A Pincérfiú

40.

~Jungkook szemszöge~

Jimin sokkosan nézett rám. Pislogott párat, próbálta felfogni a dolgot. Elnézett kicsit, majd megsajnálva nézett rám vissza.

-Dehát...az..nem lehet! -mondta ő is ugyan azt, amin én akkor.

-Pedig de...-töröltem meg az orrom.

-Miért rúgtak ki? -engedett el, és inkább bementünk a nappaliba.

-Hát...a főnököm kiordibált nekem az irodából, amitől annyira megijedtem, hogy...-próbáltam elmondani, de hangom megint elcsuklott, és újra könnyek közt kötöttem ki. Jimin nem szólt semmit, csak szorosan hozzám bújt, és átölelt. -Sajnálom...-hüppögtem.

-Nem kell semmit sajnálnod! Én mindig melletted leszek. -húzódott egy bíztató mosoly arcára, mitől én is mosolyogtam kicsit, de ez is hamar elszállt. Felhúztam a térdem, és ráhajtotttam homlokom, úgy sírtam tovább. Istenem, olyan vagyok, mint egy csecsemő! -Ne sírj...én is sírni fogok! -mondta, mire hirtelen mindent elfelejtettem, és felkaptam a fejem. Sírni látni őt a legfájdalmasabb dolog számomra a világon. 

-Ne sírj...-vágtam rá szipogva.

-Akkor te se. -mosolyodott el halványan. Csak bólintottam, és próbáltam rendezni lélegzésem.

-Szóval...-vettem mély levegőt, hogy megnyugtassam magam, és elmondhassam mi történt. -Ott tartottam, hogy a főnököm kikiabált nekem az irodából, ugye? -kérdeztem, a szőke meg bólintott. -És annyira megijedtem ettől, hogy véletlenül a lábamra ejtettem a tálcát...

Ahogy mondtam a "történetet" láttam Jiminen, hogy egyre idegesebb lett. Szerintem ő se értette az egészet.

-Ezért azt mondta kirúg...-fejeztem be mondandómat.

-Már bocsánat, de a főnököd egy barom! -vágta egyből.

-Tudom...-sóhajtottam.

-Hozzak neked valamit? -simított combomra.

-Csak maradj itt...-mondtam már csukott szemekkel.

-Ahogy akarod. -mosolygott, majd szorosan bújt hozzám. Szeretem érezni a közelségét. Ezt ő is tudta, ezért még közelebb húzódott hozzám, hiába még egy papírlap sem fért volna el köztünk.

Ahogy így feküdtünk rámjött az álmosság. Már félálomban lehettem, mikor meghallottam a csengőt.

-Maradj csak, majd én kinyitom! -mosolygott rám Chim, majd felállt mellőlem.

~Jimin szemszöge~

Ahogy kinyitottam az ajtót, olyan személy állt előttem, akit még a hátam közepére SE kívántam volna.

-Szióka! -mosolygott rám ártatlanul Binna.

-Mi a rákomat keresel itt? -nem tudtam, de nem is akartam volna szebben fogalmazni. Ez a ribanc megcsalt, most pedig képes eljönni ide? Egyáltalán, honnan az anyából tudta hol vagyok?

-Figyelj..nagyon sajnálok mindent! De Taehyung mondta hogy van egy új párod..aki fiú..-fintorgott picit.

-És akkor mivan? Én legalább hűséges vagyok! -néztem végig rajta nem éppen a legszebb arckifejezésemmel.

-Mondtam, hogy sajnálom! Tudom, elbasztam! De így mindkettőnknek jobb nem? -be kell látni, ebbe igaza van. -Szóval...Taehyung és én szeretnénk veletek egy duplarandit! -lett izgatott a tekintete, én pedig eddig bírtam fapofával, és elröhögtem magam. Velük dupla randi? Előbb ugrok le egy ház tetejéről! -Most mi olyan vicces??

-Bocs, bocs! -töröltem le éppen le kifolyó könnyeim. -Majd még megbeszélem Jungkookkal! -próbáltam visszatartani nevetésem.

-Jaj de jó, köszi! -ölelt meg mire hirtelen levegőt is elfeljettem venni. Szorongatott még egy picit, majd elengedett. -Akkor megyek! Szia! -indult el, de még a integetett egyet. Én csak zavartan intettem neki, majd azonnal becsaptam az ajtót, de még ott maradtam, és csak azt bámultam.

Binna ilyen jól kezelné a szakítást? Oké, ezzel nincs is semmi baj, de ez az ölelés? Meg ez a hülye dupla randi ötlet! Van elég gondunk, köztük az is, hogy Jungkooknak most új munkát kell keresni! Na a másik!

Itt valami nincs rendben...

------

Nagyon trash leeettt😭 De azért köszi ha elolvastad<3