A Pincérfiú

16.

~Jimin szemszöge~

Éjjel hatalmas vihar volt. Villámcsapásra riadtam. Kinéztem az ablakon, és láttam, hogy nem is olyan messze, lángolva dőlt ki a fa. El is sírtam magam, annyira megijedtem, és átrohantam Jungkook szobájába. Kopogás nélkül benyitottam, odaszaladtam az ágyához, és nem törődve azzal, hogy csak egy boxerben fekszik előttem, rázni kezdtem, hogy felébredjen.

-Jungkook. -szólongattam könnyezve.

-Mmm...Jimin-ah...-dünnyögte bele a párnába Jungkook.

-J-Jungkook, félek...

-Mitől? -nyitotta ki lassan a szemét, és rám nézett.

-A-A vihartól. -szipogtam.

-Majd eláll. -töröle le Jungkook a könnyeimet.

-Aludhatok veled ma este?

-Persze, gyere. -húzódott arrébb, én meg befeküdtem mellé. Betakaróztam, majd arra lettem figyelmes, hogy Jungkook hátulról átölelt. Elmosolyodtam, és kezére fogtam, amit lassan simogatni kezdtem. Baszki Jeon, kikészítesz!

***

Reggel Jungkook ébresztőjére keltem, amit azonnal ki is nyomott, és másik oldaára fordult. Jó neki, ő vissza tud aludni. Én viszont nem tudtam, így felültem, és próbáltam visszagondolni az estére, hogy hogyan kerültem ebbe a szobába, ami megjegyzem, hatalmas volt. Szerintem a TV nagyobb volt, mint én. Mikor kinéztem az ablakon, láttam, és hallottam is, hogy kopog rajta a víz, így eszembe jutott minden. A vihar, és hogy átjöttem Jk szobájába. Így már minden világos.

Beletúrtam hajamba, majd Jungkook-ra néztem, és elmosolyodtam. Olyan édesen alszik. Nem volt szívem felébreszteni, viszont nagyon éhes voltam. Próbáltam óvatosan kimászni az ágyból, de ez nem sikerült, mert egy kéz az enyém után kapott, és visszahúzott.

-Azt hittem alszol. -mondtam halkan.

-Még maradj...-suttogta Jungkook.

-De éhes vagyok..-húztam el szám szélét.

-Csak egy kicsiit...-kérlelte álmosan.

-Jó, de csak egy kicsit. -már pont feküdtem volna vissza, mikor megint megszólalt Jungkook ébresztője.

-Azt hittem kinyomtad.

-Ezek szerint csak szundira raktam. -ült fel lassan, és mostmár tényleg kinyomta ébresztőjét. Ahogy felült, a takaró lecsúszott rúla, így láttam csupasz felsőtestét. Tátva is maradt a szám.

-Tetszik a látvány? -vigyorgott pimaszul. Még szép, hogy tetszik!

-Ne mosolyogj így! -csaptam mellkasára.

-Bocsi. -nevetett.

-Amúgy miért kelsz ilyen korán? -érdeklődtem.

-Ma lesz táncórám. -dörzsölte meg szemét.

-Ma nekem is be kell mennem. -vágódtam hátra.

-Amúgy gratulálok. -mosolygott.

-Miért is?

-Amiért kineveztek cégvezetővé. Megérdemled. -dícsért meg.

-Mit is tudsz te rólam? -sóhajtottam. Nem mintha én olyan sokat tudnék róla, de mégis beleszerettem.

-Eleget, hogy tudjam megérdemelted.

-Na fejezd be a bókolást. -nevettem picit.

-Jó, jó. Mindjárt jövök.