Az Üveghegyen is túl /Harry Potter ff./

Az éjszakai séta

-Szia Anna, valami baj van? - kérdezte Elsa.
Mindig megmosolyogtatott, hogy a nővérem így törődik velem.
- ...És te ki vagy? - nézett Harry-re.
- Őő... Harry Potter. - látszott, hogy úgy érzi, mintha megzavart volna valami családi pillanatot.
- Á, Anna már mesélt rólad.
- Igen, meg a többiekről is, de ők most sajnos nincsenek itt. - tettem hozzá gyorsan, mert a végén azt hiszi, hogy csak róla beszélek.
- Azért, hívtalak, mert van egy kis problémánk.... Ja és légyszi ne ijedj meg. - mondtam, majd megmutattam a kezem.
- Te jó ég. Mi ez?
- Umbridge.
Többet nem is kellett mondani. Még mardekárosként is tudta, hogy ez a nő nem normális.
- Jó lenne, ha kicsit lehűtenéd a kedélyeket. Ha érted mire gondolok.
Erre látszott, hogy akármennyire is aggódik azért értékelte a poént.
- Gyertek.
Odavezetett a folyosó egyik padjához és leültünk.
- Nyújtsátok a kezeteket. - mondta, majd miután megtettük, megfogta mindkettőnkét.
Az egyik kezében tartotta a kezeinket, a másikkal szépen lassan megérintette. Kellemes hideg érzést éreztem a seben. Harry viszont nem számított rá, így hirtelen elrántotta a kezét.
- Mi a fene? - látszott, hogy nem akar bántó lenni csak váratlanul érte a dolog.
- Elsának kicsi korunk óta jól megy a pálca nélküli varázslás, de csak az ami jéggel és hóval kapcsolatos.
- Add vissza a kezed, jót fog tenni a sebnek a hideg. - mondta a nővérem.
Harry odanyújtotta neki mire a lány egy vékony jégréteget varázsolt rá.
- Kicsit tovább megmarad mint a sima jég, de attól még el fog olvadni.
- Köszönöm, jobb egy kicsivel.
Egy kicsit még beszéltem Elsával aztán visszaindultunk a Griffendél klubhelyiségébe.
Egy ideig csöndben sétáltunk, majd a fiú hirtelen megszólalt.
- Nem hittem, hogy vannak kedves mardekárosok.
- Hát igen, még mindig egy kicsit szomorú vagyok, hogy ő nem lett griffendéles. Tudod nekem ő a családom.
- A szüleid?
- Meghaltak még mielőtt megkaptam a levelem.
- Sajnálom, átérzem. Mi történt velük?...ha megkérdezhetem.
- Mi Elsával aranyvérű családból származunk. Viszont nem követi a családunk azokat az elveket amiket mások. Egy nap a szüleink egy hajóútra mentek. Viszont amikor hajó valahol a vízen járt hirtelen sötét varázslók támadták meg őket.... Senki nem élte túl. A minisztérium nem tudta kideríteni, hogy kik voltak... - ahogy befejeztem egy könnycsepp gördült le az arcomon.
- Nem kellett volna rákérdeznem.
- Nem a te hibád, hogy meghaltak.
A fiú válasz helyett, csak megölelt, ami nagyon jól esett. Néha egy ölelés jobb bármilyen szónál.
Mire visszatértünk már nem is látszódott rajtam, hogy könnyeztem. Harry-t megkértem, hogy ne beszéljen erről a többieknek.
- Gyere menjünk oda a többiekhez. - szólt.
- Harry, ha most odamegyünk Hermione biztos észreveszi a sebet a kezünkön. Viszont te azt mondtad, hogy nem akarod megmutatni senkinek.
- Igazad van.... Mondjuk azt, hogy elfáradtunk a büntetőmunkán.
- Umm.... Kicsit átlátszó, de megteszi. Gyere.
Beléptünk a klubhelyiségbe, Hermione és Ron épp valamiről beszéltek, majd ahogy meghallottak minket odafordultak. Erre Harry megszólalt.
- Kedvesek vagytok, hogy megvártatok, de nagyon elfáradtunk. Inkább elmennénk lefeküdni.
- Ó... rendben. A vacsorát lekéstétek ezért hoztunk nektek egy kis kaját. - mondta Hermione.
- Én nem vagyok éhes, de köszi Hermione. - mosolygok rá.
- Akkor jó éjszakát. Ja és nyugodtan hívhatsz úgy, hogy Mio vagy Mione.
- Neked is jó éjszakát.... Mio.
Harry elindult a fiúk hálókörletébe még én a lányokéba.

Ahogy az ágyamban feküdtem, valahogy nem tudtam aludni. A többiek azóta bejöttek, de úgy tettem mintha aludnék.
Talán mégis jó lett volna az a vacsora.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve felvettem a köntösömet és halkan elhagytam a szobát.
Ahogy kiléptem a portrén a Kövér Dáma megszólalt:
- Ilyenkor már tilos kint lenni a folyosón. Ha elkapnak megint mehetsz büntetőmunkára. Ráadásul felébresztettél.
- Honnan tudod, hogy büntetőmunkán voltam? Egyébként ne aggódj nem fognak elkapni.
- Elég sok mindent tudok. Ami pedig az éjszakai sétádat illeti, majd ne mondd hogy nem szóltam.
Ezzel el is köszöntem, majd elindultam a folyosón. Amikor már egy kis ideje sétáltam rájöttem, hogy tulajdonképpen nem találtam ki hova megyek. Éppen azon gondolkodtam, hogy üres hassal megyek vissza amikor meghallottam, hogy valaki jön.
Gyorsan bebújtam az egyik páncél mögé és hallgatóztam. Sajnos kicsit meglöktem a nagy sietségben.
- Hallottad George?
- Igen, Fred. Lehet, hogy Mrs. Norris.
- Gyere bújjunk el.
Ezután csönd lett, én pedig gondolkodtam. Fred és George... Megvan Ron báttyai, jutott eszembe. Hirtelen valaki hozzám ért. Erre hirtelen sikoltottam. Mire a másik is elkiáltotta magát.
- Anna? Te mit keresel itt? - szólt az egyikük.
- Őő... Ezt én is kérdezhetném.
- De mi kérdeztünk először.
- Najó először is melyikőtök melyik?
- Én vagyok Fred. - mondta a bal oldali.
- Én pedig George. De nem valószínű,...
- .... hogy megjegyzed. - fejezte be a másik.
Erre ravaszkásan elmosolyodtam. Majd egy varázslattal, úgy, hogy ők ne vegyék észre, egy-egy színes melírt raktam a hajukba. Fred-nek piros George-nak kék. Ha valaki nem tudta, hogy mit kell nézni akkor észre sem veszi.
- Majd igyekszem. - válaszoltam ártatlanul.
- Nade most mond meg, hogy hogyan kerülsz ide.
- Hát igazából éhes vagyok, de útközben rájöttem, hogy most sehol sem tudok enni.
- Ezen tudunk segíteni, ugye George?
- Naná, Fred.
Majd magukkal húztak valamerre. Egy idő után egy festményhez értünk. A képen egy gyümölcstál volt.
- Mit keresünk itt?
-Csak várj. - mondta George, majd megcsiklandozta a körtét a tálban.
A gyümölcs átalakült egy kilinccsé.
Ahogy benyitottunk egy nagy helyiségbe érkeztünk. Úgy volt berendezve, mint a nagyterem. Négy hosszú asztal és egy keresztbe hátul.
- Üdvözöllek a konyhában, Anna. - mondta George.
Amint befejezte a mondatot manók tömkelege futott hozzánk.
- Az urak pont jókor jöttek még nem tértünk nyugovóra. - szólt az egyik.
A fiúk elmentek a manókkal valami ételért. Én pedig egy kicsit megszeppenve álltam ott, mert nem tudtam most mit kéne csinálnom.
- Magát még nem láttam itt, kisasszony.
- Anna vagyok.
- Tinkey nagyon örül, hogy találkozhat önnel Anna kisasszony.
- Csak Anna.
- Rendben, jöjjön velem Anna kisasszony.

Úgy gondoltam, hogy inkább nem firtatom a dolgot. Úgyhogy követtem a manót. Tinkey odavezetett egy félreeső asztalhoz amin kicsi sütemények voltak.
- Vegyen nyugodtan Anna kisasszony.
- Köszönöm, Tinkey.
- Tinkey örül, hogy segíthet.
Éppen ettem egy pogácsát amikor a ikrek visszatértek.
- Tartozunk neked egy válasszal.
- Kérdezted, hogy miért vagyunk kint....
- ....a válasz pedig, hogy egy csínyt tervezünk...
- ...csak nem tudjuk mi legyen az.
- Ha csak ez a probléma.... Van egy ötletem.