A Pincérfiú

11.

~Jimin szemszöge~

-Jimin, gyere táncolj velem! -kiáltotta oda nekem Lisa.

-Egy tánc! -kiáltottam vissza, majd felpattantam a pulttól, és odamentem Lisa-hoz, akivel elkezdtünk táncolni.

-Nyomjad bébi! -kiabálta már részegen Eun-ji.

-Tudod ki a te bébid! -mutattam be neki. Szeret azzal idgesíteni, hogy bébinek hív. Ilyenkor csak bemutatok neki, amire ő csak felnevet. Ahogy ezt most is tette. Bírom a csávót. De nyugi, nem meleg! Elmondása szerint...

Minden jó volt, buliztunk, mint az állat. Ekkor láttam meg Taehyungot. Tekintetem rajta maradt, övé pedig rám vándorolt. Na bakker, most biztos ide fog jönni. Gondolataim nem is tévedtek. Tae megindult felém. El akartam menni, de rájöttem, hogy semmi értelme. Szóval csak imádkoztam, hogy jó süljön ki a dolgokból.

-Szia. -mosolygott halványan.

-Nem láttalak ebédnél. -mondtam köszönés nélkül, de próbáltam nyugodt maradni.

-Beszélhetnénk? -kérdezte ködös szemmel.

-Legyen. -vonultunk el.

-Szóval...-kezdett bele mondókájába. -Te egy nagyon jó barát vagy. És én mégis egy rohadék voltam. De megbántam. Mindent. Úgyhogy kérlek bocsáss meg! Csak egyetlen esélyt adj. Egy utolsót. -nézett rám könyörgően.

Sóhajtottam egyet. -Egy utolsót. -néztem fel rá. -De ne cseszd el.

-Úristen Jimin, köszönöm! -zárt karjaiba. Én is így tettem. -Esküszöm, most nem rontok el semmit.

-Rendben. -bólintottam. -De most gyere táncolni! -húztam vissza a "táncparkettre".

Ezután csak tovább buliztunk, és még többet ittunk. Végig néztem az embereken. Mindenki itt volt. Egy embert viszont még is hiányoltam. Nem is kellett sokáig. Meg is jelent ekkor az ajtóban, és rám mosolygott. Visszamosolyogtam, és beljebb húztam.

-Táncoljunk! -mondtam Jungkooknak lelkesen, de kicsit hangosan.

-Ahogy akarod Jiminshi! -válaszolt ugyan olyan vidáman. Mivel részeg voltam, fel sem tűnt, hogy becézett, csak most esett le az állam.

***

Ma is iszonyatos fejfájással ébredtem. Jó volt a tegnap éjszaka. DE TALÁN TÚL JÓ IS! Ugyan is ekkor tűnt fel, hogy Jungkook hátulról ölel, lábát meg átdobta derekamon.

-Jungkook! -riasztottam fel szegényt.

-Mi az? -nézett rám fáradtan.

-M-Mi történt az este? -néztem végig magunkon rémülten.

-Nyugi, nem történt semmi. -nevetett.

-Akkor miért feküdtünk úgy?? -kicsit feszült voltam.

-Este hazahoztalak, de behúztál magaddal a házba, és kérted, hogy bújjak hozzád.

-Ezen kívül történt még valami?

-Háát...majdnem...-dörzsölte meg tarkóját.

-Mi az, hogy majdnem?? -kerekedett ki a szemem.

-Megkértél, hogy fürödjek veled, de végül sikerült rábeszélnem téged, hogy külön fürödjünk.

Itt már kiakadtam. De annyira, hogy meg se tudtam szólalni. Mi van velem? Park Jimin, össze kell szedned magad! Életemben nem voltam még kínosabb helyzetben. Úgy éreztem, hogy ég az arcom, és izzadok.

-Hé, hé, nyugi! Semmi baj! Részegen csinál hülyeségeket az ember! -próbált nyugtatni a melletem fekvő.

-Szükségem van egy hideg zuhanyra...-másztam ki az ágyból, és bementem a fürdőbe, majd megengedtem a csapott. Levettem pizsamám, és beálltam a zuhany alá, ami amúgy jég hideg volt. De nem törődtem vele. Csak azokon a dolgokon járt az agyam, amiket Jungkook mondott. Úristen de hülye voltam. Kicsordult a könnyem. Erőszakosan letöröltem, majd -a jég hideg vízben- megfürödtem. Visszavedtem pizsamám, majd visszamentem a szobába, és nyakig betakaróztam. Nagyon fáztam. Lehet az a hideg fürdő is hülye ötlet volt.

-Minden oké Jimin? -hallottam meg a mély csilingelő hangot.

-F-Fázom. -dadogtam.

-Hadd nézzelek. -odafordultam felé, ő pedig kezét a homlokomra rakta.

-Tűzz forró a homlokod! -vette el kezét. -Hozok fel neked hideg vízes borogatást. -bújt ki az ágyból.

-Ne, csak hideget ne! -könyörögtem.

-De csak az fogja levinni a lázad.

-Mára a hideg víz sok volt már.

-Ezt majd elmagyarázod mikor visszajöttem. -ezzel lement.