A Pincérfiú

3

~Jimin szemszöge~

Mikor felnéztem, kaptam egy kisebb sokkot. A pincérfiú volt az. Nem mertem megszólalni, csak bámultam őt.

-Te vagy az a férfi az étteremből nem? -nézett rám mosolyogva.

-Tessék? -tértem vissza az életbe. -Ja, igen. -mosolyogtam zavartan. -Honnan tudtad?

-Bele égett a szemembe az arcod. Szó szerint. -mosolygott rám olyan aranyosan, hogy annál cukibb dolog talán nem is létezik a világon.

-Park Jimin vagyok. -mondtam, nagyon halványan elpirulva.

-Jeon Jungkook. -elővett egy cetlit, és írt rá valamit. -Ez a számom. Ha van kedved hívj fel.
-elvettem tőle a cetlit, ő pedig egy kedves mosoly kíséretében tovább állt.

Néztem még utána egy jó darabig, majd eszembe jutott, hogy késésben vagyok. Zsebre vágtam a cetlit, és szinte futottam az irodába. Egy bő 2 perc alatt beértem, és azonnal be is kopogtam a főnököm irodájába. A "szabad" szó után be is mentem lihegve.

-Bocsánat a késésért..-lihegtem.

-Jimin hol voltál? -kérdezett a főnököm. -És miért vagy le izzadva? Futottál?

-Fogjuk rá...-majdnem összestem.

-Inkább ülj le, látom mindjárt összeesel. -mutatott a székre.

-Köszönöm. -leültem. -Nem nagyon szoktam futni.

-Szóval miért késtél? -nézett rám komolyan a főni.

-Beértem volna, de megállított egy piros lámpa -kezdtem bele mondókámba -Utána nem volt parkolóhely, ezért vagy 200 méterre az irodától kellett megállnom, majd még neki is mentem valakinek, aki még leszólított egy pár szóra. -meséltem el.

-Rendben. Most az egyszer elnézem. De több ilyen ne legyen. És ha már úgy is itt van..-bele nyomott pár papírt a kezembe. -Ezeket vigye fel Mr. Kim-nek.

-Rendben. -egy meghajlással kimentem az irodából, és elindultam a 3.-ra.

Amint odaértem, bekopogtam, viszont mikor benyitottam egy újabb nem várt meglepetés talált ott. Binna. Éppen a kollégámmal csókolózott. Mintha észre se vett volna. Egyből könny szökött a szemembe.

-J-Jimin?? -szakadtak el egymástól.

-Mióta tart ez? -próbáltam a legnyugodtabb hangnememben beszélni.

-Chim, ez nem az aminek látszik!

-Azt kérdeztem, mióta tart ez az egész?! -kezdtem hangosabban beszélni.

-Pár hónapja...-nézett rám Tae bűnbánóan. A legszörnyűbb az egészben, hogy Taehyung a legjobb barátom volt. De most...nincs senkim.

-Chim, én annyira sajná-

Nem tudta befejezni, mert közbe vágtam. -Ne merészelj mégegyszer így hívni! És a főnök mondta, hogy hozzam ezeket fel neked! -hozzávágtam Taehyung-hoz a papírokat, majd ajtócsapás kíséretében mentem le vissza.

Lementem az ebédlőbe, ahol kértem egy kávét. Leültem az egyik asztalhoz, és próbáltam kikapcsolni az agyamat, és nem az előbb látott eseményekre gondolni. De persze ez nem sikerült. És az sem könnyítette meg, hogy minden munkatársam egyfolytában kérdezgette, hogy miért vagyok ideges. Úgy rájuk borítottam volna a kávémat. De próbáltam nyugodt maradni. Ám mikor már a 20. ember jött oda hozzám, akkor már elcsattantam.

-Tudjátok mit?? Ha ennyire érdekel mi bajom, kérdezzétek meg Mr. Gyökér Taehyung-ot a 3.-on! -ezzel összepakoltam, és elmentem. Úgy döntöttem hazamegyek. Nem tudnék akár egy épületbe se tartózkodni Tae-vel. Nagyon megbántott. Beszálltam a kocsiba, és egyből a hazafelé vezető utat vettem irányba. Az autóban sem tudtam másra gondolni, csak a megcsalásos dologra. Nagyon magamalatt voltam.

Lassan hazaértem. Eltartott vagy fél óráig, mert nagyjából gyök kettővel mehettem. Meg is dudáltak érte párszor, olyankor gyorsítottam. Bementem a házba, majd becsuktam magam mögött az ajtót, és annak mentén lecsúszva sírni kezdtem. Úgy éreztem padlót fogtam. Elvesztettem a legjobb barátomat, és a barátnőmet. Kezembe temetve arcomat sírtam. Majd hirtelen meghallottam egy kis csörgést. A cetli volt az, amíg Jungkook adott. Elgondolkodtam rajta egy pillanatra, majd végül úgy döntöttem felhívom. Tárcsáztam a számot, ami kicsörgött, és egy 5 mp múlva meghallottam benne Jungkook hangját.

-Haló? -szólt bele a telefonba.

-Szia Jungkook! Én vagyok az Jimin! -köszöntem bele szipogva.

-Oh, szia Jimin! Van valami baj?

-Ami azt illeti...át tudnál jönni? Jelenleg csak rád számíthatok...

-Persze, csak mondd meg a címed!

-A címem *......* -megadtam neki.

-Rendben, 5 perc és ott vagyok! Szia! -ezzel letette.

Elraktam a telefont, és átültem a kanapéra majd csak Jungkook-ot vártam. Egy 5 perc múlva megszólalt a csengő. Felálltam és ajtót nyitottam, azonban ott nem Jungkook állt. Hanem Binna.

-Kérlek Chim, beszéljük meg! -könyörgött.

-1. Mondtam, hogy ne hívj Chimnek. 2. Végeztünk. 3. Tűnj el! -ezzel rácsaptam az ajtót.

Még ott álltam előtte, ezért hallottam, hogy elmegy. Fél perc múlva megint megszólalt a csengő. Viszont mikor most kinyitottam, már Jungkook állt ott.

-Szia. -köszönt kedvesen.

-Gyere be. -udvariasan beengedtem.

-Wao...jó nagy lakásod van! És itt élsz egyedül?

Erre kicsit bekönnyeztem. Ezt Jungkook észrevette, és egyből elkezdett bocsánatot kérni.

-Oh, Jimin annyira sajnálom! Nem akartalak megbántani!

-Semmk baj, gyere ide. -magamhoz öleltem.

Ahogy magamhoz öleltem Jungkook-ot, magamba szívtam illatát. Nagyon különleges, de mégis finom illata volt. Már attól ellazultam. Karjaiban biztonságban éreztem magam. Megnyugtatott. Úristen, nem tudom mi van velem! Szedd össze magad Jimin!