Az Üveghegyen is túl /Harry Potter ff./

Vissza a Roxfort-ba

A szünetet nagyon élveztem jó volt végre nem csak kettesben tölteni a karácsonyt a nővéremmel. Félre ne értsetek, szeretem a nővéremet, de a rend olyan volt, mint egy nagy család. És szerintem Elsa is élvezte az ott töltött időt.
Viszont a szünetben, mivel nagyon sokan voltunk egy helyen így nem igazán volt lehetőségem Harry-vel kettesben lenni. Így a csókunk óta semmi sem történt.

Mint kiderült Hagrid egy időre elutazott így amikor visszajött az arany trió nagyon izgatott lett.
Amikor hárman lementek a félóriást köszönteni én is velük tartottam.
Ahogy leértünk bentről Umbridge vinnyogó hangját hallottuk. Gyorsan a kis házikó ablakához osontunk, hogy megnézzük mi folyik ott. A rózsaszín rém követelte, hogy Hagrid mondja el hol járt. Persze ő kitért a válaszadás elől, bár kissé bénácska indokokkal. Varangypofa végül mérgelődve távozott, mi pedig bemehettünk végre.

-)Időugrás(-

- Dumbledore az óriásokhoz küldött tárgyalni.
- Micsoda? - akadt ki Mio. - És rájuk találtál? - folytatta halkabban.
- Nem nehéz megtalálni őket, merthogy elég nagyok. - ezen elmosolyodtam. - Meg kellett győznöm őket, hogy álljanak mellénk. Persze nem csak én jöttem ilyen ajánlattal...
- Halálfalók? - komorodott el Ron.
Erre Hagrid csak bólintott.
- És ezt ők tették veled? - mutatott Harry az arcán lévő sérülésre.
- Nem. - mondta, majd odadobta a húsdarabot a kutyájának amivel eddig a szemét jegelte.
A házon hirtelen fuvallat ment át. Mi odafurdultunk.
- A változás szele. - mondta Hagrid. - Megint a régi jelek... Vihar közelít, fel kell készülni mire ideér...

Az különórák folytatódtak. Az újság megírta, hogy halálfalók szöktek meg az Azkaban-ból. A veszély körülöttünk egyre valósabbnak tűnt.
Éppen a mai alkalomra igyekeztem. Mio-tól hallottam, hogy ma fogja Harry megtanítani a patrónus bűbájt.
Nagyon izgatott voltam.

-)Időurás(-

- Idézz fel egy igazán eleven emléket, a legboldogabb emlékedet. Majd engedd, hogy átjárjon. - magyarázta Harry.
A szobatársaimmal egymás mellett próbáltuk a varázsigét.
Először arra gondoltam ahogy beléptem a Nagyterembe a beosztás napján.
Ahogy kimondtam a varázslatot valami kellemes érzés járta át a testemet, de a pálcámból semmilyen fény nem jött ki.
Mellettem Mio pálcájából egy vidra jött elő és körbeúszta a lányt. A távolban Elsa mellett pedig egy sarki róka ugrándozott.
Megpróbáltam újra.
Az első Roxmorts-os hétvégére gondoltam és, hogy milyen sokat nevettünk. A pálca végéből egy apró fény gyúlt, de hamar abbamaradt.
Ariel és Ginny mellett közben egy ló és egy hal körözött. Kicsit elszomorított, hogy körülbelül már mindenkinek sikerült, de engem nem olyan fából faragtak, hogy feladjam.
A szünetben együtt töltött közös karácsonyra gondoltam. Elsával, Mio-val és a Weasley gyerekekkel. Eszembe jutott ahogy közösen nevettünk egymás világító nyelvén. Ahogy Harry mosolyogva emeli rám a poharát. Majd eszembe jutott a csókunk.
- Expecto patronum! - mondtam, mire a pálcámból egy nagytestű állat ugrott ki.
- Ez egy őz? - kérdezte Ginny.
- Nem, ez egy nőstény szarvas. - mondta Mio.
Az állat ugrott néhányat és Harry szarvasa mellett termett aki épp Neville-nek mutatta a varázslatot. A teremtményem megállt a szarvas előtt és vizslatni kezdte, mintha ismerkedne vele, majd hirtelen hozzábújt. Harry körbenézett, hogy honnan jött a patrónus. Aztán meglátott engem. Ahogy a szemembe nézett, hirtelen nem tudtam koncentrálni emiatt viszont a patrónusom szertefoszlott.
Ekkor hirtelen remegni kezdett az egész terem. Sejtettem, hogy ki lehet a dolog mögött gyorsan odafutottam Elsához és Tracey-hez.
- Tudom ez most fura lesz, de bízzatok bennem. Lapuljatok a falnak.

Elsa szemszöge:

Teljesítettem amit a húgom kért és barátnőmmel a falhoz húzottunk.
- Innen már könnyű lesz. - hallottam egy sajnos túl ismerős hangot. - Bombarda maxima. - mondta majd a fal betört.
A főinspektori különítmény belépett a törmelékek között és pont Harry-vel és Annával szembe kerültek. Az ikreknek hála pont takarásban voltunk, de lehetetlen volt, hogy ne vegyenek észre egyébként a Mardekárosok között ott állt Cho a Hollóhátas lány. Hát ő árult el minket...
A terembe elkezdtek bejönni a háztartásaim nagy felfordulásban Anna felém oldalazott megfogta a kezem és a vállára rakta majd hirtelen megszólalt.
- Tudom, hogy nem szóltam neked nővérkém, de hát a Mardekárosok nem valók közénk. - mondta drámaian.
Először nem értettem, hogy mi csinál, de aztán leesett.
- Nincs ok szembeszállni a törvényekkel. - próbáltam színészkedni. Persze a teremben minden DS tag tudta, hogy végig itt voltam. - A barátnőmmel és a Mardekárosokkal elkaptunk titeket.
- Nem is vettem észre, hogy jöttetek velünk, hol a jelvényetek? - nézett ránk Umbridge.
A nagy sietségben nem hoztuk el...- egészítette ki Tracey.
- Mindegy is, vezesd el a nővéredet. És te... Hogy is hívnak?
- Tracey Davis.
- Davis kisasszony pedig fogjon meg egy másik összeesküvőt. Maguk is. Gyerünk. - nézett a különítmény többi tagjára.

Anna szemszöge:

Ahogy a nővérem kivezetett a teremben halkan odasúgott nekem.
- Köszönöm.
- Vigyék a tagokat egy külön terembe. Addig én elviszem Potter-t az igazgatóhoz. Dumbledore serege. Tudtam...

-)Időugrás(-

Egy ideig ültünk a teremben majd hirtelen elvileg Umbridge utasítására a Mardekárosok elengedtek minket. A látszat kedvéért Elsát és Tracey-t ott kellett hagynunk.
Rögtön szaladtunk Harry-hez megkérdezni, hogy mi történt.
Meg is találtuk. Elég idegegesnek és egyszerre szomorúnak is tűnt.
- Mi történt Harry? - vágott bele rögtön Mione.
- Dumbledore elvitte az egészet. Azt mondta az egész az ő terve volt. Aztán elmenekült az iskolából. Ha megtalálják az Azkaban-ba kerül.
- Hidd el, ha Dumbledore nem akarja, hogy megtalálják akkor nem is fogják. - próbálta a barátnőm nyugtatni.
- Ez az egész az én hibám. Miattam, a professzor nélkül védtelen marad az iskola.
- Harry, ezt az egészet közösen csináltuk. -mondtam. - És ugyan, most tényleg nem túl rózsás a helyzet, de közösen majd kitalálunk valamit. - bár én se voltam biztos abban amit mondtam. A helyzet elég reménytelennek tűnt.

Itt egy újabb fejezet. Remélem tetszett.🥰
További jó olvasást.📚❤️