Az Üveghegyen is túl /Harry Potter ff./

Boldog karácsonyt!

Karácsony alkalmából egy extra hosszú résszel jövök nektek. Jó olvasást.😊

Ahogy teltek a hetek újabb és újabb titkos órán vettünk részt. Mione kitalált még egy módszert is, hogy hogyan értesítsük egymást. Közeledett a karácsony. Úgy döntöttünk Elsával, hogy a legegyszerűbb ha bent töltjük a karácsonyt. De persze az még azért arrébb volt. Egyébként a nővérem is részt vett a találkozókon, csak neki a háztársai előtt is titkolnia kellett ezt.

Éppen az egyik óráról jöttem ki amikor Mio jött velem szembe.
- Téged kereslek, fontos dolgokról kell beszélnünk. Tudod mivel kapcsolatban. - mondta, majd arrébb húzott engem.
- Valami baj történt?
- Nem. Vagyis baj az mindig van mostanság, de nem ezért akartam veled beszélni. Ha készen állsz akkor a következő találkozón megtaníthatnád nekünk az üzenő varázst.
- Ó, már el is feledkeztem róla, hogy megígértem, hogy megtanítom.
- Nem lesz baj. Mostanra körülbelül mindenkit ismersz onnan.
- Talán igazad van... És mikor lesz a következő találkozó?
- Holnap. Úgyhogy készülj. Harry-vel már beszéltem. Holnap te tartod az órát.

A következő nap gyorsan eltelt. Talán nincs okom aggodalomra. Ezzel bíztatva magamat indultam a Szükség szobája felé. Más miatt volt okom aggódni. Új rendelet lépett életbe. Umbridge mindenkit kihallgat. Nem hiszem, hogy bárki elárulna minket, de azért elég aggasztó.
A szobába belépve Mio jött oda hozzám Harry-vel és Ron-nal.
- Már majdnem mindenki itt van. Hamarosan kezdünk. - mondta Mio.
- Majd én felkonferállak. Hidd el, nagyon tehetséges boszorkányok és varázslók vannak itt, úgyhogy biztos megértik könnyen amit mondasz.
- Ennyire látszik, hogy izgulok? - néztem magamra a hirtelen biztatást hallva.
- Hát eléggé. - mosolygott Ron.

-)Időugrás(-

- Figyelem mindenki. - kezdte Harry mire a beszélgetések elhaltak a teremben. - A mai órát nem én fogom tartani, mint azt néhányan már rudjátok. A mai napon Anna fog bemutatni nektek egy saját varázslatot.
- Öhh... Sziasztok. Köszönöm a felkonferálást. - mosolyogtam Harry-re. - A varázslatot igazából nem egyedül találtam ki, hanem nővéremmel Elsával.
Ez egy üzenő varázslat olyasmi, mint a patrónus bűbáj, de sokkal egyszerűbb. Nem véd a dementoroktól. Csak üzenni lehet vele. Viszont ez is igényel koncentrációt. Bármilyen alakot ölthet. Erősen arra kell gondolni amit látni szeretnénk majd kimondjuk a varázsigét. Utána pedig, hogy kinek küldjük. Ez egy nem bejelentett varázslat úgyhogy a minisztérium tagjai előtt ne nagyon használjátok. - erre kaptam egy halk nevetést. Ennek örültem és kicsit megnyugodtam. - A varázsige Nuntius.
- Nuntius Elsa. - mondtam majd a varázspálcámból fény jött ki majd alakot öltött és Olaf már rohant is Elsához. Néhányszor körbefutotta majd eltűnt. - Mint azt korábban említettem bármilyen alakja lehet a varázslatotoknak minden alkalommal, mégis érdemes egyet kitalálni, hogy az illető tudja, hogy a jelzés kitől jött. - most, hogy befejeztem kissé bizonytalanul néztem Harry-re, hogy most mit mondjak. Erre ő gyorsan átvette a szót.
- Szerintem álljunk párba és próbáljatok egymásnak küldeni üzenetet.
Erre mindenki párba állt és egymástól bizonyos távolságra kezdtek gyakorolni.

Elkezdtem körbejárni és nézni, hogy mi mit csinál. Ron és Harry gyakoroltak ami furcsa látvány volt, mert eddig mindig Harry volt aki másoknak segített.
Ron kimondta a varázsigét, de ami ezután történt arra nem számítottam. Ron varázslata sült csirkecomb alakot öltött.
- Nos igen. Mint mondtam, olyan alakot ölt amire éppen a legjobban gondolunk. - mondtam és próbáltam visszatartani a kitörni készülő nevetésem.
- Ez van. Már elég régóta nem ettem. - mondta mire mind közösen nevettünk.
- Hát igen, ha ez a varázslat jönne hozzám, biztos tudnám ki küldte... - szólalt meg Hermione melettünk a jelenetet látva.
- Harry, most rajtad a sor. - nézek a fiúra.
- Nuntius Ron! - mondta ki a varázsigét a pálcájából kiáramló fény pedig átalakult egy aranycikesszé, ami Ron felé vette az irányt.
- Ügyes. - dicsértem meg Harry-t. - gyakoroljatok még én megkeresem a nővéremet. - mondtam majd arrébb álltam.
Elsa épp Tracey-nek segített a varázslat elsajátításában. Pont amikor odaértem akkor sikerült neki. A varázslat virágokat formált. Nagyon szép volt.
- Sziasztok. - mentem oda.
- Á, szia Anna. Jó ötlet volt megosztani a varázslatunkat. Bár kicsit félek, ha kitudódik akkor akár az Azkaban-ba is kerülhetünk.
- Ugyan senki sem tudja bizonyítani, hogy mi találtuk ki.
- Biztos nem te neked is a Mardekár-ba kellett volna kerülnöd? - mosolygott rám.
- Ki tudja. - nevettem. - Viszont komolyra fordítva a szót. Először is. Tracey 100%-osan megbízható vagy és a mi oldalunkon állsz ugye?
- Persze.
- Akkor lenne egy kérésem. Nem kell olyat csinálnotok ami feltűnéssel jár, de úgy érzem, hogy a Mardekár inkább Umbridge oldalán áll, és hát...
- Az szeretnéd, hogy kémkedjünk? - kérdeztem nézett rám komolyan a nővérem.
- Inkább csak azt, hogy nyitott szemmel és füllel járjatok. Mi nem lehetünk ott a klubhelyiségetekben.
- Nekem rendben. - mondta Tracey.
- Nekem is. Ha bármi van elmondom. - szólt Elsa is.
- Köszönöm. Nagyon hálás vagyok nektek.