -ellenkezett, és már kicsit jobban felemelte hangját.

-Jó, azért még nem kell leharapni a fejem...-sütöttem le a szemem.

-Bocsánat...-sóhajtott. -Erre a témára még aludj egyet-kettőt. Ha utána is akarsz tetoválást, akkor elviszlek jó?

-Jó. -egyeztem meg vele.

Hamar hazaértünk, és most nem akart véletlenül se elütni minket egy Suzukis. Amúgy lényegében már Jungkook-hoz költöztem. Ezt úgy értem, hogy egy hete folyamatosan nála vagyok, még haza se mentem pár cuccomat elhozni. Örülnék ha megkérne, hogy véglegesen költözzek hozzá. Szegénykémnek elhordom a cuccait. Szerencse, hogy mostanság a bő ruha a divat. De hát amíg nem zavarja, nincs gond, nem igaz? Ezalatt az egy hét alatt sokat megtudtunk egymásról. Kiderült, hogy ő eredetileg Idol akart lenni, de nem úgy hozta a sors. Végül pincér lett. Azt mondta később ott akarja hagyni munkáját, hiába jól fizet, és táncos akar lenni, hamár Idol nem lehet. Amúgy most jut eszembe, hogy táncolni már láttam, de énekelni sose hallottam.

-Min gondolkosz ennyire? -dőlt el az ágyon, én pedig mellkasára feküdtem. Nagyon fáradt vagyok, pedig még csak 4 óra.

-Azon, hogy még sose énekeltél nekem. -kezdtem játszani kezével ami engem karolt át.

-Sosem énekeltem még senkinek...csak a meghallgatáson...-halkult el a mondat végére.

-Énekelsz nekem valamit? -néztem fel rá.