A Pincérfiú

48.

~Jimin szemszöge~

*1 év múlva*

A fiókos szekrényben kerestem Kook ajándékát, ugyanis aznap volt az 1 éves évfordulónk. El sem hiszem, hogy itt tartunk! Kook azt mondta el fog vinni valahova, így öltözzek fel szépen.

Nem vittem túlzásba, de szerintem elég dögös voltam. Fekete selyem ing volt rajtam, egy fekete farmernadrággal. Egy szép ezüst fülbevaló, amit Jungkooktól kaptam a szülinapomra, meg egy ezüst nyaklánc.

Ahogy kutattam fel a fiókot, hirtelen egy dobozba ütközött kezem. Azt hittem Jungkook ajándéka az, amit neki vettem, de amint kivettem a fiókból teljesen le voltam döbbenve. Ezt eddig nem is láttam.
Jobban szemügyre véve a kis dobozkát, észre vettem egy apró kis írást rajta.

„Taehyungtól Jiminnek"

Nem haboztam, kinyitottam. Amit benne láttam talán mégjobban meglepett.
Kettő gyűrű volt benne, az egyikbe az én nevem, a másikba a Jungkook neve volt bele gravíroztatva. Volt mellette egy kis levél is. Kihajtottam és olvasni kezdtem.

Kedves Jimin!

Ezzel a kis ajándékkal szeretnék neked boldog barátság fordulót kívánni. Gondolom nem érted mire ez a két gyűrű, így elmagyarázom.

Mikor először bemutattál Jungkooknak, nem tudtam elhinni, hogy te Park Jimin, aki a legheteróbb srác akit csak ismerek, egy fiúval jár. Először nagyon fura volt, de amikor láttalak titeket együtt, tudtam, hogy ti egymásnak vagytok teremtve.

Ez a két gyűrű a tiéd és a Jungkooké. Az esküvőtökre. Tudom, hogy megfogja kérni a kezed. Ti ketten igazi lélektársak vagytok.

Így előre is: Áldásom rátok!

-Taehyung
2023. 4.12.

Mikor elolvastam a dátumot azt hittem rosszul látok. Megdörzsöltem a szemem, gondolván, hogy csak halucinálok. De mikor felfogtam, hogy ez a valóság, a szemem megtelt könnyel.
Ezt egy éve vette nekem...sőt, nekünk.

Ekkor jutott minden emlék eszembe. Onnantól, hogy kicsik voltunk. Tae-vel szinte elválaszthatatlanok voltunk pelenkás korunk óta. Közösen túléltük az általánost, majd a gimit és dolgozni kezdtünk. Itt vált minden szörnyűvé.

Ahogy visszaemlékeztem a napra, mikor véglegesen elveszítettem két legjobb barátomat, a szívem tört össze. Újra. Hihetetlen, hogy olyan emberek akikben a legjobban megbízol, mennyi fájdalmat tudnak neked okozni.

-Jimin-ah, kész vagy? -nyitott be Jungkook, de csak azt látta ahogy lehorgasztott fejjel merültem el gondolataimban. -Hékás..! -fogott óvatosan vállamra, mire megrezzentem.

-Jah...igen kész vagyok! -szipogtam, majd megtöröltem a szemem.

-Miért sírsz? -fordított magával szembe, így gyorsan a zsebembe dugtam a kezemben lévő arany gyűrűket.

-Csak belement valami a szemembe! -mosolyogtam, hogy biztos elhigyje.

-Rendben, akkor a kocsiban várlak! -nyomott egy gyors puszit kézfejemre majd kiment. Elpirosodva néztem utána, még egy év után is képes zavarba hozni.

Kivettem zsebemből a két ékszert és meredten bámultam őket. Akármennyire nem akarom, meg kell tennem. Ez a helyes lépés.