Az Üveghegyen is túl /Harry Potter ff./

Minisztérium

A hídon összetalálkoztunk Ginny-ékkel. Ott volt velük Elsa és Ariel is.
Kiderült, hogy rókázó rágcsát adtak a mardekárosoknak és így megtudtak szökni.
- Szóval akkor, hogy jutunk Londonba? - kérdezte Neville.
- Hálás vagyok mindazért amit tettek, de akarlak titeket mégnagyobb baj...  - indult el a fiú.
- Harry, állj! Ezt már egyszer megbeszéltük. Emlékszel mit mondott Hermione. "Ebben mi is benne vagyunk". Értsd már meg végre. - állítottam le kissé idegesen.
- Akkor ezek szerint Dubledore serege hazugság volt? - állt mellém Neville.
- Ezt most nem kell egyedül csinálnod... - erősített meg Ron is.
- ... Szóval, hogy jutunk el Londonba? - szólalt meg végül Harry amire akaratlanul is elmosolyodtam.
- Hát repülve. - hallottuk meg Luna álmatag, de magabiztos hangját.

)Időugrás(

A tesztrálok furcsa mégis lenyűgöző teremtmények. Bár a tény, hogy láttam őket akaratlanul is a szüleimet jutatta eszembe. Ettől viszont most csak erőre kaptam, a szüleimet nem tudom visszahozni, de meg fogjuk menteni Sirius-t.

)Időugrás(

A liftből kiszállva egy ismerős folyosóra értünk. Ezt láttam Harry látomásaiban.
- Ez az. - erősített meg a fiú is mintha tudta volna erre gondolok.

Ahogy beléptünk az ajtón egy félhomályban úszó nagy terembe érkeztünk. Óriási polcok sorakoztak egymás mellett tele gömbökkel. Egy gyors varázslattal fény gyúlt a pálcám hegyéből. Közelebbről nézve mindegyik alatt egy-egy név volt.
Harry elkezdte számolni a sorokat, hogy megtalálja a látomásban látott helyet. Épp mentem volna utána amikor valaki megérintette a vállam.
Hátrafordulva láttam, hogy Elsa az.
- Anna ezalatt a gömb alatt a te neved van. - mutatott a polcra.
És valóban.
- A jóslatot csak az veheti le akiről szól. Ezt olvastam valahol. - folytatta nővérem.
- Nem is tudom. Biztos tudni akarom? Mi van ha valami szörnyű katasztrófát jósol nekem?
- Én nem erőltetem, de gondolj bele. Többször nem lesz erre lehetőséged, nem valószínű, hogy vissza fogunk még ide jönni ezután.
- Igazad van. Végülis bátor Griffendéles vagyok. - küldtem felé egy félmosolyt.
Óvatosan a gömb felé nyúltam és vigyázva, hogy nehogy leejtsem leemeltem a polcról.
Éppen megakartam nézni amikor hangokat hallottunk.
- Jaj a többiek. - néztem ilyedten Elsára.
A gömböt gyorsan a zsebembe rejtettem és hang irányába indultunk.

- Icipici bébi, Potter. - egy fekete hajú nő lépett ki az árnyékból egy hosszú szőke hajú férfi társaságában.
Ilyedtemben egy halk sikoly hagyta el a számat amikor realizáltam, hogy valószínűleg két halálfalóval van dolgunk. Viszont rögtön a számra tapasztottam a kezem, hiszen nem tudhatják meg, hogy itt vagyunk.
A nő oldalra nézett, oda ahol elbújtunk. Egy pillanatra azt hittem észrevesz, de aztán visszafordult.
- Van itt valaki más még rajtatok kívül?
- Harry hátranézett a többiekre, valószínűleg csak most vette észre a két hiányzó DS tagot.
Meglepődését palástolva visszafordult.
- Nem... Csak mi vagyunk itt. Nem tudom mit hallottál. - jelentette ki komolyan.
- Elég a társalgásból. Add ide a jóslatot! - szólalt meg a szőke hajú.
- Miért csábított ide Voldemort?
- Ki mondta a nevét!
- Semmi baj a fiú csak kíváncsi. A proféciát csak az veheti le akiről szól. Nem vagy kíváncsi, hogy honnan ered a kapcsolat közted és a Nagyúr között? Hogy miért nem tudott megölni és hagyta rajtad a sebhelyet? Én megmutathatom a választ, csak add ide a jóslatot.
Hirtelen minden irányból halálfalók kezdtek jönni. Ha még közelebb jönnek akkor minket is észre vesznek, gondoltam.
- Tizennégy évet vártam...
- Az bizony nagyon sok idő.
- ... Tudok még várni egy kicsit. Most!
Ekkor minden nagyon felgyorsult. Megfogtam a nővérem kezét odafutottunk a többiekhez.
- Stupor! - kiáltotta valamelyikünk, majd mind futni keztünk.
Minden felől halálfalók közeledtek.
- Hol voltatok? - nézett rám dühvel keveredett ilyedséggel Hermione.
- Majd később elmondom, most csak jussunk ki élve.
Ahogy futottunk varázslatokat hallottam minden felől. Úgy tűnt a különórák Harry-vel tényleg segítettek mindenkinek.
- Stupor! - lőttem egy átkot az egyik halálfaló felé én is majd a többiek után eredtem.
Hirtelen ismét mind egy helyen futottunk össze.
- Reducto! - kiáltotta Ginny, mire úgy tűnt ez egész terem összes polca készül összedőlni így mind elkezdtünk az ellenkező irányba rohanni.
- Az ajtóhoz! - kiáltotta Harry.