A Pincérfiú

22.

~Jimin szemszöge~

*6 nap múlva*

Ez volt Kook utolsó szabadnapja, szóval arra gondoltunk, hogy kihasználjuk. Úgyhogy reggel korán keltünk, és el is készültünk. Pontosan én sem tudtam, hogy hova fogunk menni, de Kook azt mondta már tervezett valamit. Izgulok!

-ChimChim! -kiáltott fel Kook.

-Igen Kookie? -jöttem le a lépcsőn.

-Kész vagy? -babrált az ingével.

-Igen. -mosolyogtam. -Te?

-Már egy órája. -húzta ki büszkén magát.

-Aha, persze! -forgattam szemet mosolyogva.

-Nem hiszel nekem? -lépett oda hozzám.

-Én ezt nem mondtam. -fonom át két kezemet a nyakán.

-Én máshogy emlékszem. -fogott derekamra.

-Akkor rossz a memóriád. -adtam egy puszit a szájára, majd bementem az előszobába, felhúzni a cipőm. Jungkook jött utánam, és ő is így tett. -Akkor mehetünk? -nyitottam volna az ajtót.

-Várj! -szólt rám, és leemelte a fogasról a dzsekim, amit átadott nekem. Ezt egy fura pillantással díjaztam.

-Miért adtad ezt ide? -értetlenkedtem.

-Csakhogy ne fázz meg. -adta fel rám.

-Nincs olyan hideg. -makacskodtam.

-Ha meleged lesz leveheted. -puszilta meg a fejem búbját.

-Ah, jó! -forgattam meg szemem.

-Rosszabb vagy, mint egy tinilány. -nevetett.

-Nem is igaz! -tettem kereszte karom morcosan.

-Na menjünk. -nyújtotta kezét, amit én megfogtam, és úgy mentünk ki. Kook gyorsan bezárta az ajtót majd beültünk a kocsiba.

Bekötöttük magunkat, majd elindultunk. Még mindig nem tudtam hova megyünk. Gondolkoztam, hogy megkérdem Jk-t, de úgyse mondaná meg...De egy próbát megér nem?

-Hova is megyünk? -tettem fel a kérdést.

-Meglepetés. -kacsintott rám, majd visszanézett az útra, közben kezét a combomra helyezte. El is pirultam, de annyira, hogy az összes paradicsom megirigyelt volna! -Kis vörösöm. -kuncogott a mellettem ülő.

-Ez nem vicces! -takargattam az arcom.

-Nem is nevettem. Amúgy is akkor tetszel a legjobban, mikor elpirulsz. -mosolygott rám.

-K-Kook, az utat nézd! -kapaszkodtam meg, közben csak kapkodtam a levegőt.

-Mi? -nézett vissza az útra, és ekkor vettünk észre, hogy egy Suzukis jön velünk szembe, mint az állat. Jungkook nem tökölt, azonnal le is húzódott, és megnézte, hogy jól vagyok-e.

-Jimin, minden oké?

-I-Igen...-ziháltam.

-Őrült emberiség. Nem látja, hogy jönnek vele szembe?? -idegeskedett párom.

-Jungkook, nyugi! Nem történt semmi! -próbáltam nyugtatni, de lehet inkább magamat.

-Biztos minden rendben? -kérdezte meg megint.

-Igen. Lehúzódtál, nem volt baleset.

-Akkor mehetünk tovább?

-Igen. -vettem egy utolsó mély levegőt.

-Ha van valami baj, azonnal szólj! -erre csak bólintottam, Jungkook pedig lassan visszahajtott az útra.

Őrület ami az előbb történt. Szerencsére nem lett egyikünk ne se baja. De még mindig nem tudtam feldolgozni teljesen, amit Jungkook észrevett. Még aggodalmaskodott pár percig, míg lenyugodtam, ezzel őt is megnyugtatva. Így már nyugodtan mentünk tovább.