Az Üveghegyen is túl /Harry Potter ff./

Egy érdekes évnyitó

Új tanév új meglepetéseket tartogat. Harryék még nem is sejtették, hogy ez mennyire igaz. A Nagyteremben ülve épp a tárgyalásról beszéltek amikor Dumbledore, hirtelen szót kért. A süveget viszont nem vitték el. Nem értették, hiszen az elsősök beosztása az előbb befejeződött.
- Mielőtt elkezdenétek az ételek elfogyasztását, még egy fontos dologra kell sort keríteni. Az idei tanévben néhány diák fog csatlakozni a felsőbb évesekhez. - szólt az igazgató.
- Szóval őket láttam a vonaton. Ezért nem voltak ismerősek. - mondta Hermione.
- Miről beszélsz? - nézett rá értetlenül Ron.
- Épp a folyosón voltam amikor az egyik kabinban láttam néhány lányt, de eddig még nem láttam őket. Viszont elsősöknek túl idősek voltak. - magyarázta.
... az Üveghegy Boszorkányképző sajnos nem belátható ideig nem tudja újra kinyitni kapuit. Így a többi iskolával megegyeztünk, hogy diákjaikat átvesszük, amíg a probléma megoldódik. Amíg itt tanulnak őket is beosztjuk a házakba. Egy szó mint száz, köszöntsétek őket szeretettel. - mire befejezte az ajtó kitárult.
Mcgalagony aki közben kiment, bekísért egy kis csoportnyi diákot. Majd megszólalt.
- Ahogyan az elsősöket is, egyesével fogjuk szólítani őket. - mondta.

Anna szemszöge:

Ahogy bevonultunk terembe minden szem ránk szegeződött. Én viszont ezt alig vettem észre, mert a mennyezet elvarázsolt és ez elvarázsolt. (Író:😅ezt a mondatot muszáj volt)

Kicsit féltem mivel tudtam hogy a nevem miatt engem fognak először szólítani.
Ekkor Elsa megszólalt mellettem:
- Ha az ikertestvéri érzékem nem csal akkor most nagyon izgulsz, de nincs okod rá.
Elsával kétpetéjű ikrek voltunk így egyáltalán nem hasonlítottunk, viszont az összhang megvolt köztünk. Szinte kitaláltuk egymás gondolatait.
- Mi van ha nem egy házba kerülünk? - kezdtem el egyre jobban aggódni.
- Ne aggódj, még ha így is lesz akkor se történik semmi. Majd nap közben tudunk beszélni. - mosolygott rám biztatóan.
- Igazad van - mosolyogtam vissza.
Majd ahogy körbenéztem láttam, hogy egy szemüveges fiú engem néz.
Épp jobban megnéztem volna amikor az egyik professzor megszólalt.
... egyesével fogjuk szólítani őket. - fejezte be mire odafordultam.
Magamban eldöntöttem hogy akkor is bátran fogok viselkedni. Egy régi süveg engem nem rémiszt meg.
- Először az ötödévesek.
- Arendelle, Anna.
Odasétáltam a székhez és leültem. Majd a fejemre rakták a süveget.
Á..érdekes, érdekes.... Nagyon fontos neked a család, hűséges vagy... De túl heves a természeted nem illesz a Hugrabugba. A Mardekárba semmiképp nem raklak. Várjunk csak... Sok bátorság lakozik benned megvan hova rakjalak...
Griffendél.
Az asztalnál mindenki megtapsolt. Én pedig boldogan ültem le az előbb látott szemüveges fiú mellé.
Miután kicsit megnyugodtam aggódva néztem vissza a nővéremre.

- Arendelle, Elsa.
A lány kiment és rá is rákerült a süveg.
Ezután számomra óráknak tűnő várakozás következett.
Majd hirtelen megszólalt a süveg:
Mardekár
- Jajj ne... - suttogtam halkan. Úgyhogy senki se hallja.
Valaki viszont mégis meghallotta.
- A testvéred? - kérdezte a velem szemben ülő bozontos hajú lány.
- Az ikrem. - feleltem szomorkásan.
- Ne aggódj gyakori, hogy az ikrek nem egy házba kerülnek. Ott vannak például a Patil ikrek. Ők se egy házban vannak mégsem romlott meg köztük a kapcsolat. Egyébként Hermione vagyok. Üdvözöllek a Griffendélben.
- Igazad lehet...- válaszoltam. - Egyébként Anna vagyok, bár ezt már gondolom tudod. - utáltam a beosztásra.
Majd visszafordultam a többiek felé.

Beauty, Belle.
Hollóhát

Dreamlight, Rapunzel.
Hollóhát

- Most pedig két negyed éves diákot is beosztunk.
- Atlantica, Ariel.
Griffendél

Newword, Jasmine.
Hugrabug

Dumbledore ismét szót kért:
- Kérek mindenkit, hogy mind az elsősöket mind az iskolaváltókat üdvözöljétek az iskolánkhoz méltóan.
- Illetve ahogy azt évek során megszokhattuk ismét új sötét varázslatok kivédése tanárt köszönhetünk köreinkben.
- Fogadjátok szeretettel Dolores Umbridge professzort, aki...
- Uhum, uhum... - szólt közbe a rózsaszín ízlésficamos nő.
- Ott volt a tárgyaláson, Caramel embere. -mondta a szemüveges fiú Hermionének és egy vörös hajú fiúnak.
Erre odafordultam.
- Tudsz valamit erről az ízlésficamos varangyról.
- Varangypofa, - nevetett a vörös - innentől így fogom hívni. Ron vagyok. Ron Weasley.
- Szia, Anna Arendelle. - mutatkoztam be kedvesen
- És te? - fordultam a másik fiúhoz.
- Harry... Potter. - tartott egy kis szünetet, mintha félbe mit reagálok a nevére.
- Á a kis túlélő. Ne aggódj, ha attól félsz, nem tekintek máshogy rád a múltad miatt.
Mire befejeztük a diskurzust Varangypofa éppen befejezte a kis beszédét. Nem meglepő módon nem aratott nagy sikert.

A vacsora végén az elsősökkel együtt elindultam a prefektusok után, de Hermione megállított.
- Nem kell velük menned, szívesen körbevezetlek.
- Ó.. köszönöm.
Hirtelen megláttam Elsát.
- Mindjárt jövök csak egy pillanat.
A lány hátrafordult és ő is meglátta a nővéremet.
- Persze. Menj csak majd itt megvárlak.
Köszönés képpen rámosolyogtam és elindultam az ikrem felé.
Amikor meglátott rögtön elindult ő is felém.
Amint odaértem rögtön megszólalt:
- Sajnálom, hogy nem ugyanoda kerültünk, de ne aggódj ez nem változtat semmin.
- De Elsa ahogy halottam a Griffendél és a Mardekár ellenségek.
- Legalább mi mutatunk jó példát.
- Nem akarom, hogy kiközösítsenek, mert egy Griffendélessel barátkozol.
- Az a Griffendéles a húgom, és ne aggódj bármi történjék mi mindig itt leszünk egymásnak.
- Szerencsés vagyok, hogy ilyen nővérem van. - öleltem meg.
- Viszont mostmár megyek, Hermione...ööö... az a lány ott, - helyesbítettem, hiszen nem tudhatta ki ő - azt mondta, hogy körbevezet.
- Rendben, akkor majd holnap beszélünk.

Nem akarok az az író lenni aki mindig azt mondja, hogy like-oljatok vagy ezesetben csillagozzatok (ez a szó olyan furán hangzik 😅), de ha tetszett akkor örülnék ha kapnék erről visszajelzést ebben a formában. (Illetve a kommenteket is szívesen veszem) Szóval ezt most csak így az elején mondom, de a többi fejezetre is értem. Egyébként pedig remélem tetszett.Találkozunk a következő fejezetnél. ➡️⭐👍👋