Az Üveghegyen is túl /Harry Potter ff./

Egy kis segítség

Anna szemszöge:

A terem előtt várakoztunk. Majd hirtelen drámai talársuhogással megérkezett Piton professzor.
Ahogy befelé mentünk láttam, hogy mindenki igyekszik elkerülni a bájitaltanár tekintetét.
Kezdtem megérteni, hogy miről beszélhetett Ron ugyanis látszott, hogy a Griffendél diákjaira különösen gorombán néz.
Ahogy nézelődtem hirtelen azt vettem észre, hogy már szinte mindenki helyet foglalt.
Gyorsan leültem egy Hollóhátas lány mellé.
Amint észrevett rögtön meg is szólított.
- Szia, Rapunzel vagyok, de mindenki Aranyhajnak vagy Ari-nak szólít. Én is most jöttem át a Roxfortba, de a vonaton nem tudtunk beszélni.
Hű ezt mind egyszerre elhadarta.
- Őő.. szia én Anna vagyok.
- Ha Ms. Arendelle és Ms. Dreamlight hajlandóak befejezni a társalgást akkor nekikezdenénk az órának. Tíz pont a Griffendéltől és a Hollóháttól.
- Bocsánat. - mondtuk szinte egyszerre.
A professzor mintha meg se hallotta volna, folytatta.
- A mai órán békeelixírt fogunk készíteni. Ki tudja megmondani, hogy mi az?
A padtársammal szinte egyszerre tettük fel a kezünket, bár Hermione kicsit gyorsabb volt.
- Ms. Dreamlight?
- A békeelixír egy olyan bájital, amely enyhíti a szorongást és a nyugtalanságot.
A hibáknak drasztikus következményei lehetnek. Például, ha túl sok összetevőt adunk hozzá, a főzet ivója mély és valószínűleg visszafordíthatatlan álomba merül.
- Így van, öt pont a Hollóhátnak. - mondta, majd felírta a hozzávalókat és az elkészítést a táblára. Mérges voltam Pitonra, hiszen biztos látta, hogy Hermione jelentkezett hamarabb mégse őt szólította.
- Szedjék össze a hozzávalókat és lássanak neki.
Ekkor szinte mindenki egyszerre ált fel.
Én csak akkor indultam el amikor a többség már visszafelé tartott.
Ahogy a raktárhoz mentem láttam az éppen kifelé igyekvő Harry-t. Észrevettem, hogy egyáltalán nem vitt magával hugyor szirupot.
Gyorsan összeszedtem ami kellett plusz eggyel több adag hunyor szirupot és visszamentem.
Szerencsére Harry pont előttem űlt így elterveztem, hogy majd odaadom neki amíg a professzor nem figyel. Viszont szerencsétlenségemre mintha megérezte volna, hogy tervezek valamit folyamatosan éberen figyelt. Szerintem ez az ember félig nyitott szemmel alszik.
Nem tudtam mit csináljak így nekikezdtem a főzetnek, de félszemmel azért figyeltem, hogy mit csinál éppen a fiú. Majd hirtelen eljött a megfelelő pillanat. Egy kis időre se Harry, se Piton nem figyelt. Gyorsan lebegtető bűbájjal beleraktam az összetevőt. Nagyon nagy szerencsém volt, hogy pont akkor nem figyeltek amikor bele kellett tenni.
Mikor ezzel végeztem, feltűnés nélkül folytattam a munkát. Még egyszer kétszer besegítettem a fiúnak amikor nem jól csinált valamit. A végén pedig ezüst színű gőz jelezte, hogy mindkettőnk munkája jó lett.
Mint kiderült éppen időben, mert Piton elindult, hogy megnézze ki mit csinált.
A professzor épp Neville munkáját nézte amikor oda se fordulva megszólalt:
- Mr. Potter akár ki is öntheti amit csinált, ugyanis láttam, hogy nem rakott az üstjébe hunyorszirupot.
- De tanár úr, Harry főzete jó lett. - szólok közbe. A fiú értetlen képet vágott, hiszen valószínűleg ő is rájött, hogy kifejtette az összetevőt és mégis jó lett.
Piton lassan odasétált, az asztalához.
- Milyen érdekes, hogy Mr. Potter hirtelen ilyen ügyes lett a tantárgyamból.
Majd körbenézett, de mivel nem tudott semmi bizonyítékot felhozni így arrébb sétált. Majd vissza fordult egy pillanatra.
- Ó és tíz pont a Griffendéltől Ms. Arendelle feleselése miatt.

Óra után az arany trióval együtt sétálva beszéltük a történteket.
- Tudom, hogy kifelejtettem és mégis jó lett.
- Hát igen, ez tényleg fura... - mondta Hermione majd felém fordult.
- Te voltál igaz? - suttogta.
- Nem tudom miről beszélsz. - válaszoltam mosolyogva.
Órák után a klubhelyiségben tanultunk. Najó, Harry és Ron inkább csak a kviddicsről beszélgettek. Majd hirtelen Hermione megszólalt.
- Mit szólnátok, ha csinálnánk egy külön csoportot ahol varázsolni tanulnánk. Ha már Umbridge nem segít nekünk felkészülni arra ami kint vár minket.
- És ki tanítana minket? - kérdezte Ron.
- Hát én Harry-re gondoltam.
- Ugyan ki akarna tőlem tanulni? - értetlenkedett Harry.
- Beszélek néhány emberrel és hétvégén megbeszéljük jó?
- Harry mennünk kell Varangypofához büntetőmunkára.- szólok közbe.
- Ja tényleg, már el is felejtettem. - fanyarodott el.

Az irodába belépve elförmedtem. Minden annyira rózsaszín volt. A falon lévő tányérokon macskák tömkelege volt.
Én nekem nincs bajom a macskákkal, de ez ízléstelen.
- Írni fognak.
Majd leültetett minket két egymás melletti asztalhoz.
- Potter úr azt, hogy hazudni bűn. Arendelle kisasszony pedig, hogy nem terjesztek hazugságot.
Amikor ránéztem az asztalra, Harry kimondta amire gondoltam.
- Tanárnő kellene tinta.
- Ó, ez egy különleges toll ehhez nem kell tinta.
Egy vállrántás után elkezdtünk írni. Hirtelen erős fájdalom nyilalt a másik kezembe, mint amivel írtam.
Ahogy ránéztem láttam, hogy belevésődik a mondat amit írok.
Gyorsan odafordultam és láttam, hogy Harry is elkezdett írni. Hirtelen neki is megjelent a mondat a kezén. Egymásra néztünk és tudtam, hogy mire gondol. Nem adom meg annak a rózsaszín rémnek az örömöt, hogy lássa a fájdalmam. Úgy tűnt, mintha órák teltek volna el mire elengedett minket.
Harry már indult volna vissza a klubhelyiségbe, amikor megfogtam a karját.
- Gyere Harry, tudok valakit aki segíthet nekünk.
- Ne szóljunk tanárnak, Dumbledore-nak így is van elég gondja.
- Ki beszélt itt tanárról?
Közben haladtunk lefelé egészen a pincéig.
- Miért megyünk a Mardekárosok felé? - értetlenkedett.
- Várj egy kicsit.
Intettem egyet a pálcámmal, mire a végéből egy ködfelhő jött ki aminek hóember alakja volt.
- Ez egy patrónus? - kérdezte.
- Lényegében olyan, de ez nem űzi el a dementorokat. Ezzel fogok üzenni Elsának. - majd intettem még egyet a pálcámmal és a hóember átszaladt a falon, hogy megkeresse a nővérem.
- Akit az előbb láttál az Olaf. Ezt a varázslatot ketten találtuk az ikremmel. Ezzel üzenünk egymásnak mindig.
Kis idő múlva kinyílt a fal és megjelent Elsa.