A Pincérfiú

20

~Jungkook szemszöge~

Egy szó nélkül rohantam fel a KÖZÖS SZOBÁNKBA, és kaptam fel telefonom. Igen, direkt emeltem ki a ,,közös szoba'' szót. Mivel az mostmár a Jimin szobája is. Még ha hozzám sem költözött. Úgy is ráveszem majd.

Na de tárcsáztam egy számot, ami azonnal fel is vette.

-Jó napot kívánok Jung Ho-bong vagyok a *** étterem tulajdonosa, miben segíthetek? -köszönt bele a főnököm.

-Jó napot kívánok...főnökúr...-kezdtem bele a műköhögésbe.

-Oh, jó napot Jungkook! -ismert meg. -Minden oké? Mintha meglennél fázva.

-Igen...-hazudtam. -Tudja az a helyzet, hogy egy kicsit meghűltem...ezért nem hiszem, hogy képes lennék bemenni.

-Oh, nagyon sajnálom! Ne is gyere, kapsz egy hét szabadságot. -itt elmosolyodtam, de gyorsan el is tüntettem arcomról, és újra kamu köhögésbe kezdtem, hogy hihetőbb legyek a "betegségem". -Majd Gil-su beáll helyetted is.

-Köszönöm szépen...Viszlát! -bontottam a vonalat, mielőtt elköszönhetett volna a főnököm.

Mosolyogva mentem le vissza Jiminékhez, ahol láttam, hogy Taehyung a kanapén, az én kis szőkeségem pedig az asztalra döntött fejjel alszik. Felvettem Jimin-t menyasszony pózba, és úgy mentem fel vele a hálóba. Betettem finoman az ágyba, és betargattam. Ekkor a másik oldalára fordult. Leültem az ágy másik felébe, hogy szembe lehessek vele. Ekkor megfogta a csuklómat, magához rántott, és szorosan megölelt.

-Azt hittem alszol. -suttogtam, közben ugyanúgy átkaroltam őt.

-Nélküled soha. -suttogott ő is, közben elmosolyodott, de szeme csukva volt.

-Eddig tudtál. -vigyorogtam pimaszul.

-Az akkor volt. Mostmár nem tudnék.

-Akkor nem fogok üzleti útra menni nélküled.

-Egy étteremben dolgozol,hogy mennél már üzleti útra? -nevettet a is Chim.

-Megeshet. -nevettem én is.

-Te hülye vagy! -fordult meg ölelésemben.

-Mert elvetted az eszem. -suttogtam fülébe, majd adtam halántékára egy puszit.

-Na, ezt ne fogd rám! -csípte meg derekán pihenő kezem.

-Au! -jajdultam fel.

-Naa, nem volt az annyira erőős.

-De! És fájt! -hisztiztem.

-Mire katona leszel meggyógyul. -fordította hátra fejét Jimin, és adott egy puszit a számra.

-Na az nem akarok lenni. -bújtam bele nyakába.

-Aludj inkább.

-De akkor te is.

***

Most kellemesen ébredtem. Az alvó Jimin-t öleltem át, aki úgy össze volt gömbölyödve, mint valami süni! Nagyon édes volt. Meg akartam nézni mennyi az idő, de messze volt a telefonom. Jiminé meg pont mellettem. Csak nem bánja majd...

Telójáért nyúltam, és mikor bekapcsoltam, saját magammal találtam szembe magam, ahogy félpucéran fekszek az ágyban. (Írói megjegyzés: Mikor Jk lement Tae-ékhez, akkor volt rajta egy köntös.)

-A kis lesifotós. -suttogtam, de azért elmosolyodtam. Úgy döntöttem én is csinálok róla egy képet. Megpróbáltam halkan telefonomért nyúlni, és sikerült is. Gyorsa lőttem Jiminről egy képet, mert láttam, hogy nagyon mocorog. Beállítottam háttérnek, és visszabújtam szerelmemhez.

Sziasztok! Milyenek a részek? Úgy érzem ez most egy kicsit rövidebb lett, pedig ugyanannyi, mint a többi wth??!? Amúgy csak szeritem sok a párbeszéd??